Timothy Zahn itthon elsősorban a Star Wars regényeiről ismert: ő az az író, aki elsőként írhatott folytatást a Csillagok Háborúja világához, afféle írásos 7-8-9. epizódként. Ezzel ő jól meg is alapozta a filmek utáni érát, az, hogy ennek hatására rengeteg szemét is megjelent Star Wars-logó alatt, az már nem rajta múlt. Vannak azonban egészen kitűnő, Star Wars-független írásai is – ezekből itthon két sorozatot kezdtek el kiadni a 90-es években, és egyiket sem fejezték be: az egyik a Qonquerors (Hódítók) trilógia volt, a másik pedig az alábbiakban tárgyalt Kobraharcosok. Keményfedéllel, az akkori viszonyokhoz képest jó kiállásban jelent meg 1995-ben a Lap-ICS gondozásában a Kobraharcosok című kötet – mely furcsa módon a Cobra-trilógia első két kötetét tartalmazta, a harmadikat már nem. Bár a kiadó zavara valamennyire érthető is, hiszen az Egyesült Államokban is jelent meg ilyen kiadás, Cobras Two címmel, és amelyben szintén csak az első két regény kapott helyet. A sorozatindító Cobra igazából nem is annyira egybefüggő regény, hanem hat, jól elkülöníthető fejezetre, plusz a köztük elhelyezett összekötő szövegekre bontható. El kell ismernünk, hogy Timothy Zahn már 1985-ben is egy abszolút profi író volt: az első fejezetben egy totál sablonos alaphelyzetet épít ugyan fel, de azt érdekfeszítően teszi, és aztán szép lassanként kibontja a valódi sztorit és a valódi konfliktusokat. Az idegen lények lerohanják az emberiséget-című téma akkor sem volt újdonság – a Kobraharcosok világában az enyhén rovarjellegű troft faj dönt úgy, hogy el kéne foglalni a Domínium néhány világát, mert ők jobban tudnák azokat menedzselni. A troftok kemények, erősek, sokan vannak – de egyébként technológiai fejlettségben nem állnak annyival az emberiség felett. Ettől függetlenül a velük szemben folytatott harc eléggé kétségbeejtő. Egyetlen fejlesztése van a Domíniumnak, ami igazából reményt adhat: a Cobra-project, ami egyfajta szuperharcosok létrehozásáról szól. Johnny Moreau, az első kötet főszereplője a történet kezdetén egy átlagos huszonéves kölyök a vidék vidékén: egy peremvilági poros kisváros átlagos lakója, öccsel, húggal, szülőkkel gazdagon ellátva. A háború messze van tőlük, de ő mégis úgy dönt, önkéntes lesz -és őt nagy hirtelen be is válogatják a Kobra-programba. Ami gyakorlatilag kiberkatonákból álló osztagokat jelent: a katonák testébe lézereket, szónikus fegyvert, egyéb apróságokat építenek be, a csontozatot valamilyen kerámia-anyaggal vonják be, ezáltal törhetetlenné téve a csontokat; a kar és lábizmok hatékonyságát szervómotorokkal turbózzák fel. A legfontosabb fejlesztés azonban egy nanocomputer, ami nem csak irányítja a beépített kütyüket, hanem emberfeletti reflexet is biztosít a katonáknak. A felkészült kobrákat az elfoglalt bolygókra dobják le, hogy mindenféle gerillaháborúkat viseljenek a troftok ellen. Az első regény akár szólhatna is erről a háborúról, de igen szerencsés módon mégsem ezt teszi. Johnny Moreau kiképzését egy részben összefoglalja Zahn, míg az Adirondack nevű bolygón végrehajtott küldetését egy másikban – és ezzel maga a háború véget is ér, a troftok és az emberiség békét kötnek. A főbb konfliktus – amely aztán a további regények irányába adja meg a kezdőlökést – valójában a háború után indul. Az egyik fő kérdés, hogy mit kezdünk egy nyertes háború után azokkal a szupermenekkel, akiket létrehoztunk a háború megnyerése céljából. Az egész programnak ugyanis van egy nagy bökkenője: bár a fegyverek nagyobbik részét ki lehet szerelni a katonákból, az egyéb fejlesztéseket nem: a civilizációba tehát így is erősebb, gyorsabb… félelmetesebb katonákat kénytelen visszaengedni a hadsereg. Az átlag veteránoknak sem megy könnyen a civil életbe való visszailleszkedés, de az ő esetükben legalább van valamiféle társadalmi együttérzés – a kobráknak viszont ennyi sem jut. Ahogy gyorsan hozzászokhatunk ehhez, a Kobra sorozatban minden megoldás újabb problémát szül: az első kötet minden fejezetében így van ez. A Cobra során végigkísérhetjük Johnny Moreau sorsát fiatalkorától egészen az öregségig – amely persze az ő esetében nem jelent jól megérdemelt nyugdíjaséveket. Pláne, hogy a különböző beültetések évtizedekkel rövidítik meg a kobrák életét. A veteránok az első kötetben a Troft Birodalmon túli területre kerülnek – ahol a feladatuk a kolonizálás, a civilek védelme az új, ismeretlen bolygók veszélyeivel szemben. Itt kezd igazán élővé válni a sorozat. Akciódús részletek keverdnek politikai csatározásokkal, családi problémákkal, és igazán jó scifis ötletekkel – jól eltalált mixben. A Cobra Strike – Kobracsapás című második kötet már tényleg egy, egységes, összefüggő regény, az első kötet mozaikszerű felvillantásaival szemben. Itt még fontos szerepet kap az ekkorra már köztiszteletben álló, ex-kormányzó Johnny Moreau, ugyanakkor itt már kezd egy kicsit családregénybe átmenni a dolog: a főszerepet kezdik átvenni a gyermekei. Sok egyéb szempontból is érdekfeszítőbbé válik a cselekmény: ekkora a Kobravilágoknak nevezett kolóniák, melyek a távolság miatt teljesen elszakadtak a Dominíumtól, saját politikát folytatnak, egyedül kell megküzdeniük a belső problémáikkal, és jól sakkozniuk a troftokkal is. Plusz meg kell fejteniük egy újonnan felfedezett kolónia hátborzongató titkait is: a Quasama nevű bolygó, annak lakói és furcsa élővilága komoly veszélyt jelent rájuk a Kobravilágokra nézve. Ezt a jól sikerült történetszálat viszi aztán tovább a magyarul már meg nem jelent Cobra Bargain is, immáron végképp búcsút mondva az ekkora már történelmi figurává átalakult egykori főszereplőnek, egyben átadva a stafétabotot a Moreau leszármazottaknak. Az első regény inkább Alapítvány-szerű volt abban az értelemben, hogy rövidebb írások sora mutatta be az aktuális problémákat, megoldotta őket, de ugyanakkor tovább is lökte a történetet újabb problémák irányába. A második kötet már nagyobb lélegzetvételű történetet hoz; a harmadik kötet pedig nem annyira újdonságokat hoz be, mint inkább igyekszik még epikusabbá tenni a korábban felvillantott szálakat. 21 évvel a Cobra Bargain után Timothy Zahn visszatért a Kobravilágokhoz, és újabb trilógiában folytatta a történetet. A Cobra War trilógia darabjai 2009-ben, 2011-ben és 2012-ben jelentek meg, és egyenes folytatásai az eredeti szériának. Viszont az új trilógiára némileg felhígultak az ötletek, némileg romlott az akció / történet arány, bár nem drasztikusan. Valójában abban nem vagyok biztos, hogy tényleg három kötetre kellett-e széthúzni a cselekményt, kellett-e a rétestésztanyújtás. Valószínűleg nem. Ettől függetlenül kerek, élvezhető a történet, nem bántam meg az olvasásával eltöltött időt. Azt gondolom, hogy bár a Cobra-szériát nem árasztanám el mindenféle Hugo, Nebula és egyéb díjakkal, mégis időtálló tudott maradni. Annak ellenére, hogy a technikai elképzelések már az írás pillanatában sem számítottak újnak – sőt, sok tekintetben például a mai számítástechnika vagy kommunikáció többet tud, mint amivel a Kobravilágok jövőbeli civilizációja fel van vértezve. Ugyanakkor Zahn jó érzékkel nem is annyira a technológiára hegyezte ki a sztorit, mint inkább az egyéb problémákra – éppen ezért élvezetes maradt mai szemmel is az eredeti sorozat is, és folytathatóvá vált most is. A Cobra folytatódni is fog – legalábbis jókora cliffhangerrel ért véget a Cobra War, és be van ígérve egy Cobra Rebellion-trilógia. Kíváncsi is vagyok a folytatásra, de ugyanakkor valahol örülnék is, ha ezzel véglegesen lezárulna ez a sorozat. A köteteket a legegyszerűbben e-könyv formátumban lehet beszerezni – a Baen Ebooks rendkívül jutányos áron kínálja őket; az első trilógia például mindössze 4 dollárért, egyben megvehető, de a többi is megvehető 6 dollár / kötet áron.]]>