Vár állott, s most köhalom

Mivel alapvetően az emberiség lustábbik feléhez tartozom,így nem különösebben szeretek korán kelni (főleg nem szombaton), ezért azindulásunkat későbbre halasztottuk. Megjegyzem, lehet, hogy hiba volt, mert alegnagyobb melegben kellett autóznunk és ráadásul a szentenderi útat éppenfelújítják (ami rá is fér), ezért jól bedugult, és beletelt vagy bő fél órába,míg átverekedtük magunkat rajta. Viszont a Pilisszentlászló felé vezető út hűsszerpentinje bőségesen kárpótolt szépségével ezért. Imáink meghallgatásrataláltak, mert Visegrádra érve, csodával határos módon sikerült parkolóhelyettalálnunk, és eztán már nyugodtan vethettük bele magunkat a játékok középkoriforgatagába. Már a parkoló mellett megcsapott a hangulat szele, ugyanis velünkszemben egy sor ősmagyar jurta állt, és mellettük szittya magyar vitézekidegelték éppen íjaikat, lovaik, pedig egy karámba kötve legelésztek. Innenelső utunk a vásárutcába és a kézművesek közé vezetett. Volt ott minden! Akiitt nem találta meg azt, amit keresett, az nem tudom mit kereshetett. Árultakitt ruhát, kardot, íjakat, édességet, vértet, ólomkatonákat, termő citromfát,illatos szappant, fazekas és faragott faárukat, tücsköt-bogarat! Már csak ezena soron végig menni oda-vissza is több órás feladatnak bizonyult. Egyrészt ahatalmas kínálat, másrészt a tömeg miatt. Mi azonban először a hamarosankezdődő lovagi hétpróbát és tornát szerettük volna látni. Némi sorállás és 1800Ft leszurkolása után bejutottunk a várudvarra (persze pechemre a fedett lelátónmár nem maradt hely, így a tűző napon kellett végigülnöm az egészet – eredmény:brutális leégés.), majd nem soká elkezdődött a lovagi hétpróba.Nos meg kell valljam, itt még nem állt rá az agyam avisegrádi palotajátékok kissé eklektikus mivoltára. Volt itt ugyanis szélespaletta! Honfoglalás kori magyar lovas íjászoktól kezdve XII. századi normannharcosokon keresztül a XV-XVI. Századi lovagokig bezárólag minden. Kistúlzással mondhatnám, hogy a palotajáték az egész középkort, – mind időben,mint térben – a kebelére ölelte. A lovagi hétpróba kicsit slendriánulmegszervezettnek, gyengén koreografáltank tűnt, mert a résztvevők nem figyeltekoda egyrészt az öltözködésükre (egy lovag, a lovagi hétpróbán NE viseljenpólót, rövidnadrágot és sportcipőt) illetve arra sem, hogy a feladatuk aközönség szórakoztatása, és sokszor olyan közel húzódtak és olyan rossz szögbeaz adott versenyszámhoz, hogy semmit nem lehetett miattuk látni. Azértsikeresen átvészeltük a próbát, majd következett a torna. Az egész show-t egykerettörténetbe foglalták, miszerint a magyar király, anjou Károly Róbert (tehátaz 1300-as évek eleje-közepe felé járhatunk) meghívta magához a cseh és alengyel királyt, és a német lovagrend lovagjait, és az ő tiszteletükre van azegész felhajtást. A távolban dobszó kezdődött, majd szépen sorban, bevonultak arésztvevők Ami nagyon tetszett, hogy a cseh és a lengyel királyok valóbancsehül és lengyelül köszöntötték az alattvalókat. A szemem kb. ekkorra szokott hozzá az eklektikához, ésimmáron figyelmesen néztem az elvonuló szebbnél-szebb páncélos vitézeket.Személyes kedvenceim a cseh lovagok voltak. A felvonulás után következtek akülönféle csoportok bemutatói. Volt itt tánc, lovas íjászat, íjászat,sólymászbemutató, zászlós bemutató, az apródok harci vizsgája, és mégsorolhatnám hosszan a látványos programokat. Később kezdődött maga a torna,amelyben a tavalyi bajnokot a heroldok többször is megintették részegeskedés éscsúnya beszéd miatt. A rutinos szerepjátékosok ekkorra már rájöhettek, hogy atörténet folyamán vele még lesznek gondok. Elkezdődött a bajvívás, amelyben minden ország csapatabemutatkozott. Figyelve a technikát és a koreográfiát, szerintem a legjobbak amagyarok voltak, aztán a csehek, a lengyelek és a leggyengébben a német lovagokmuzsikáltak. A bajvívásban a részeges tavalyi bajnok csalt, ezért a király eléhurcolták, elkobozták vagyonát és elkergették. Ez után jöhetett a főattrakciónak szánt lovas kopjatörés, amelybe egy csúnya nagy baki csúszott.Lovag Papp János, főherold felolvasta a szabályokat, amely szerint az ellenfélpajzsára mért találat 1 pontot ér – ennek ellenére egyik küzdő fél sem viseltpajzsot. Ciki. Néhány összecsapás után megszületett a torna győztese, akikiválasztotta a torna szépét. Közben a csaló lovag zsoldossereget verbuvált atúlsó végen, majd egy óvatlan pillanatban elragadta a torna szépét. Több semkellett a győztesnek és a királyok seregeinek, azonnal összefogtak, és egykomoly össznépi várostromot produkáltak. Az első pillanatban a tribünről lepillantva olyan érzésem volt, mintha aHeroes of might and magic című program egyik csatáját nézném, ahol a hősösszegyűjtött mindenféle sereget – a morál lényegtelen – és megpróbáljalegyőzni ellenfelét. Megkezdődött az ostrom, voltak nagy durrogtatások,kődobálás, és összességében elég jól sikerült, mert a végére teljesen magávalragadott az egész forgatag.Mindent összevetve a palotajátékok ezen része nem okozottcsalódást! A tikkasztó, közel két órás program után életmentő volt az ásványvízés a saslik görögsalátával, amihez hozzájutottam. Mivel még nem terveztünkhazamenni, ezért lesétáltunk a Duna partjára, ahol megcsodálhattunk egy 16méteres viking hajót. Innen, pedig elsétáltunk a Salamon toronyhoz, ahol aprogram szerint valamiféle „királyi borút” várt ránk. Nos, a borutat, inkábbcsak bor ösvényecskének nevezném, mert összevissza öt standból állt.Felmásztunk a toronyba is, de az a lenti forgataghoz képest szinteszellemjárta, kihalt kastélynak tűnt. Egy jót morfondíroztunk, hogy miért ilyenocsmányul újították fel. (aki járt arra az tudja miről beszélek) Hátatfordítottunk hát a domboldalnak, és visszamentünk a forgatagba, amely ekkorra(délután 5-6) kissé foghíjasabbá vált, de legalább jól tudtunk haladni ésmegnézhettünk minden standot, és minden szembe jövő jelmezest. Két dolgotmindenesetre kifejezetten jó volt látni. Az egyik, hogy a jelmezesek büszkén ésteljes természetességgel viselték öltözeteiket, felszabadulva, hiszen ez az őünnepük is volt, és sokan a nézők közül is beöltöztek. A másik, hogy aszervezők alaposan megválogatták az árusaikat, így nem lehetett látni, villogó,elektromos, fröccsöntött műanyag gagyit áruló standot. Itt minden természetesvolt. Fakardok, fapajzsok, fa gyerekjátékok, stb. Mielőtt hazaindultunk volna,még megcsodáltuk a pónilovakat, amelyeket az ifjú lovagok szórakoztatásárahoztak ki. A visegrádi palotajátékok alatt sok más program is volt,amelyekről lemaradtunk, így nem tudok beszámolni róluk. Ami esetleg negatívumlehet, a barátaim elmondása szerint, hogy tavaly is pontosan ugyanez volt aprogram, a történet és a koreográfia, így ők kevesebb újdonságot kaptak idén,mint én. Mindent összevetve azonban nagyon jól szórakoztam ebben a középkoriforgatagban, és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen el jövőre!