Március elsején volt pontosan negyven éve, hogy a Szovjetunió által küldött Vénusz-3 (Venyera-3)elnevezésű szonda elérte úticélját, azaz a Vénusz bolygót. Ez volt azelső eset, hogy közvetlen közelről is szemügyre vehettükbolygószomszédunkat.
{mosgoogle center}
Akét hidegháborús fél hallgatólagosan felosztotta egymás között a két, aFöldre leginkább hasonlító bolygó kutatását: az amerikaiak inkább aMarssal foglalkoztak, míg a szovjeteknek a Vénusz jutott. Utóbbiaklegsikeresebb bolygószonda-sorozata a Vénusz-program volt: Összesen 15darabot indítottak útnak, többet más és más feladattal, determészetesen nevükből adódóan mindnek a Vénusz feltérképezése volt afeladata.
A Vénusz-1 (oroszul Venyera-1) 1961.február 12-én indult útnak Bajkonurból. Ezzel még csak távolról akartákmegfigyelni a Vénuszt, de tizenöt nappal a fellövés után, csak mintegy100 ezer kilométerre a bolygótól, a központ elvesztette arádiókapcsolatot, odalett a terv.
1965-ben indították csak a következőszondákat, de akkor mindjárt kettőt is. A Vénusz-2 és -3 négy naposeltéréssel (november 12. és 16.) startolt a kazahsztánikilövőállomásról. A közelbe érve azonban a magas hőmérséklet miatt (aNap 400-500 Celsius fokra is felmelegítheti a Vénusz felszínét)emelkedni kezdett a hő a Vénusz-2 belsejében, amit a rádiókapcsolat nemtudott elviselni: előbb csak erősen akadozni kezdett, majd meg isszakadt, megakadályozva azt, hogy a gyűjtött adatokat megkapja a földiirányítás.
A Vénusz-3 március 1-én azonban, elsőként a világtörténelemben,landolt is a bolygó felszínén, igaz nem túl fényesen: a tervezett puhaleszállást nem sikerült kivitelezni, és a megfigyelőállomás az erősbecsapódástól szétzúzódott a felszínen.
A 958 kg-os Vénusz-3 egy Molnija8K78M típusú hordozórakéta segítségével jutott a világűrbe. Fedélzeténrádióberendezés, tudományos adatgyűjtőeszköz és egy szovjet katonaiembléma kapott helyet. A tervezett landolási terület a Vénusz éjszakaioldala volt, nem messze annak szélétől (amit a szaknyelvbenterminátornak hívnak: ez a választóvonal a bolygók napos és sötétoldala között). Legfőképpen légköri méréseket szerettek volnavégeztetni az űrszondával, az atmoszférába való bejutáskor viszont ittis megszűnt a rádióösszeköttetés, így minden adat elveszett. A küldetésmégis történelmi jelentőségű volt: Ez volt a legelső űreszköz, amelyelérte egy másik bolygó felszínét.
Kapcsolódó anyagok az orosz űrkutatásról:
Negyven évvel ezelőtt landolt a Luna-9 a Holdon
Az űrhajózás hőskorszaka, tíz év kozmikus krónikája (1961-1972)
Az űrkutatáshoz kapcsolódó fórumok
