A szóelszáll, az írás megmarad. Ezzel már eleink is tisztában voltak. Bár a koraiidőkben a törzsi közösségek megpróbálkoztak a szájhagyomány és memorizálásútján elraktározott tudás megőrzésével, ez bizony hosszabb távon nem vezetetteredményre. Mit lehetett hát tenni? Az ember, mint bolygónk legélelmesebbteremtménye, hozzálátott azon tevékenységekhez, amik a későbbiek során az írásfeltalálásához vezettek.
Az írott szó és könyvnyomtatás története
Számtalan módszer napvilágot látott, ami azinformációk lejegyzését hivatott szolgálni. Az úgynevezett hírnökpálca egyfadarabba vésett emlékezető volt, a tengerek mellett lakó törzsek zsinegrefelfűzött kagylókat használtak, és az inkák csomóírása is meglehetősen ötletesmódja volt ismereteik feljegyzésére. Ahogy az évszázadok múltak, az egyesnépcsoportok írása is fejlődött, az egyiptomiak hieroglifái a sírok falairólátköltöztek a papirusztekercsekre, mind inkább egyszerűsödtek, kialakultbelőlük a hieratikus, majd a demotikus írás. Magának a papirusznak mintírásfelület bevezetésének nagy szerepe volt ebben a változásban, hisz a papíreme ókori őse már egész lágy, sima felülettel rendelkezett, lehetővé téve azecset és tinta használatát. A papirusz feltalálása körülbelül Kr.e. 2400-ratehető és egészen i.sz. 500-ig használatos volt. Bár az ókori népek java részemaga is kivette részét a papirusztekercsek előállításában, igazi monopóliumaebbe az üzletágban természetesen maguknak az egyiptomiaknak volt. Nemvéletlenül, hisz a papirusz „gyártásához” legalkalmasabb nádfajta a Níluspartján termett. Ez a növény
A könyv ősei már a római kultúrábanmegfigyelhetők összefűzött fatáblák, majd később papírlapok formájában.Természetesen a korai időkben a könyveknek csupán kézzel írott változatailéteztek, pontosabban akadt néhány vállalkozó, aki a fába metszett oldalakkalpróbálkozott és ezeket nyomtatták papírlapokra, ám ez az eljárás igencsakbonyolultnak és nehézkesnek bizonyult. A fametszetekkel természetesenlegelőször a kínaiak próbálkoztak, a papír feltalálása is az ő nevükhözköthető. Sőt, egy Pi-Sing nevezetű úriember már a 8. században kísérletezett amozgatható betűs nyomtatás mechanikájával, ám a kínai ábécé terjedelmes voltamiatt csaknem kétezer jelet kellett volna előállítani, ez pedig már neki is sokvolt. Ãgy esett, hogy az emberiségnek egészen a 15. századig nélkülözniekellett a nyomtatott könyvek és a bennük rejlő tudás áldásos tevékenységét.
Az idő előrehaladtával nem csupán az egyesnépek írása, betűkészletei változtak, hanem maga a felület is, melyre írtak. Apapír történelmében következő állomás nem más, mint a pergamen. Legelsőváltozata akkor bukkant elő feltalálója elméjéből, mikor a leginkább szükségvolt rá. Történt ugyanis, hogy Egyiptom egyik fáraója versenyre kelt máshatalmas uralkodókkal, vajon melyikük tud, szebb, hatalmasabb könyvtárakatépíteni. Annak érdekében, hogy a versenyből maga kerüljön ki győztesen, a fáraóbetiltotta a papirusz eladását külföldi szomszédaiknak. Végül ki nyerte meg emenemes versengést, arról nem szól a fáma, az viszont bizonyos, hogy az állatibőrből készült pergamen felbukkant a történelem színpadán. Többnyire kecske,birka, marha bőréből készült az újfajta írásfelület, a legjobb minőségűpergamen az úgynevezett vellum volt, amit /állatbarátok ugorják át ezt a részt/újszülött borjú bőréből állítottak elő. A pergamen végül beváltotta a hozzáfűződő reményeket, sőt, kis idő elteltével ki is ütötte ellenfelét a nyeregből,a papirusztekercsek ideje leáldozott. Nem véletlenül, a papirusszal szemben apergamen mindkét oldalát használhatták anélkül, hogy a tinta átütött volna,könnyű volt lapokká fűzni, összehajtani őket, és bizony tartósabbnak isbizonyult. A pergamen feltalálása elengedhetetlen feltétele volt a kódexek,könyvek létrejöttének a későbbi századokban.
{mospagebreak title=Papírkor}
Végül maga a papír. Feltalálása a mondaszerint egy bizonyos kínai férfiú, Cai-Lun nevéhez fűződik, bár arra nincsadat, hogy ez voltaképp mikorra is tehető. Az bizonyos, hogy az ősi Kínában mári.e. a második században használtak papírt, amit főként eperfa kérgéből ésbambuszból állítottak elő. A zárkózott, hagyományaihoz foggal-körömmelragaszkodó ország sokáig féltékenyen őrizte titkát, ahogy azt sok mástalálmányával tette. Ãm ahogy az lenni szokott, mindig volt egy hercegnő, aki ahajában csempészte ki azokat a bizonyos selyemhernyókat, a papírkészítéstudománya ezúttal hadifoglyok kezéből csusszant ki, akik épp az arab börtönökvendégszeretetét élvezték. A módszer tehát úgy i. sz. 600 körül átkerül azarabokhoz és lássunk csodát, rögvest meg is alapul az első papírmalomSzamarkandban. Eztán már nem volt megállás, a 16. századra a legtöbb európaiországban állítottak elő papírt, egyre jelentősebb mennyiségben. Anyersanyaghiány miatt rongyok használatát is bevetették a cél érdekében, ígytörténhetett meg azon felháborító helyzet, hogy míg egyesek bársonyfotelban,süteményt majszolva újdonsült könyveiket olvasgatták, a szegényektől szószerint még a gatyájukat is elvették. A papír ilyetén mértékű elszaporodásapersze hozzájárult a nyomdászat fejlődéséhez is.
A nyomdászat már jóval a reneszánsz beköszönteelőtt tudománynak, mesterségnek számított, hagyományai a régi korokötvösművészetére vezethető vissza. A 15. században főként kártyajátékok,illusztrációk készítésére használták és a hírneves búcsúcédulák is ilyesfajtamesteremberek kezei alól kerültek ki. A könyvek, kódexek még mindig ügybuzgószerzetesek munkáját dicsérték. Ãm ahogy a különféle tudományok fejlődtek,gomba módra szaporodtak az iskolák, egyetemek, az igény is egyre nőtt a könyvekiránt, és bizony ezt a mennyiséget már aligha lehetett volna előállítani ahagyományos módon. Ekkor jött a képbe a hírneves Johannes Gutenberg, akit azótais a könyvnyomtatás atyjaként emlegetnek. Persze nem érdemtelenül, bár azt megkell jegyeznünk, hogy az említett férfiú már létező eljárásokat alkalmazott, arégi hagyományokat fejlesztette tovább, így létrehozva a mozgatható betűsnyomtatás eljárását. A hagyomány szerint Gutenbergnek saját pecsétgyűrűje adtaaz ötletet. &n bsp; Az újdonsült nyomtatásitechnikának lényege a következő volt. Először is elkészítették a betű egypéldányát valami keményebb fémből, például acélból. Ez volt az úgynevezettpatrica, avagy bélyegző, amit a későbbiek során egy puhább fémbe, rézbe, vagybronzdarabba ütöttek. Ãgy alakult ki a matrica, azaz a negatív, ebbe öntöttékbele az ón, ólom és antimon ügyes keverékét, amit Gutenberg kísérletezett ki acélnak megfelelően. Az így elkészült öntvényt használták a nyomtatáshoz, azegymás mellé, alá rendezett betűket felfestékezték, papírlapot helyeztek rá,majd egy különleges prés segítségével rászorították. Gutenberg találmánya voltmind a présgép, mind pedig a festék összetétele. Az így készült ősnyomtatványokformailag szinte semmiben sem különböztek írott társaiktól, a díszítéseket ésiniciálékat kézzel festették, ráadásként a használt betűk is hajszálra olyanokvoltak, akár a kézzel írottak. Gutenberg az első időben úgy árusítottakönyveit, mintha kézzel másolták volna őket, így talán több pénzt kapott értük,mert az új eljárás minimum 50%-kal lecsökkentette a kiadványok árát. A sorsfintora, hogy így sem gazdagodott meg belőlük. Egyik műve elkészítéséhez, ahírneves 42 soros Bibliához, kölcsönt vett fel, hitelezője megszimatolta atalálmányban rejlő lehetőségeket és szegény Gutenberget alaposan kiforgattaminden vagyonából.
A magyarországi nyomdászat elterjedése a későreneszánszra tehető. Az olasz származású Hess András Mátyás jóvoltából kerültBudára, ahol is nyomdát működtetett 1473-tól. Az ő keze alól került ki aChronica Hungaronum, az első latin nyelvű könyv. A magyarok történetét írja leés 500 példány készült belőle. Ezidőtájt tevékenykedett Szilveszter János,hittudós, Heltai Gáspár, protestáns prédikátor és szerző. Ez utóbbi úriemberTinódi Lantos Sebestyén dalait adta ki és a Krónika az magyaroknak dolgairólcímű művet. 1500-as években kialakul Magyarországon az úgynevezettvándornyomdászat, elsősorban az egyes területek vallási különbözősége miatt. AVizsolyi Biblia is ilyen nyomdában készült Vizsoly várában 1590 körül.
A nyomdászat technikája lényegében nem sokbankülönbözött az elmúlt századokban sem Gutenberg módszerétől. A betűk kéziszedése egészen a 19. századig tartotta magát. Ekkortájt, mint az ipar, ésvoltaképp az élet minden területén, a könyv és folyóiratok nyomtatásában ismegkezdődik a gépesítés. A lyukszalagos, lyukkártyás szerkezetek már lényegébena számítógépek ősei, a fotózás kémiai és mechanikai módszereit alkalmazva pediga mostani levilágítógépek elődeit láthatjuk. Manapság se szeri se száma akisebb nagyobb kiadóknak, könyvek, folyóiratok, magazinok milliói árasztják ela világ piacait. Nyomtató és levilágítógépek egész skálája áll rendelkezéséreazoknak, akik ilyesfajta produktum létrehozásáért fáradoznak. Egy könyv piacradobásának csupán tárcánk vastagsága szabhat határt, no meg az író fantáziája ésihletettsége. Bár a futószalagon gyártott romantikus és egyéb kiadványokhoz mégtán ez utóbbi sem szükséges.
]]>
