A Harry Potter könyveket két nagy áruházlánc is 15 százalékos kedvezménnyel adta. Ennek kapcsán a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) tagjai több médiában is azt nyilatkozták, hogy a magyar könyvszakma össze fog omlani – merthogy nem lehet versenyezni az áruházláncokkal, illetve mivel ők nem az Egyesülés tagjai, így rájuk nézve nem kötelező az etikai kódex azon pontja, amely szerint az új könyvek árát fél évig nem szállítják le.

A magyar könyvszakma már régen roskadozik, és nem a Tesco vagy az Auchan miatt. A jelenlegi árleszállítás nem a kiadóknak – kiemelten most éppen a Harry Pottert kiadó Animusnak – rossz, hanem a terjesztőknek, akik a könyv árának felét könnyedén zsebre vágják terjesztés címén. Emellett még az árut is csupán bizományba veszik át, és nem egyszer mind a bizományosi elszámolás, mind fizetés is késik… S ha ez nem elég, a könyvkiadókkal sok mindent meg lehet tenni: gondoljunk csak az elmúlt idők M.A.G.U.S. történéseire: amikor is (a jogokat érintő peres helyzetre hivatkozva) a terjesztő befagyasztotta az Inomi kiadó felé a kifizetést, de a könyvesboltokban bizony azóta is lehet kapni a könyveket. A kötetek fogynak, a terjesztő bevételei adottak, a kiadó pedig vegetál.

Rossz nyelvek szerint pedig a terjesztő újabb könyváruházakat nyit az így visszatartott, forgatott, kamatoztatott összegből… összegekből, amelyekkel más kiadók felé is tartozik.

Az árleszállítás nem a könyvkiadóknak rossz – a 15 százalék bizony a terjesztők pénzéből megy le. A könyvkiadók maximum attól félhetnek, hogy az 50 százalékos terjesztési jutalék még feljebb csúszik. Nem is alaptalanul. Merthogy Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) mit sem tud tenni az ellen, hogy ez megtörténjen.

A könyvszakma a hagyományos könyvüzleteket félti, amelyek tönkre mehetnek, ha a multik olcsóbb áruval jönnek ki – szól az érv. Látni lehet azonban, hogy az éves forgalom harmadát karácsony előtt forgalmazó könyvesboltok nem ezért vannak gondban. A kis boltok megfogják a vevőt százalékos leértékeléssel… A nagyobb hálózatok – amelyek nem egy esetben a könyvterjesztők üzletei vagy kötött üzleti partnerei – csupán a bevételt féltik.

Ezért is állnak ki a fix áras könyvek eszméje mellett. Az azonban csak  egy szép szólam, hogy a könyvkiadónak kell továbbra is megállapítani a könyv árát, és a könyvárak liberalizálása csak árt a szakmának. Ugyanis a könyvkiadó viseli szinte az összes üzleti kockázatot: a könyv költségei azonnaliak, a bevételek késleltetettek. A terjesztő szabja meg az átvett könyv mennyiségét. A könyvkiadó a megszabott százalékért adja a könyvet, és ha a piac liberalizálódik, az a kiadót nem hozza nehezebb helyzetbe.

Az angol terjesztés szabadáras. A kiadó megmondja, mennyit kér a könyvért, s a terjesztő igyekszik megnyerni a vevőt. Nálunk kicsavart a helyzet. A kiadó kiszámolja, mennyibe kerül egy kötet előállítási ára, megsaccolja a fogyást, aztán ráteszi az általa várt hasznot, és végén az egészet megszorozza kettővel, mert tudja, hogy a terjesztő a másik felére igényt tart. Így szerepel a könyv végleges eladási árában duplán a nyomdaköltség, az írói honor, a lektor, a tördelő, a tipográfus, címlapfestő munkájának díja és a kiadói profit.

Egy másik gyakorlati metódus, hogy a könyv végső árának ötven százalékába (a saját felébe) megpróbál a kiadó mindent beszuszakolni: visszafelé számolja ki, milyen költségeket engedhet meg magának. Ekkor farag le az írói vagy a fordítói honorból, „felejt” el pontosan fizetni az irodalmi ügynökség felé, építi le a lektort, korrektort, s vesz címlapot külföldről… vagy rak ki valami olcsóbb képet, keres olcsóbb papírt. Ez sokkal inkább árt a könyvszakmának, a magyar irodalmi életnek, és rosszabb az olvasóknak is.

A magyar terjesztőknek stratégiát kell váltaniuk. évtizedes rendszereken azonban nehéz változtatni, mint ahogy a gazdasági helyzetből adódó előnyökből is nehéz feladni. Ha ezt a kiadókra nehezedő terhek növelésével akarják elérni, akkor saját maguk alól húzzák ki a szőnyeget. Véget kell vetni a kőkorszakot idéző cserekereskedelemnek, amikor két terjesztő között bizományosi könyv és nem pénz cserél gazdát, véget kell vetni a fixen kinyomtatott szerződéseknek, és a piaci résekbe be kell nyomulniuk úgy, hogy kedvező feltételeket biztosítanak kiadónak és olvasónak egyaránt.

A netes könyvárusítás előretörésével a könyvek megtalálták az olcsóbb, és közvetlen utat a vevőkhöz. A Tesco és Auchan mostani akciója nem lehet oka a könyvszakma összeomlásának. A könyvszakmát nem az áruházláncok, hanem a reklámra, rugalmasságra képtelen terjesztés omlasztja össze a maga fix 50 százalékával. Igazából jó lenne egy független auditor cég, amely a könyveladást épp úgy mérni tudja, mint az újságeladásokat.

Ez a kismagyar könyvterjesztői probléma évek óta fenn áll… a szomorú az, hogy igazából a könyvszakma is megszokta. Vagy kiszolgáltatottsága folytán nem meri felemelni a szavát. Most csak az a furcsa, hogy a Potter-könyv terjesztése kapcsán a terjesztők olyan vészharangokat kongatnak meg, amelyeknek a zsinórját ők maguk kötötték le évekkel ezelőtt.

Az olvasó és a kiadó között kialakulnak a közvetlen csatornák. A terjesztésben verseny várható? Nosza, rajta! Hivatkozott anyag: Harry Potter gazdaságos

]]>