Filmajánló: Hipervándor

A sci-fi thriller műfajának egészen új tartományát nyitja meg a Hipervándor című film, mely egy olyan ember kalandjait mutatja be, aki bárhová el tudja repíteni önmagát a Földön egyetlen másodperc alatt. New Yorktól Tokióig, Róma romjaitól a Szahara szívéig. David Rice-nak (Hayden Christensen) semmi sem szab határt. Ám egy napon David rájön, hogy idő- és térutazási lehetőségei mégsem korlátlanok, továbbá, hogy természetfölötti adottságával nincsen egyedül. Sőt, valójában egy globális háború kell?s közepén találja magát, mely a hozzá hasonló ritka és rendkívüli emberek közösségét teljes megsemmisüléssel fenyegeti. Filmajánló:
David Rice olyan misztikus képességgel nőtt fel, melyről sokan álmodoznak. Korlátlan mobilitással rendelkezik ugyanis, és képes az idő-tér szövedék járatain áthatolva bármely városba, bármely épületbe el- és bejutni, egyszóval bárhol ott teremhet egyetlen másodperc alatt, ahová csak a vágyai vezérlik. Képes a Föld egyik feléről a másikra „ugrani”, majd ugyanilyen rövid idő alatt visszatérni, ebből következően nem okoz neki problémát, hogy akár húsz különböző naplementét megnézzen egyetlen éjszaka alatt, és ugyanígy képes arra is, hogy az egyiptomi Szfinx tetején reggelizzen, aztán egész nap Ausztráliában szörföljön, Párizsban vacsorázzon, utána pedig átugorjon Japánba édességet enni. David mindemellett át tud hatolni falakon, lezárt széfek biztonsági rendszerén, és be tud jutni a világ legszigorúbban ?rzött helyeire. Ez idáig arra használta természetfeletti adottságát, hogy megszabaduljon nyomasztó múltjától, illetve, hogy határtalan jólétet és teljes függetlenséget biztosítson önmagának. Korlátozásokkal és következményekkel sosem kellett számolnia. Sem ?szinte kapcsolatokkal. Egészen mostanáig. David Rice életére egyetlen fiatal lány van hatással, Millie Harris (Rachel Bilson), akihez David gyerekkora óta vonzódott, és akivel mindig együtt tervezgették, hogy majd valamikor körbeutazzák a világot. David esetében az álom valósággá válik, amikor felfedezi saját idő- és térugró képességét. Ám Millie még szül?városának határait sem lépte át egészen addig, amíg David vissza nem tér életébe meglehetősen váratlan módon.
David élete akkor borul fel teljesen, amikor felfedez egy hozzá hasonló fiatalembert, a nyughatatlan világjárót, Griffint (Jamie Bell), aki segít neki megismerni hihetetlen képességeinek eredetét. Kiderül, hogy David nem csupán véletlen mutánsa a természetnek, hanem egy hosszú genetikai leszármazási lánc része, melynek tagjait hipervándorokként tartják számon, és azt is megtudja, hogy akik ezeket a képességeket birtokolják, sosem lehetnek biztonságban a Földön. A hipervándorok létezésének fenyeget? volta ugyanis évszázadokkal ezelőtt életre hívta a Lovagok szövetségét. Ez titkos, elit, harci szervezet célja már több évezreden keresztül, hogy megakadályozzák a hipervándorokat abban, hogy félelmetes erejüket rossz célokra használják. A felnőtté vált hipervándorok ugyanis automatikusan célpontjai válnak a könyörtelen Lovagok közösségnek, amely mindent megtesz, hogy leradírozza őket a föld színéről. A vezérük, Roland (Samuel L. Jackson) könyörtelen és misztikus figura. Davidet azonosítja Roland, és attól a naptól kezdve iszonyú és könyörtelen hajsza veszi kezdetét, melynek fő üldözöttje, David kulcsfigurája lesz annak a korokon átívelő – az egyszerű halandó számára láthatatlan – háborúnak, mely szó szerint átfogja az egész Földet. A rendező Doug Liman, aki olyan alkotásokkal szerzett magának elismerést, mint A Bourne-rejtély és a Mr. és Mrs. Smith. A Hipervándor főszereplői: Hayden Christensen (Star Wars II. és III. rész), Jamie Bell (Billy Elliot), Rachel Bilson (Az utolsó csók), Samuel L. Jackson (Carter edz?, Kígyók a fedélzeten), az Oscar-díjra jelölt Diana Lane (A h?tlen), Michael Rooker (JFK – A nyitott dosszié), Anna Sophia Robb és Max Thieriot. {mospagebreak title=A térugrások látványvilága}A térugrások látványvilága A forgatás előkészítésének fázisában sokat töprengtek azon a filmkészít?k, hogy miképpen hozzák létre az idő- és térugrások látványvilágát. Mindeközben két cél lebegett előttük: először is, hogy ezek az ugrások valószerőnek tűnjenek, másodsorban pedig, hogy újszerőek és kell?képpen meghökkent?ek legyenek. E célok megvalósítását a vizuális effektek nagymesterére, az Oscar-díjas Joel Hynekre bízták a filmkészít?k. Hynek rengeteg teleportálással foglalkozó alkotást nézett meg az elmúlt évszázad filmterméséből, és csak ezután dolgozta ki a Hipervándor sajátos, semmilyen korábbi filmre nem hasonlító idő- és térugrás technikáját. „A teleportálás folyamatát eddig mindig egy objektív nézőpontból láthattuk a filmeken. Más szóval, csupán egy jól körülhatárolt teret látott a néző, ahová vagy éppen megérkezik, vagy ahonnét éppen eltűnik valaki. Ezzel szemben mi létrehoztuk az idő- és térugrások szubjektív nézőpontját, vagyis a néző lényegében ugyanazt látja, amit a hipervándor érzékel, miközben a Föld egyik feléből a másikba, vagy a fal egyik feléből a másikra ugrik. Magyarán: ezúttal a néző szinte együtt utazik a tér és időkorlátokat nem ismerő hipervándorokkal.” Doug Liman számára azonban a hipervándorok komplex figuráinak létrehozása és az idő- és térugrások valószerőségének megteremtése csupán a kezdetét jelentette a munkának. A következő lépés az volt, hogy kialakítsák a történet számára azt a világot, mely egyfelől reális tere a hipervándorok idő- és térutazásainak, másfelől pedig kell?en képviseli a határokat nem ismerő emberek világtapasztalatát, hiszen ?k bármikor képesek manipulálni a világ valósnak hitt idő- és térszövetét. A filmkészít?k a kezdetektől tudták, hogy a forgatás óriási logisztikai kihívás lesz, hiszen szó szerint ugrálniuk kellett a világ körül. Limannak persze ez nem volt új, hiszen A Bourne-rejtély című kémtörténet eseményei szintén a világ különböző pontjaira kényszeríttette az általa vezetett forgatócsoportot. Abban viszont ezúttal is egészen biztos volt, hogy a filmbeli események életszerőségének megteremtése érdekében eredeti helyszíneken kell forgatniuk. Vagyis a filmkészít?knek Torontóból Rámába kellett repülniük, Tokióból New Yorkba, Ann Arborba és Mexikóba, a kettes számú forgatócsoport pedig Londonban, Párizsban és Egyiptomban dolgozott ez idő alatt.
„Körbeutaztuk a világot, hogy a film tényleg reálisnak és valószerőnek hasson – mondja Simon Kinberg. – Ami az ön-te leportálásban a legnagyszerőbb, hogy egy szempillantás alatt bárhol lehetsz a világon. És mi már a kezdet kezdetén eldöntöttük, hogy a karakterek majd olyan helyszíneken fogjuk megjeleníteni, amelyekre ráismerhetnek a nézők. Persze egy csomó dolgot számítógéppel generáltunk, de a film igazi varázsát mégiscsak a valós helyszínek adják.” Kimberg még hozzáteszi, hogy az eredeti helyszíneket úgy mutatja majd a film, ahogy azelőtt még nemigen láthattuk őket. „Persze nem egy National Geographic stílusú vagy egy útikönyvszerő világutazást akartunk a vásznon ábrázolni. A mi filmünk sokkal inkább egy olyan világutazást jelenít meg, melyet egy huszonötéves fiú képzel el, aki nem ismer tér és időhatárokat, és akinek semmiféle következménnyel sem kell számolnia.”