Ring*Con. Ez lesz a hatodik alkalom, hogy a fanatikus Gyűrűk Ura rajongók összegyűlnek és három (nem hivatalosan 4-5) napon keresztül csak ünnepelnek, ahogyan azt a jókedvű hobbitok is tennék a Megyében.
Tavaly, miután hazaértem Németországból, az első hetekben nem volt időm megosztani az élményeimet, aztán pedig úgy döntöttem, hogy inkább a következő Ring*Con előtt ülök le cikket írni, amikor már az ember lázban ég, és alig várja, hogy újra ott legyen.
Sablonos írással sem szeretném untatni a kedves olvasókat. Természetesen ez az esemény nem csak egy életre szóló élményekkel gazdagítja az embert, hanem segít abban is, hogy kiszakítson a megszokott hétköznapokból. Persze vannak árnyoldalai is, amikre kés?bb természetesen kitérek.
Miután tavaly véget ért a Ring*Con, hazautazásom pillanatában a csomagom olyan rendezett volt, mint még soha. Minden ki volt centizve. Ha az ember már tapasztalt, úgy vág neki az útnak, hogy hagy helyet a jövőbeni zsákmánynak is, mégis a hazaindulás előtti napom úgy telt el, hogy a rokonokkal leültem pakolni. Hogy a bögrék véletlenül se törjenek össze, a babák beférjenek, de Legolas feje nehogy kilógjon a táskából, hogy a DVD lemezek (ezek voltak az első számú, megvásárolandó célpontok) is kell? védelmet élvezzenek, és hogy az ajándékba kapott tündelekvár véletlenül se törjön össze.
Meg lehet kérdezni, hogy minek kell ennyi mindent összevásárolni? De ha már ott vagyunk Fuldában az Esperanto Hotelben, és az ember minden második gondolata A Gyűrűk Ura körül forog, akkor bizony nehéz megállni, hogy ne könnyítsünk a pénztárcánkon. Magyarán mindenki, aki oda látogat, a merchandise rendszer áldozata. A második napon nekem is az volt a legfőbb problémám, hogy a nézelődést melyik standnál kezdjemÂ…
Óh, a jó öreg merchandiseÂ…
Amikor azt hisszük, hogy a merchandise nem tud újat mutatni, váratlanul mindig találunk valamit a „made in china” portékák között, amitől leesik az állunk, vagy rosszabb esetben kifordul a nyelvünk. De még az árakban is jelentős különbség mutatkozik, amikor jobbik esetben megvásárolunk 2 euróért egy világító makettet, láncon lógó gyűrűvel együtt, akkor a kiadott 500 forintot egyáltalán nem sajnáljuk rá, de amikor tíz standdal arrébb ugyanezt árulják már 19 euróért, akkor igencsak megdöbbenünk. Gondolom kitalálható, hogy melyik standnál fogyott jobban a portéka.
Na de nem csak a vásárlásról szól a Ring*Con!
Az emberek többsége a színészek miatt megy. Tavaly két sztárvendég is volt, Miranda Otto és Sean Astin. Astin a kislányát is magával hozta, aki Elanort játszotta a trilógia befejező részében. Mivel világsztárokról van szó, ?k teljesen el voltak szeparálódva a rajongóktól (kivéve a hivatalos eseményeket). De a többi vendég nem ilyen volt. Nem világhír? színészekről van szó, hanem új-zélandi vagy ausztrál színészekről, akik népszerőek, de mégsem annyira, hogy mindenhova test?rrel kelljen járniuk.
De otthon bizony sztárok. Elég csak megemlíteni Lori Dungeyt, Jed Bropyt, vagy Shane Rangit, aki a Narniában is szerepelt, sőt tavasszal Prágában forgatta a folytatást. ő volt a legkedvesebb meglepetés azon a hétvégén. ?szinte volt, udvarias, mindenkihez odament társalogni. Shane Rangi az, aki valóban a semmiből indult. Szó szerint értem. A nagyszülei nevelték fel egy farmon, mindennap kilométereket gyalogolt a buszmegállóhoz, iskola után a házimunkában segített. Aztán teljesen véletlenül lett színész és kaszkad?r egyben, de nem bánta meg. Azóta a karrierje is felfelé ível. és ki tudja, talán egyszer majd úgy ismerjük meg, mint a legújabb akciósztárt.
Tavaly ott volt Bruce Spence is. Egy átlagos ember számára megint egy ismeretlen név, de aki szereti a Csillagok Háborúját, vagy esetleg a Mad Max filmeket, azoknak sokat elárul. Spence a különleges mellékszerepek mellett többnyire színházban szerepel, és szívesen játszik Shakespeare darabokban.
Középfölde vagy Új-Zéland?
Számomra Új-Zéland mindig is egy rejtélyes, de csodálatos ország marad. Néha hajlamos vagyok úgy tekinteni rá, mint Középföldére. Végülis Peter Jackson filmjében a lebilincselő új-zélandi tájak úgy jelennek meg, mint Középfölde zöld mezeje vagy a sziklákkal tarkított folyók világa.
Amikor alkalmam nyílt rá, megkérdeztem Shanet és Jedet, hogy amikor reggel felébrednek és kinéznek az ablakon, milyen világ tárul a szemük elé? Középfölde vagy Új-Zéland? Mert a rajongók számára Új-Zéland bizonyos értelemben olyan, mint az a földrész, ahol Tolkien meséje játszódott. Válaszul azt kaptam, hogy ?k ott nőttek fel, nekik Új-Zéland mindig is Új-Zéland volt, és az is marad. Szó sincs itt Középföldéről. Ennek ellenére van olyan utazási iroda, ami Középföldére szervez körutakat.
Visszatérve a színészekhez, ha megnézünk egy jó filmet, csodálatos szereposztással, néha azt hisszük, hogy csak a világsztárok számítanak. Azokra a színészekre, akik örökkön-örökké csak mellékszerepeket kapnak, nem kíváncsi senki. Pedig ?k is fontosak. Az általuk megformált karakterek színt visznek a történetbe – elég, ha csak Jack Sparrow legénységére gondolunk. Kisemberek ?k, nincsen 15 millió dolláros villájuk, és nem szerepelnek mindennap a bulvárlapok címoldalán.
Elnézést hogy is hívják, adna egy autogramot?
{mospagebreak title=Színészvendégek}Az ilyenfajta rendezvények szervezése valóban hatalmas üzlet, bár itthon nálunk ezt még sajnos nem nagyon ismerték fel a „potenciális befektetők”. A rajongók részesei akarnak lenni egy olyan eseménynek, amiben örömüket lelik. Ha találkozhatnak kedvenceikkel, vagy olyanokkal tölthetnek el pár napot, akiknek ugyanaz az érdekl?dési körük, akkor ?k azzal, hogy ellátogatnak egy ilyen rendezvényre, feledhetetlen élményben és boldogságban lesz részük. De ugye ezt mind meg kell fizetni. A belépőjegyek, az utazás, szállás, étkezés, vásárlás, sőt még az előkészületek is mind-mind pénzbe kerülnek. Nekik megéri. A hotelnek szintén megéri, a szervezőknek is, pláne azoknak a színészeknek, akiknek ez a megélhetés részét képezi.
Ilyenkor gondolkodom el azon, hogy vajon hol a határ? Sean Astint meghívni? Naná! Ha van rá keret, akkor mindenképpen! De hogy ne csak GYU színészeket említsek példaként, ki ne látná szívesen bármelyik Star Trek vagy Csillagkapu szereplőt? De egy bizonyos határvonalat talán mégis meg kellene húzniuk a szervezőknek. Gondoljunk csak a Galaxy Quest-ben feltűnt harmadrangú epizódszereplőre. Még régebbi Ring*Con-ra is hívtak olyanokat, akik gyakorlatilag úgy tűntek fel A Gyűrűk Urában, hogy ha nem kockázzák ki a filmet, észre sem vesszük, hogy szerepeltek benne. Ezzel még nem is lenne gond. Mark Ferguson ( Gil-Galad) vagy Bruce Spence (Szauron szája), de ?k már sok mindent letettek az asztalra, és ez a hivatásuk.
én azokról beszélek, akiknek nem erről szól az életük. Eszébe jutott már valakinek az egyik csatajelenetéből kikockázni az egyik orkot, akit Legolas öl meg, és eladnia
magát úgy, hogy ő volt az? Ha valaki ezt megmerné tenni, előbb-utóbb biztosan kapna valahonnan felkérést egy szereplésre, aztán vagy kitudódna a csalás, vagy nem. Most senkit sem akarok erre buzdítani, de sajnos valóban jellemz? volt bizonyos rendezvényekre ez a fajta nézőpont: hívjunk meg akárkit, csak több legyen a vendégünk.
Sok kicsi sokra megy?
Azt is már csak félve említem meg, hogy az ilyen régebbi vendégek, milyen nagy rajongótáborral rendelkeztek és kés?bb nehezebb volt őket utolérni, mint Viggo Mortensent. Természetesen ?k is mindenkivel haverkodtak, de kés?bb nem ismerték meg az embert. élvezik a felhajtást maguk körül. Ãgy tett Jörn és Jarl Benzon is. Biztos van, aki nem ért vagy nem érten velem egyet. De két évig ment körülöttük a felhajtás, aztán most ki emlékszik rájuk? Az tegye fel a kezét, aki emlékszik rájuk!
Stand up!
Nem kell aggódni, azok vannak többen, akik megérik a pénzüket. Vannak olyan előadóművészek, akikkel igenis lehet ?szintén barátkozni, és nem felejtik el az embert. és ezek az ismeretségek örökre megmaradnak!
Mark Ferguson, Craig Parker, Lori Dungey, Shane Rangi, Thomas Robins vagy Paul Norell azok közé tartoznak, akik ?szintén, kedvesen viselkednek a rajongókkal, és teljesen normális emberként kezelnek mindenkit. Minden alkalommal, amikor fellépnek, a kimerültségig képesek a maximumot adni, csak hogy a közönség jól érezze magát. Nem meglep?, hiszen ez a foglalkozásuk. Nevetni és nevettetni. Erről szól az élet.
Lori, Mark, Craig a stand up comedy nagymesterei Új-Zélandon. Ãgy nem csoda, hogy mindenki szereti őket. Otthon ?k a sztárok.
Apropó! A rajongók! Hát minden rólu(n)k szól!
Azt már leírtam az egyik régebbi cikkemben, hogy a Ring*Con olyan, mintha 3-4 napot Középföldén töltenénk el egy olyan világban, ami annak idején egyetlen ember képzeletében született meg, de mára már milliók szívében él tovább. A számtalan rajongói alkotás (ruha, ékszer, vagy házilag sütött lembas) olyan ?szinte szeretetről árulkodik, hogy igenis elhihetjük, nem is olyan rossz a világ, mint azt gondoljuk.
Tavaly találkoztam egy üzletemberrel, aki a szállodában szállt meg a Ring*Con idején. éppen üzleti úton volt. Mesélte, hogy majdnem sokkot kapott, miután reggel elhagyta a szobáját, és kilépett a liftből, kéreget? orkokba botlott, mezítlábas hobbitokba, és sz?ke parókás férfiakba, akik zöld harisnyában tetszelegtek az előtérben. és ez ment napokig! Persze kiderült róla, hogy fanatikus Csillagok Háborúja rajongó, de ennek ellenére remekül érezte magát esténként a bárban és sikerült beilleszkednie a fura közösségbe.
{mospagebreak title=Ring*Con2007}Ring*Con2007 – végre éomer is csatlakozik
Az idei Ring*Con ugyanilyen lesz. Rengeteg vendég, koncert, előadás, jótékonysági aukció, és folyamatos partik tarkítják majd a programot. A vendégek között ott találjuk Karl Urbant (éomer), Kiran Shah-t, a kisembert aki 124 centiméteres magasságával és határtalan jókedvével számtalan filmben szerepelt már, de csak mint dubl?r. Mindenképpen meg kell említenem Thomas Robinst is, aki inkább író-rendezőként tevékenykedik, de szívesen vállal el kisebb-nagyobb szerepeket is, mint például Déagol szerepét.
Charity at Con – A jótékonysági aukció
Számomra a legkedvesebb esemény az, amikor sor kerül a jótékonysági aukcióra. Ilyenkor mindig elámulok az emberek segít?készségén. A rengeteg felajánlott tárgy és az a sok ember, akik nem csak azért hajlandóak kiadni egy rakás pénzt, mert kell nekik az a bizonyos könyv, vagy fényképalbum, hanem mert segíteni akarnak. Vagy csak az elismerésért hajtanakÂ… A szervezőket ez már nem érdekli. A lényeg, hogy sikeresek legyenek és legyen bevételük.
Minden 2003-ben kezdődött, amikor Kerstin, Lydia és Ina rájött, hogy a rendezvény jótékonysági célt is szolgálhat. Jótékonysági árverést szerveztek. Akkor még az egyik előadóteremben zajlott, nem túl nagy létszámmal, és Mark Ferguson szerény szereplésével. 2004-ben jött a változás, amikor az aukció a nagyteremben került sor, és Parker csatlakozott barátjához. Azóta az aukció egyben show is. A legjobban várt műsorok egyike.
és hogy milyen maga a rendezvény? Itt nincs lökdös?dés, sem pedig gorombaság. Mindenki kedves mindenkivel, ha nincs helyed a kávézóban, akkor helyet szorítanak neked. Ha bármiben segítség kell, akárkit megkérhetsz. Lehet, hogy az utcán ismeretlenül észre sem vennétek egymást, de ott barátok vagytok. Ez egy olyan hely, ahol önmagad lehetsz, vagy azzá válhatsz, akivé akarsz.
De mi van mögötte?
Rengeteg munka, egész éves szervezés, türelem, kitartás, ez mind olyan dolog, aminek a gyümölcsét csak akkor látjuk, amikor éjjel a bárban, hangos trécselés közepette megiszunk egy üveg sört, és végig nézünk az embereken és azt látjuk, hogy mindenki boldog. Amikor megbeszéljük a napi történéseket, jókat nevetünk egymás viccein, a hobbitok részegen dülöngélnek mögöttünk, Gandalf táncot jár az asztalon, az orkok békésen ücsörögnek és vihognak a kanapén, a színészek pedig a farkasok közé merészkednek (hölgykoszorú), és beismerik, hogy ?k is remekül szórakoznak.
Kérem, ez a Ring*Con.]]>
