Gyermekként Lawrence Newtonnak az volt az egyetlen vágya, hogy csillaghajóra szálljon és felfedezze a galaxist. Ám a huszonnegyedik századi Amethi telepesvilágán rossz helyen és időben született, hisz az emberi űrrepülés korszaka a végéhez közeledik. Így sok más lázadó kamaszhoz hasonlóan ő is elszökik otthonról.
Húsz évvel később egy félkatonai szakasz parancsnoka egy másik világ elleni invázióban. A megmaradt néhány csillaghajót birtokló óriáscégek cinikus módon „kintlevőség-behajtásnak” nevezik ezeket a hadjáratokat, de a valóságban egyszerű kalózkodásról van szó.
A nyugtalanítóan hatékony ellenállás támadásainak kereszttüzében Lawrence meghall néhány kósza történetet a Lehullt Sárkány Templomáról, és arról a különös szektáról, mely ott uralkodik, s mely mesés kincseket birtokol. A katona fejében pedig megfogan a terv, és egy felettébb kockázatos magán-akcióba fog…
A földre hullt sárkányban Peter F. Hamilton ismét megmutatja univerzumokat átvogó képzelőerejét, szikrázó technikai újítókészségét és történetmesélő tehetségét, mindazt, ami korábbi könyveit is nemzetközi sikerré tette.
Részlet
„A TVL88-asok a fákon túlról érkeztek, és fegyvereiket a falura irányították. Rotorjaik szele szertefoszlatta a ködöt, s pillanatok alatt megtisztította a központi tisztást. A pára utolsó foszlányai is visszahúzódtak a házak mögé, védtelenül hagyva őket a fürkésző érzékelőknek. Az egyik ház teraszán krémszínű pulóveres, farmeros fiatal nő állt, aki a korlátba kapaszkodott a mesterséges szélviharban.
Ő volt az egyetlen ember, akit a szenzorok érzékeltek. A házak mind meleget sugároztak, s készülékeik energiát bocsátottak ki, de egyikben sem volt senki.
Simon gépével együtt öt helikopter ereszkedett le a harmatos üvegmohára, míg a többi gép szétszéledt, és átvizsgálta a környező erdőt. Bőrösök ugráltak ki a gépekből, és villámgyorsan szétszóródtak a réten. Karabélyaik lövésre készen álltak, és rakétavető is volt mindegyiküknél.
Simon kiszállt a helikopteréből, s összehúzta magán csapkodó szárnyú bőrkabátját. Három Bőrös szegődött melléje, amikor elindult.
A nő lejött a terasz lépcsőjén. Csillámló aurája a bibliai angyalokhoz tette hasonlóvá. – Simon Roderick, ha nem tévedek. Én Jacintha vagyok. Üdvözlöm Arnoon faluban.
– Azt hittem, többen lesznek itt.
– Mindenki kint van az erdőben. Elmenekültek, amikor megtudták, hogy maguk jönnek.
– Miért?
– Mert félnek maguktól.
– Érdekes. Maga is eléggé félelmetes. Figyelemre méltó aurája van.
Jacintha összevonta a szemöldökét. – Ó, értem. Nyilván mágneses érzéke van. Így kapta el Josepet?
– Mondjuk úgy: így jöttem rá, hogy nagyon óvatosnak kell lennem vele. Nem mintha sokra mentem volna ezzel a végén. Rengetegen meghaltak, amikor öngyilkos lett.
– A maguk nyakláncai is rengeteg embert ölnek meg, ok nélkül.
– Nem azért vagyok itt, hogy magyarázzam a bizonyítványomat, vagy vitatkozzam a maga erkölcsi felsőbbségével. Egyszerűen csak szeretnék találkozni az idegennel.
– Sajnálom – mondta Jacintha. – Ez nem lehetséges.
– Tudja, hogy úgy lesz. Ha legyőzik mind a tizenkét helikoptert
és a katonákat – amit erősen kétlek –, akkor egyszerűen hozunk még. És addig jövünk vissza, amíg el nem érjük, amit akarunk.
Nem is a nő meglehetősen szánakozó mosolya bizonytalanította el Simont, hanem a gondolatai. Jacintha sajnálja őt. Azzal a szánalommal, amit egy felnőtt érez, amikor hisztiző gyereket lát.
Simon akarata ellenére csodálta ezt a nőt. Nem volt ebben semmi a férfi vonzalmából: a tökéletesen kiegyensúlyozott személyiségnek szólt. Az SK2-esnek igaza volt: bár mindenkiben meglenne ugyanez az intellektuális mélység.
– Küldhet ezer űrhajót tele Bőrösökkel és fegyverekkel – mondta Jacintha. – Semmit sem ér.
Simon végre kezdte felfogni. – Szóval már nincs itt. – Az elméje szinte szédítő pörgéssel kezdte összeolvasztani a megszerzett információkat. – Memu Bay egy nagy anarchisztikus zűrzavar. Bármit kivihetnek anélkül, hogy tudomást szereznénk róla. Az űrrepülőgép! Maguk nem a csillaghajóinkat akarták felrobbantani…
– Newton itt járt – szólt közbe az SK2-es. – Itt, az űrrepülőtéren.
Ma reggel evakuálták mint sérültet.
Jacintha félrebillentett fejjel hallgatott valamit.
– A francba! – hördült fel Simon, amikor DNI-je kilistázta az adatokat. – Állítsátok meg! – mondta az SK2-esnek. – Állítsátok meg azt a gépet! Tartsátok távol Newtont az űrhajóktól!
– Már késő – mondta Jacintha…”
Megjelenés: 2009-01-29. Tuan Kiadó
Terjedelem: 400 oldal.
Ár: 2590 Ft.]]>
