Egy alkalommal a tvcsatornáit váltogatva belepillantottam egy filmbe; három barokk ruhás idiótabohóckodott a képernyőn, majd (tadamm!) feltűnt egy rongyos ruhájú alak, akivasból kovácsolt fejfedőt viselt, és az az arcát is takarta. Mivel rövid időnbelül sokadszorra, és minduntalan más változatban láttam a filmet, úgydöntöttem, utánanézek egy kicsit.
1886}
A legendák szerint a Vasálarcos nem volt más,mint a Napkirály, XIV. Lajos fivére/ikertestvére, és így akkor a trón jogos birtokosa,vagy egy angol nemes, aki a király feleségével cicázott, vagy éppen MoliÄre,aki tiszteletlen darabjai miatt bűnhődik így.
1789-ben, amikor afrancia forradalmárok kezére került a Bastille, egy megláncolt csontvázatleltek az egyik cellában; őt nevezték ki vasálarcosnak…
De hogy ki voltvalójában, hogyan élt, hogyan halt, arra sem akkor, sem ma nem derült fény.
ÄŒtienne du Junca,őfelsége kapitánya, aki a Bastille börtönben szolgált, 1698. szept 18-ándélután három órakor látta először az új foglyot. Ez egy koros férfi volt, akithordszéken hoztak, s aki álarcot viselt; Bénigne d’Auverne de Saint-Mars, az újbörtönkormányzó hozta magával. Mint a kapitány feljegyzéseiből kiderült, afogoly már csaknem harminc éve raboskodott Párizsba érkezése előtt Pignerolban.Még további öt éven át volt a Bastille foglya; az álarc sohasem került le róla,s a neve is homályban maradt, mígnem a templomból visszatérve egyszerre csakrosszul lett, összeesett a cellában, s 1703. november 19-én este tíz órakor aférfi meghalt. Még aznap éjjel megsemmisítettek mindent, ami a fogolyra utalt;a bútorzatot, csekély személyes holmiját elégették, a falakat újravakolták. DuJunca későbbi feljegyzései szerint a St. Paul-temetőben földelték el; neve azegyházi nyilvántartás szerint M. de Marchiel volt, s életkora nagyjábólnegyvenöt év…
Ahhoz, hogy értsükezt a történetet, ismernünk kell egy kicsit a korszakot; az abszolutizmus afénykorát érte, s a történelemben aligha akadt a Napkirályhoz foghatóanteljhatalmú uralkodó. 1643-ban ötévesen lett király; Mazarin bíboros, a régenshalála után, 1661-től egy személyben vállalta a felelősséget a kormányzásért.Bárkit lefogathatott, bárkit börtönbe vettethetett, s senki nem merte vagyakarta felelősségre vonni.
A legújabbelméletek szerint ennek az abszolút hatalomnak talán legismertebb áldozata, aVasálarcos, nem volt más, mint Ercole Antonio Mattioli. IV. Károly, a mantuaiherceg minisztere; az ő felügyelete alá tartozott Casale Monteferro, azonhatárvidéki erőd, melyre XIV. Lajos olyannyira áhítozott. Mattioli, aki1677-ben Párizsban járt, értékes ajándékokat kapott a francia királytól, snyilván ennek fejében járt közbe azon ügyben, hogy a Casale Monteferro százezerkoronáért áruba bocsáttassék. Ãm hiába volt titkos az ügylet, miután a követhazatért, hirtelen Európa-szerte megtudták a koronás fők, mire is törekszik aNapkirály; nyilvánvalóan Mattioli szája járt el. Tény, hogy a megszégyenítetturalkodó kénytelen volt visszavonni vételi ajánlatát.
Ezt megbosszulandó,XIV. Lajos 1679-ben elraboltatta az olasz udvaroncot, s álarcban Saint-Marshozvitette, Pignerolba. Valószínűsíthetően ő volt az 1694-ben Ste. Margueriteszigetére vitetett három fogoly közül az álarcos; itt is Saint-Mars volt aparancsnok, s innen vitették 1698-ban Párizsba. Ezek a részletek egybevágnak DuJunca feljegyzéseivel, és a St.-Paul parókia iratai szerint az 1703-baneltemetett rab neve Marchioly volt, amit Du Junca hibásan Marchielként írt le.A Mattioli név tipikusan franciásan eltorzítva hangzik így…
Ellentmond azonban,hogy a Marchioly név előfordul néhányszor Saint-Mars levelezésében is, holottez titoknak kellett volna, hogy számítson… és hogy 1694-ben, egy hónappalazután, hogy Ste Marguerite szigetére érkezett, meghalt egy inassal rendelkezőfogoly. Márpedig ezen kiváltságra csupán Mattioli volt érdemes a pignerolirabok közül… S még egy apróság; Mattioli 1703-ban pontosan hatvanhárom éveslett volna…
Egy másik régi,igen tetszetős s az előbbihez hasonlóan bizonyítékokkal is rendelkező elméletszerint a Vasálarcos valóban a Napkirály ikertestvére volt.
Richelieu bíborosemlékiratai szerint Ausztriai Anna, XIII. Lajos hitvese 1638-ban ikreket hozotta világra; déltájt a későbbi Napkirályt, akit azonnal trónörökösneknyilvánítottak, majd később, estefelé a királyné ismét vajúdni kezdett, smegszületett egy másik fiúcska is. Ãm ez komoly bonyodalmakat okozott… volna,ugyanis a korabeli szokások szerint a másodszülött számított az idősebbnek. Ãmmivel már XIV. Lajost már kinevezték dauphinnek, nem akartak további kavarodást;a kisfiút átadták a dajkának, s a királyné tudomására hozták, hogy második fiameghalt. A két testvér egymásról mit sem tudva nőtt fel, mígnem az eltagadottfiú hasonlatossága a trónörököshöz nyilvánvaló nem lett; idegen földre küldtékekkor, Angliába, ahol Henrietta Mária, apai nagynénje, I. Károly hitvesekirályi nevelésben részesítette.
Az ezen tényekrealapuló részletes és tényekre épülő elmélet szerint a balsorsú ikerfivér végülmegtudta, kicsoda, s elhatározta, megszerzi a jog szerint neki járó trónt.1669-ben szövetséget kötött egy Roux de Marsilly nevezetű francia hugenottával,aki egy Franciaország elleni protestáns szövetség titkos ügynöke volt, ám ezt aférfit áprilisban XIV. Lajos titkosszolgálata elfogta, s a kínvallatás soránfény derült ezen szövetségre is; halála előtt elárulta, hogy a férfi, akiinasaként szerepelt Angliában Eustache Dauger néven, nem más, mint a Napkirályikerfivére, a jog szerinti trónörökös.
A férfit csakhamarletartóztatták, július 19-én, Dunkerque környékén, Louvois márki, a királyihadügyminiszter parancsára. Ugyanezen a napon a hadügyminiszter levélbenközölte Saint-Marssal, hogy különlegesen fontos foglyot küld hozzá, akitszigorú őrizetben kell tartania. Dauger vele tartott minden új állomáshelyére.Mindig nemesúrnak kijáró bánásmódban részesült, ám mikor látogatók érkeztek abörtönbe, bársonyálarcot kellett viselnie. 1703-tól pedig eltűnik mindenfajtafeljegyzésből.
Dauger vagyMattioli? Mindkét elméletre számos bizonyíték van; mindketten 1703-tól tűnnekel az életből, és mindketten hasonló bánásmódban részesültek.
Ãm hogy kettejükközül ki volt a vasálarcos, azt már talán soha nem fogjuk megtudni.
]]>
