Captain America filmre tökéletesen felpörgött a Marvel gépezete: mesteri módon kiviteleztek egy olyan történetet, ami részben aktuális is, részben pedig tökéletesen fel is forgatja a végére az Avengers világát. Lássuk, miért is kap ez a film 100%-os értékelést. Az Iron Man-től a The Avengers-ig tartó úgynevezett Phase One nem volt döccenőktől mentes: a The Incredible Hulk lényegében megbukott, a Thor és az első Captain America leginkább vegyes fogadtatást ért el. Annak idején óvatos várakozásokkal ültem le a The Avengers elé: tartottam tőle, hogy a Vasember, alias Tony Stark, vagy még inkább Robert Downey Jr. személye fogja elnyomni a filmet. Jópofának tartottam a Thort, de különösebben nem fogott meg, Amerika kapitány első kalandja viszont kimondottan tetszett – de róla is nehezen tudtam elképzelni, hogy felnőhet a Vasember szintjére. Aztán Joss Whedon megmutatta, hogy is kell ezt az egészet csinálni, remekül megfogta ezeket a szuperhősöket, és felhúzta őket arra a szintre, ahol már hihető róluk, hogy nem csak másodhegedűsök Tony Stark mögött, hanem hasonlóan erős figurák. Ezzel pedig megalapozta a Phase Twot, a Marvel-sorozat következő etapját, amiben minden megváltozik a new yorki csatát követően. Nagy előnye a mostani fázisnak, hogy túl vagyunk az eredetsztorikon, amikből picit sok volt már. Bár az Iron Man 3 nekem annyira nem jött be, de azért utólag el kell ismernem, hogy nagyjából tartotta a minőséget. A Thor: The Dark World azonban számomra az év SF alkotása volt tavaly. Abban Thor már valóban önálló, életképes szuperhősként tudott szerepelni – és ugyanez igaz most Steve Rogersre is. Olyannyira, hogy a film végére legalább annyira a feje tetejére állítja a Marvel világát, mint ahogy új világot teremtett egy idegen hadsereg megjelenése New Yorkban pár évvel ezelőtt.

Nagy Testvér VS Amerika kapitány

The Avengers szuperhős csapatából nyilvánvalóan Thort viselték meg a legkevésbé a new yorki események – neki nem jelentenek újdonságot az idegenek, vagy az emberiség számára mágikusnak ható erők. A legrosszabbul Tony Stark járt ilyen szempontból: míg egy filmmel korábban nagypofával odamondhatta egy szenátusi bizottságnak, hogy “privatizáltam a világbékét”, kénytelen volt rájönni, hogy vannak olyan dolgok, amik nagyon gyorsan leamortizálhatják az ő csúcstechnológiás páncéljait is. Az amerikai szülők gittegylete meg még azt is elintézte, hogy ne ihassa le magát a sárga földig a pánikrohamai miatt. Ha Rogers nincs is ennyire maga alatt a film kezdetén, mint Stark az Iron Man 3 első felében, azért ő sem jár örömtáncot. Lényegében minden korábbi barátja, bajtársa halott, itt áll egy olyan világban, amit nem ismer – bár az internet az határozottan jópofa dolog – és még a Csillagok Háborúját se látta. Nick Fury néha elküldi őt rendet tenni ide vagy oda, de ez önmagában nem egy igazi élet. Ráadásul még a munkaadójában sem képes megbízni: a S.H.I.E.L.D. számára nem tűnik túl pozitívnak – ez nem szabadság, ez félelem, ad hangot minden olyan kételynek, ami csak felmerülhet egy olyan globális, mindent megfigyelés alatt tartó kémszervezettel kapcsolatban. A film éppen emiatt még aktuális is tud lenni: szívesen meginterjúvolnánk Steve Rogerst, hogy mondja el, mit gondol a Snowden által kirobbantott megfigyelési botrányról. A Thor 2 után fárasztó lett volna egy újabb külső ellenség, aki mindenkit el akar pusztítani – viszont a film rámutat arra, hogy az emberiség saját maga is kitermel olyan problémákat, amiknek a megoldásához elkélne legalább egy darab szuperhős. Egy, az emberek által összehozott konspiráció is bőven képes olyan veszélyeket teremteni, ami egyenértékű egy megszálló idegen hadsereggel, vagy egy mindent elpusztítani akaró tündével. És ami arra is képes, hogy az Egyesült Államok legelismertebb és legnépszerűbb szuperhősét is alaposan megszívassa. A címszereplő Winter Soldier nem a film legfőbb gonosza – ő csak az ökle annak az összeesküvésnek, amivel Rogersnek meg kell küzdenie. Indirekt, kimondatlan módon amúgy ez az összeesküvés magyarázatot ad egy olyan kérdésre is, ami némileg birizgálta a csőrömet az Iron Man 3 és a Thor 2 kapcsán: itt van ugyan két nagyon komoly esemény, de mivel Coulson és csapata épp a világ másik felén jár, ezért nem maradt egyetlen S.H.I.E.L.D.-ügynök sem, akinek oda lehetne telefonálni, urambocsá’, esetleg beavatkozna. Most már legalább vannak sejtéseim.

Rés a P.A.J.Z.S.-on

Hogy a S.H.I.E.L.D. házatáján valami nem egészen kóser, azt már azért a The Avengersben is elkezdték felvezetni: a Tessarakt segítségével előállított tömegpusztító fegyverek például egyaránt kicsapják a biztosítékot Rogersnél, Starknál és Bannernél is, márpedig normál körülmények között külön-külön sem célszerű felhúzni. Tony Stark meg nyilván abszolút S.H.I.E.L.D. rajongóvá vált a Manhattanre kilőtt atomrakéta után. A valami nem kóser-érzés pedig csak erősödik az Agents of S.H.I.E.L.D. sorozatban is – gondolhatunk a Coulson visszatérése körüli kérdőjelekre, Skye szüleinek rejtélyére, vagy épp Victoria Hand azon rendkívül szimpatikus döntésére, hogy ha a “nagyobb érdekek” úgy kívánják, akkor simán benne hagyna a szószban két ügynököt. A The Winter Soldier az, ami elmegy a határvonalra, hogy megvizsgálja: mi az, ami még belefér úgymond az emberiség megvédésébe, és mi az, ami már ezen a vonalon túl van. Rogers válasza pedig alapjaiban rengeti meg a Marvel moziverzumát. (Éppen ezért csak annyit tudok javasolni a S.H.I.E.L.D. tévésorozat nézőinek, hogy a következő epizódokat halasszák csak szépen el a Winter Soldier megtekintése utánra.) A Winter Soldier után sokkalta bizonytalanabb világ várja az Avengers csapatának újbóli összegyűlését. Nem csak a filmben megtörtént események miatt – a stáblista elejére berakott, hagyományos extra jelenet egy másik világrengető esemény előfutára. (Persze van egy stáblista végére berakott jelenet is, azt is érdemes kivárni.)

#ItsAllConnected, de nem kell parázni

A fentiekből kiderül, hogy régóta jól előkészített sztorival lesz dolgunk – ahogy a Marvel is az elmúlt hetekben sulykolta a közösségi médiában, #itsallconnected, szépen kapcsolódnak a darabok. Ahogy a Thor 2 is szépen visszanyúl az első Thor filmhez, úgy a Winter Soldier is kapcsolódik az első Captain America-hoz – és persze kapcsolódnak a The Avengershez. Nomeg egy kicsit erősebben a S.H.I.E.L.D. sorozathoz is. De nem kell ettől félni sem – ha valakinek kimaradt volna valami, vagy csak már nem feltétlenül emlékszik minden részletre, attól még egy 100%-osan élvezhető filmet kap. Amit tudni kell például az első Captain America filmből, azt remekül, és nem szájbarágósan bemutatják – úgy, hogy annak még van valódi szerepe is az emlékezetfelfrissítésen túl.

Rogers nem magányos hős…

… hanem vannak társai is, igaz, nem túl nagy számban. A legfontosabb és legaktívabb közülük nyilván Black Widow / Natasha Romanov, aki kimondottan fejlődik a korábbi Marvel filmekhez képest. Nem mondanám, hogy egy nyitott könyvvé válik, a sötét múltjáról például továbbra sem tudunk meg semmit, de eleget emlegetik ahhoz, hogy hitelt adjunk azon híreknek, hogy ez a múlt bizony be fog kopogtatni hozzá az új Avengersben. De most azért már kap némi mélységet a dögös+halálos kombó mögé, egyes pillanatokban határozottan emberibbé válik. Ezek a pillanatok nem meglepő módon a Rogers-el közös, nyugisabb jelenetekben fordulnak elő – kettejük viszonya határozottan bensőségesebbé válik, most már túlmutat a “közösen pofozunk rosszfiúkat”-vonulaton. Chris Evans és Scarlett Johansson között határozottan “megvan a kémia”, érződik rajtuk az összeszokottság, ami nem is csoda, hiszen ez már a negyedik közös filmjük, az elsőt 10 éve forgatták. De jár a dicséret Falcon / Sam Wilson castingjáért is: Anthony Mackie is remekül hozza azt az exkatonát, akit hosszú idő után először enged magához közel Rogers, és képes megbízni benne, az ő párosuk is nagyszerűen működik. Samuel L. Jackson természetesen hozza a tőle megszokott remek alakítást – a S.H.I.E.L.D. köré épülő történet miatt az eddigi Marvel-filmekhez képest fontosabb szerepe van egyébként, ami külön örvendetes. És persze öröm látni Cobie Smulderst is: Maria Hill még mindig mellékszereplő ugyan, de határozottan úgy tűnik, hogy fontos játékossá válhat. Most, hogy – amúgy botrányosan – lezárult a How I Met Your Mother, remélhetőleg több ideje is lesz mondjuk néhány további vendégszereplésre a S.H.I.E.L.D.-ben.

Verdikt

Captain America: The Winter Soldier a Marvel Cinematic Universe eddigi csúcspontja: építkezik az eddigi művekre, de nem fél felrúgni a status quot. Egyszerre tud egy kerek, egész történet lenni, ugyanakkor eléri, hogy alig várjam a folytatást – hogy lássam, milyen kihatása van ennek a sztorinak a világra nézve. Ahogy telik az idő, a The Avengers egyre inkább csak előjátéknak tűnik – és egyre kíváncsibb vagyok, hogy mit tartogatnak a folytatások, amiket Kevin Feige állítólag már 2028-ig felvázolt az irodai naptárában.]]>