Az Ant-Man annak ellenére (vagy talán pont azért?) nagyon szórakoztató, mert lényegében semmi újat nem mutat fel a Marvel Cinematic Universe keretein belül, hanem egy nagyon jól bevált receptet követ – konkrétan az Iron Manét, amivel kilőtt az egész széria. Az első Avengers filmet követő Phase II-es filmeket azért is bírtam nagyon, mert mindegyik nagyon más volt: a Thor 2 egy remek fantasy-scifi keverék lett, a második Captain America egy jó érzékkel eltalált összeesküvéses thriller, a Guardians of the Galaxy pedig egy önmagát nem túl komolyan vevő űropera. Az Iron Man 3, annak ellenére is fel tudott mutatni valami újat, hogy a leggyengébb Vasember-film. A hírek szerint az Ant-Man is hozhatott volna hasonló módon újdonságot a Marvel filmes univerzumába – ha hihetünk a pletykáknak, akkor Edgar Wright egyfajta heist moviet, egy rablós-átverős filmet képzelt el, mint amilyen például az Ocean’s Eleven. Akármi is az igazság, és bármi is vezetett a távozásához, az új gárda úgy tűnik, inkább biztonsági játékra ment. A sztori sok szempontból egy Vasember-utánérzés lett. Adva van egy közel sem tökéletes főszereplő: egy nagyon jó dumás multimilliomos playboy/egy ügyes betörő, akiből senki nem nézné ki, hogy szuperhőssé válhat. De aztán a film során szép lassanként felfejlődik odáig, hogy kiderül róla: mégis csak meg van benne az a tartás, ami ehhez a szerephez kell. Adva van egy szupertechnológia, mindkét esetben egy páncél, amit a céges köcsög főgonosz a saját céljaira akar felhasználni. A főhős a film folyamán kisebb-nagyobb macerák után megtanulja használni a saját szuperpáncélját, a főgonosz a film végére a főhős megszívatásával működőképessé tudja tenni a saját páncélját. A film végén epikus/vicces módon összecsap a két szereplő a saját páncéljában. Finito. Szóval, az Ant-Man a történetét tekintve nagyon-nagyon nem tud újat felmutatni. Ugyanakkor talán emiatt is igyekszik nem túlságosan komolyan venni magát. A humorfaktort illetően nagyjából a Guardians of the Galaxy színvonalát hozza, a nézők rekeszizmait folyamatosan ingerli a film. Az oltári jó beszólások mellé pedig remek akciók társulnak – amiben viszont tud újat mutatni a Marvel. Hangyaperspektívából, IMAX 3D-ben nézve például tényleg totál félelmetes dolog tud lenni egy olyan átlagos dolog, mint egy fürdőkád. Vagy egy okostelefon egy bőröndben. Vagy Thomas, a gőzmozdony. Najó, ez utóbbi már nem annyira félelmetes, inkább egy jól eltalált poén. Amire nagyon ügyeltek az alkotók az az, hogy minél jobban beágyazzák az Ant-Mant az MCU világába. Már rögtön a nyitójelenet is egyértelművé teszi ezt, az öreg Hangya remekül elmondja a véleményét Tony Starkról, meg hogy milyen ügyesen tudnak ezek a srácok városokat reptetni, de a Bosszúállókra nem csak utalgatás történik, hanem egy nagyon ütős jelenettel tovább mennek az utalgatásnál. Nyári blockbuster kategóriában abszolút rendben van a film, pont annyira könnyed és szórakoztató, mint amilyennek lennie kell. A magam részéről azért örülnék, ha egy második Ant-Man film már elrugaszkodna a biztonságos talajról. Mondjuk remény az lehet erre: a Thor és a Captain America is inkább a második filmmel tudott belelendülni a mókába és igazán izgalmas lenni. Az alapanyag jó: a karakterek jók benne, a színészgárda remek. Egy kis képzavarral élve tényleg csak egy bátrabb sztori kell ahhoz, hogy a Hangya felnőjön a többi Marveles szuperhőshöz.]]>