Megrendelhető a Merkúr című novelláskötet

Peter Sanawad (Bihari Péter) közelmúltban napvilágot látott Merkúr című novelláskötetének írásai a címadó bolygóra érkező első űrhajósok kalandjait mutatják be az olvasóknak. A kötet novellái Weöres Sándor versei alapján készültek, címlapját Bihari Tünde készítette. A könyv megrendelhető a www.lilli.hu oldalán, könyvárusi forgalomba nem kerül.
Könyvismertető

Roppant űrhajó landol a Merkúr sziklás felszínén, ám a belseje nem kutatókat, hanem tengerészgyalogosokat rejt. A leszállással egyidőben sötét árnyak tűnnek fel a bolygó pokoli mélységeiben, elrabolják a kapitányt és a pilótát, majd maguk is eltűnnek. Az idegenekkel nem sikerül kapcsolatot létesíteni, mert úgy tűnik, mindössze megfigyelik az űrhajósokat. Mint kés?bb kiderül, már jóval az ember kialakulása előtt jelen voltak a Merkúron, és nem idegen tőlük semmi, ami ?si vagy bizarr. Azokban a töredékesen észlelt, idegen dimenziókban érzik igazán jól magukat, ahol fregattok hajóznak a Merkúr mélységes tengerein. Nincs, aki megfejtse a rejtélyüket.
Peter Sanawad (Bihari Péter) novelláskötete most kedvezményesen megrendelhető az alábbi címen: http://www.lilli.hu/shop/product/100/merkur.html
Peter Sanawad
Miskolcon született 1975-ben, irodalom szakot, majd irodalomtudományi phd-t végzett. Internetes publikációkkal kezdte a Solaria magazin oldalain. Itt tette közzé első novelláját, bár azt eredetileg az akkor éppen megsz?nő Galaktikának küldte el, s a lapnál maradt novellákkal együtt került írása a Solariához. Ugyanez a novellája jelent meg elsőként nyomtatásban a Marsyas Plusz 4. számában, majd az Avana által is terjesztett Téridő Horizont fanzinban publikált, illetve ezt a kiadványt szerkesztette is. Nemes István meghívására Cherubion kiadóhoz került 2001-ben, azóta folyamatosan publikál a kiadó antológiáiban, s rendszeresen küld írásokat az Új Galaxis számaiba is. Írásai egy része nehezen emészthet?, mégis sajátos színt hozott a hazai SF-be. Kedvel különböző hősöket átemelni a szövegeibe, ókori mitológiai elemeket integrálni az újkori mitológiába, a SF-be, bár ez sokszor zavart okoz az olvasóbarátabb SF stílushoz szokott befogadók számára. Egyik legjobban sikerült novellája a „Létra a tetűn”. Ebben az írásban szinte minden megszokott SF kelléket felhasznál: idegen bolygó egzotikus, értelmes lényekkel, rejtélyekkel teli társaság, androidok, szupercivilizációk, intrika és titok, lézerfegyver és sok célra használható szintetikus anyagok, stb. Ám mindezeket az építőelemeket úgy rakja össze, hogy az sokkal inkább egy finom, intelligens paródiája, kiforgatása azoknak a sablonoknak, amik általában a felhasznált klisékből keletkeznek. A megszokott környezetükből kiemelt hősök idétlenné, bárgyúvá válnak, amire csak rátesz egy lapáttal a suta csattanó, majd mindezt helyre teszi a kerettörténet, ami relativizálja az egész történetet: valóság helyett inkább csak egy nagyszájú mesélő agyszüleménye, mint sajnos a hasonló sablonokkal dolgozó, de azoknak a korlátait meg nem látó SF művek is. Doktori programjának részeként indította útjára a Holdudvar SF irodalmi és kritikai magazint, ami hiánypótló kiadvány (lehetne) a hazai SF életben, lévén egy teljes egészében a SF elméleti részének szentelt lap. A próbaszám még számos gyerekbetegséggel küzdött, de így is figyelemre méltó eredményeket tudott felmutatni. Válogatott bibliográfia: Létra a tetűn (novella, in: Én, a halhatatlan antológia, Cherubion, 2002), Bonaparte, mon amour (novella, in: Átjáró 2, 2002), Aki nem sci-fi, járjon utána! (kritika, in: Átjáró 6, 2002), Mindennapi kenyerünket (novella: in: Holdudvar próbaszám, 2005), A megfordíthatatlan idő (Zsoldos trilógiájáról) (tanulmány, in: Új Galaxis 6, 2005)