A Stargate Universe-t búcsúztató kritikánkban említettünk egy, a Gateworld szerkesztősége által jegyzett cikket, amiben – szerintünk jogosan – kritizálják a Syfy-t. Ennek a cikknek a fő motívuma az volt, hogy a Syfy az elmúlt hónapokban össze-vissza pakolgatta a különféle sorozatait, köztük az SGU-t is, a sci-fi tartalom kárára pedig a péntek esti műsorsávba pankrációt pakoltak. A Syfy Digital alelnöke, Craig Engler egy nyílt válaszlevélben világítja meg a csatorna döntésének hátterét, Joe Malozzi ezekből néhány pontra reagál. Craig Engler azon kevés tévés nagykutyák egyike, aki nem bújik a csatorna PR osztálya mögé, hanem hajlamos direktben kommunikálni a nézőkkel, akár Twitteren, akár pedig különféle hosszabb cikkekben bemutatni a rajongóknak a tévézés világát és a döntések okait. Nem csoda, hogy hajlandó volt az igencsak morcos Stargate rajongók elé is odaállni és megmagyarázni az okokat. A Gateworld cikkét mi így foglaltuk össze a múlt héten:

Emlékszünk arra, hogy mikor volt a legnézettebb az annak idején még Sci-Fi Channel néven futó adó? Amikor volt olyan, hogy Sci-Fi Friday. A legerősebb nézettséget akkor hozták, amikor egymás után leadták a legfrissebb Battlestar Galactica, SG-1 és Atlantis epizódokat – péntek esténként. Ha lenne itthon Syfy csatornánk, akkor a péntek esti idősávban mit látnánk? Pankrációt. Imagine greater! My ass! Az, hogy a pankráció az épp olyan távol áll a valóságtól, mint mondjuk a Star Wars űrcsatái a valódi űrhajózástól, az még nem azt jelenti, hogy feltétlenül a Syfy-ra való. De ettől még persze mehetne – ha ez nem ártana pont a sci-fi sorozatoknak. A Gateworld szépen végigveszi a főbb sorozatokat, amiket addig-addig pakolgattak össze-vissza a fejesek, míg mindegyik csúnya nézőszám csökkenést volt kénytelen elszenvedni. Az egyetlen kilőhetetlen és stabilan a helyén maradó műsor a Syfy-on az a pankráció, péntek este, amikor igazából a legjobb sorozataik legújabb részeit kéne bemutatniuk. A konklúzió: maga a Syfy gyilkolja a sci-fi sorozatokat a pankrációval.
Engler a válaszlevelében konkrét nézőszámokat és az ezekből kiolvasható trendeket hozza, előbb azonban biztosítja a rajongókat arról, hogy náluk csak egyetlen nagyobb támogatója volt a Csillagkapu sorozatoknak, ez pedig az MGM. Megemlíti, hogy annak idején az MGM döntött úgy, hogy az Atlantis érjen véget az ötödik évaddal, mivel amúgy is jön az SGU. Malozzi válaszában azt írja, hogy annak idején, amikor az esetleges hatodik évadról tárgyaltak, akkor szóltak az Atlantis ellen érvek – mint például az, hogy emelni kellett volna a büdzsén. Ugyanakkor szóltak mellette is érvek: méghozzá pont az SGU kapcsán gondolták azt, hogy egy párhuzamos sorozat jó felvezető lenne az új szériának. (Szerkesztői megjegyzés: amiben volt is ráció, hiszen az Atlantis indulásának nagyon jót tett, hogy párhuzamosan futott az SG-1.) A Syfy alelnöke szerint azt, hogy bíztak az új sorozat sikerében, a legjobban az támasztja alá, hogy két évados szerződést írtak alá az SGU-ra – ami igencsak ritka a televíziózás iparában. Persze a szerződésben voltak kikötések, bizonyos mérföldköveket el kellett érnie a sorozatnak ahhoz, hogy tovább mehessen. Ez azt jelenti, hogy mielőtt még bármilyen anyag elkészült volna, mielőtt egyetlen színész fel lett volna véve, mi már tudtuk, hogy 40 epizód el fog készülni – írja Engler. Ez utóbbi mondatot nyugodtan minősíthetjük PR szövegnek, Malozzi ennél finomabban reagál rá – az ördög a részletekben rejtőzik ugyanis: mint Engler is írja, bizonyos feltételek teljesülése esetén mehetett tovább a sorozat. Ha ezek nem teljesültek volna, akkor nem lett volna semmi garancia arra, hogy megrendelik a második évadot. A hosszas felvezető után Engler végül belemegy a számokba, lássuk alant a grafikont, aztán a kifejtést:

(A grafikon ún. Live + 7 számok alapján készült, melyek tartalmazzák azokat a nézőket, akik élőben nézik a műsort, és azokat is, akik 7 napon belül DVR-en nézik meg.)

A show 2009. október 2-án startolt, 2 779 000 nézővel – ami jó, de nem kiemelkedő nézettséget jelentett. Engler megjegyzi, hogy annak idején az Atlantis négymillió nézővel debütált, tehát az SGU 25%-al kevesebbet hozott, mint az előző sorozat. Csakhogy így összehasonlítani a két számadatot nem túl fair: mint Malozzi írja, fontos különbség, hogy az Atlantis nyári időszakban indult, míg a Universe a sokkal kompetitívebb őszi szezonban. Emellett pedig ez alatt az öt év alatt jelentős mértékben eltolódtak a nézői szokások a DVR használat és a netes letöltések irányába. Azaz, kevesebben ülnek le akkor és ott a tévé elé, amikor a csatorna lead egy műsort, és jóval többen vannak azok, akik utólag nézik meg a DVR-en felvett anyagot.
(Szerkesztői megjegyzés: annak idején a Syfy nagyon jónak kommunikálta a nézettségi adatokat, és bizony más, aktuális sorozatepizódokkal is összevetették őket. Az aktuális Dollhouse epizódot például verte, annak ellenére, hogy az egy országos tévén, a Foxon ment; az aktuális Smallville epizód azért verte az SGU premiert, de ez meg inkább annak a jele, hogy valóban nagyon erős konkurenciával kellett megküzdenie a pilotnak.)
A második hétre aztán felnőtt 3 millió körülire a nézettség Engler adatai szerint, aztán eljött a természetes csökkenés: 2,6 millió körül stabilizálódott a nézettség. Effajta, premier utáni nézőszám vesztés teljesen normálisnak mondható a televíziózásban. A hatodik hétre viszont tovább csökkent a nézettség, 2,3 millióra – még egy efféle csökkenés sem annyira vészes Engler szerint, ha utána visszaáll a „normál” sávba a nézettség. A következő hétre megint jött egy kis emelkedés, aztán megint egy csökkenés, immáron 2 millió alá, 1 961 000 nézőre. Ez már aggodalomra adott okot, de ekkor már amúgy is érkezett a félévzáró szünet. Mint Engler megjegyzi, a közhiedelemmel ellentétben az évadokat kettévágó szünet után gyakran magasabb nézettséggel térnek vissza a sorozatok.
Az első szezon második fele 2,08 millió nézővel tért vissza, a szünet utáni második hétre 2,15 millió jutott. Sajnos a további két hónapban nem növekedett tovább a nézettség, hanem inkább ingadozott 1,7 és 2,16 millió között.
Annak ellenére, hogy a pénteki műsorsávban elvesztette a nézők egyharmadát, és a növekedésnek nem látszódtak jelei, valamint a vitathatatlanul alacsony számok ellenére megrendeltük az SGU második szezonját – írja Engler. – Óriási nagy sikerünk volt keddenként a Warehouse 13-al, úgyhogy az SGU-t és a Capricat együttesen keddre költöztettük, reménykedve abban, hogy mindkét showt be tudjuk mutatni egy új közönségnek. Mint nyilván tudjátok, a lejtmenet folytatódott, és nem tudtuk egyik sorozatot sem folytatni.
Magát a döntést Malozzi már annak idején is megértette, de ő sosem hitt ebben az „óriási siker kedden a Warehouse 13-al”-című dumában. Ugyanis ezek a keddi sikerek a nyári szünetben születtek, amikor jóval kisebb a verseny. Emlékeztet arra is, hogy eredetileg nyári premierre készültek az SGU-val, nem pedig az őszi szezonban tervezték adni a sorozatot.
Az utolsó 10 epizódot hétfőre költöztették, ahol azt remélték, hogy a Being Human sikere talán felhúzza a nézettségi adatokat – Malozzi szerint ezt felesleges volt várni, hiszen egy halálra ítélt sorozat hogyan tudna emelni a nézőszámon.
Szerkesztői megjegyzés:
Az még rendben van, hogy péntek estéről elmozdították az SGU-t a gyenge nézettségi adatokra hivatkozva, amelyek gyengesége a körülmények figyelembe vételével azért vitatható is. Érhető lenne ez a dolog, ha ezt a megüresedett műsorsávot valami tök új, tök jól teljesítő sci-fi sorozat foglalná el, ami sokkal jobban teljesít, mint a Stargate. Csakhogy nem ez történt, hanem pankrációt kezdtek el adni. Azaz, nincs olyan sci-fi műsora jelenleg a Syfynak, ami jobban teljesítene péntek este, mint a Csillagkapu a leggyengébb időszakában – sci-fi helyett van pankráció.
Abban sem nagyon van ráció, hogy keddre tették az SGU-t, úgymond párban a Caprica-val – ha megnézzük, a Caprica eleve nagyon kevés rajongót vonzott, és pont abban nem volt sikeres, amire szánták: hogy a Battlestar Galactica rajongókat megtartsák vele. Meg kéne tanulni, hogy a BSG-t békén kell hagyni, kerek egész sorozat volt, amihez egész egyszerűen nem igénylik a nézők sem az előzményeket, sem a folytatásokat, sem semmi egyebet. Azaz, az SGU nézettségét egy olyan sorozattal akarták felhúzni, aminek sem nézettsége, sem igazi sikere nem volt. A kedd este meg most már bizonyítottan bukta.
A Being Human meg biztos jó sorozat, csak annak a nézőközönsége meg egyáltalán nem biztos, hogy passzol egy tősgyökeres sci-fi sorozat táborához. Már csak azért sem, mert a Being Human nem sci-fi sorozat, hanem vámpíros-szellemes-vérfarkasos, és bár a két tábornak lehet közös halmaza, erre nem építenék várat.
Valamint, a számokkal való dobálózás azt nem magyarázza meg, hogy miért nem lehetett mondjuk egy másfél-két órás tévéfilmmel lezárni a sorozatot, ahogy a készítők javasolták. Akárhogy is nézzük, az akkoriban még Sci Fi Channel néven futó csatornát mégiscsak a Stargate tette fel igazán a térképre, a legnagyobb üzleti sikerek és nézőszámok ehhez a sorozathoz kapcsolódnak… najó, kapcsolódtak a pankráció előtt.
]]>