Kittenberger Kálmán Afrika-kutató kalandjainak steampunkos, alternatív történelmi felidézése – Somogyi György-Dobó István-Tebeli Szabolcs: Kittenberger – Fabriqué en Belgique – a tavaszi képregényfesztiválra jelent meg sok-sok évnyi hányattatás után. Be kell vallanom, nagy elvárásokkal kezdtem olvasni, egyfelől mivel annyi jót hallottam róla, másfelől mivel az édesapám gyerekként nagy rajongója volt a legendás Afrika-kutatónak (vadásznaplót is elkezdett egy kockás füzetbe Pest megyében), és ez részben rám is átragadt. Menthetetlenül izgalmasnak és egzotikusnak látom a múlt-múlt századforduló Afrikáját – még ha felnőttként tudom is, hogy inkább kegyetlen és véres volt. A Kittenberger lapjain 1907-ben járunk: a belgák kizsákmányolják Kongó Szabadállamot, ahol a kiváló vadász két barátjával egy hatalmas orrszarvút kerget, és eközben belecsöppen egy tudós utáni hajszába. A képregény az első oldalon beszippantja az olvasót. Egy nyáladzó hulla hatásos felütés, ugyanakkor a komolyságnak rögtön ad egyet, hogy a legendás vadász a barátainak nem Kittenberger gróf, csak „Kitty”. A cselekmény nem túl komplikált, a kalandok és a fordulatok egy Indiana Jones filmbe vagy Rejtő-regénybe is beleillenének, ám hibátlan ritmusban követik egymást, ezen látszik a szerző forgatókönyvírói gyakorlata. Egy kalandtörténetnél számomra meghatározó a kegyetlenség és humor aránya, és a Kittenbergerből nem hiányzik egyik sem – egy falu kiirtása, kézlevágások, vagy fedáksári új szövegkörnyezetben való emlegetése –, az arányok e téren tökéletesek. A Kittenberger lazán kezeli a történelmi tényeket, illetve bátran keveri össze a létezett és fiktív alakokat, ami sajátos hangulatot teremt. A steampunk díszletek (a belga felhőváros, a léghajók) látványosak, de nem túl eredetiek, ezért a gőzzel hajtott orrszarvúk kárpótolnak. Abban, hogy a steampunk elemek mellékesek, valószínűleg szerepe van annak, hogy ezek később adódtak a történethez, amikor a szerzők a képregényt egy Galaktikás pályázathoz alakították. A gőzvilág egyébként remekül illik a hangulathoz, történethez, jó lenne többet látni belőle, részletesebben kidolgozni. A részletesebb kidolgozás néhol a szereplőkre is ráfért volna. Mivel Kittenberger elég jól ismert alak, a képregény nem fektet sok energiát jellemének összetettebb ábrázolására. Megtudjuk, hogy sosem téveszt cél, és szereti a kalandokat, de nem igazán emelkedik ki a barátai közül, a történetből. A kidolgozottabb karakterek és a részletesebb steampunk világ vélhetőleg olyasmi, amire a folytatásokban nagyobb hangsúly kerül majd. Ám amiért én az első oldaltól az utolsóig imádtam a Kittenbergert, az az, hogy telis-tele van apró kulturális utalásokkal, poénokkal, amelyek csemegék annak, aki szívesen vadászik ilyesmire. Nem akarom senkinek elrontani a keresgélés élményét, ezért csak két egyértelműt emelnék ki: Baka János és Ács Feri egyenesen a budapesti 9. kerületből kerültek át Afrikába. Érdemes összeszedni, hány utalás van a Pál utcai fiú és a vörösinges vezér „múltjára”. Ugyanilyen átkerült szereplő Colonel Kurtz, aki Joseph Conrad A sötétség mélyén című regényének szereplője, de talán mindenkinek emlékezetesebb Marlon Brando súlyos megformálásában az Apokalipszis most című filmből. A jegyzetek a képregény végén segítenek a kultúrtörténeti utalások egy részében, de ezektől függetlenül is vannak olyan képi vagy szöveges poénok, amelyek az éles szemű olvasókra várnak. A Kittenberger egész képi világára igaz a részletgazdag, igényes kidolgozás. A rajzok illeszkednek a hangulathoz (színvilág) és a cselekmény ritmusához (képek elrendezése, kép-szöveg arány), az első olvasás után kezdtem is elölről a lapozgatást, ezúttal a képekre koncentrálva. Számos apróság így került a helyére, és bizton állíthatom, hogy érdemes többször kézbe venni, mert sokadszorra sem csökken az élmény, sőt.]]>