Véget ért aSÁTORTÁBOR III. Az élmények még frissek, olyannyira, hogy nem sikerült teljesszellemi kapacitásomat visszanyerni egy átaludt éjszakával. Ez tehát aztjelenti, hogy résztvenni egy Sátortáboron, sokkal megterhelőbb mint a mágiahasználata, éppen ezért megérdemli mindenki, aki végig csinálta hogyfelnézzenek rá embertársai.



A szerda estérőlnem nagyon nyiltakoznék, hiszen egyrészt nagyon rég volt már, másrészt aszerepjátékról elég kevés szó esett hiszen a szervezők tartották éves szokásosközgyűlésüket. Volt minden ami kell ehhez; hagymás bab, abszint, éstermészetesen jókedv és fiatalos lendület.

Másnap – lényegesenvisszafogott lendülettel – megtörtént a szálláshelyek, sátorhelyek kiosztása,és megérkeztek az első táborozók, köztük immáron harmadéves veteránok is, amiőszintén szólva igen szívet melengető érzés volt. Ebbéli élményeinket aztán a „starterpack” tartalmában szereplő sör mellett meg is osztottuk egymással. Kiosztásrakerültek az akkor még kitöltetlen bizonyítványok is a táborozók részére,melyben a tábor során tanusított teljesítményük mérésére vehettek fel különféletárgyakat a szervezőknél, majd meg is kapták rá az értékelést, hogy a zárónapon eldöntsük, ki volt a tábor legjobb „tanulója”. Ezután megkezdődött aDaimon szerepjáték ismertetője, és a szerzőket jól megbombázták kérdésekkel.Azonnal alalkult is két társaság a játék kipróbálására.

A péntek igenaktívnak ígérkezett. Folytatódott a Daimon bemutatójáték, párhuzamosan a VORTEXtesztjátékkal. Délután a táborozók csapatokra oszlottak, és megkaptákszerepeiket a színelőadáshoz, melyre igen nagy lelkesedéssel készült mindenki.Az eljátszanó kocsmajelenet alakításai egyszerűen fergetegesek voltak,sajnálatos módon az egészet technikai okok miatt nem sikerült rögzíteni. A győztescsapat szinte egyhangúlag került kiválasztásra, maga mögé utasítva a szervezőibrigádot is. A délután hátralévő része a számháború előkészítésével,röplabdázással, és főzéssel telt, némi szerepjátékkal fűszerezve (márminthogynem az ebédet).

A számháború avárakozásoknak megfelelően igen izgalmasra sikeredett. Képzelj el egy völgyetaz erdőben, ahol a hatalmas bükkfák közötti bozótban kell az utolsó alkonyifények segítségével sziklát mászva, fatörzseket kerülgetve az ellenfél, és azászló nyomára bukkanni (teljesen az volt az érzésem, hogy az Endoron vagyunkés mindjárt megjelennek a birodalmi rohamosztagosok). Szerencsére az erdeiremeték próbára tették a játékosokat mielőtt a harci zászlókat rendelkezésükrebocsátották, és gondoskodtak a holt lelkek vendéglátásáról is az erdeiszentélyben. A kis csúszás miatt akár éjszakai számháborúnak is nevezhettükvolna a programot, hiszen a zászlóőrök – hosszas rejtőzködés után – teljessötétségben kerültek elő. A kiadós mozgás után meglehetősen jólesett a vacsora,majd utána az esti beszélgetés és zenélgetés.

A szombati nap aszokásokhoz híven a modulversenyről szólt. Mind a négy csapat nekivágott akimerítő feladatnak és egy kisebb esőszünet beiktatásával egészen este tízigküzdöttek is derekasan. A tipikusan „világfás” modul rendesen megmozgatta azagytekervényeket, és – ahogy előre láttuk – egyetlen csapat sem a lineárislogikai vonalon haladva jutott végig a rajta. A mesélők számára nem volt könnyűfeladat a helyezések meghatározása de végül az „Árcs anami” csapat lett a győztes főként azért mert végig gondosanügyeltek karaktereik kijátsszására, valamint csapatként összedolgoztak. A többicsapat: Woodhenge, Dimitrov, és a „Dobótőr az arcba”, ebben a sorrendben értek el helyezést. Adíjkiosztáson személyesen a modulban megmentett császártól vehették át adíjaikat a versenyzők, melyeket jó meg is ünnepeltünk.

Vasárnapra maradt acsapatokból kiválasztott legjobb játékosok vetélkedője, melyet Makk György nyert meg Szegvári Attila, Farkas Géza (kétszeresbajnok) és Szakács Attila előtt. Atáborozók meglepték a mesélőket is akiknek szintén egy játékos vetélkedőbenkellett bizonyítaniuk rátermettségüket. Itt az első helyet megosztva Hajnáczki Sándor és Sümegi Attilakapta. A táborlakók bizonyítványainak begyűjtése után kiderült hogy aSÁTORTÁBOR III. legjobban teljesítő résztvevője Halász Dániel volt, aki kimagaslóan teljesített fürdőhasználattoleranciában és fűevésben. A tábor zárásakéntmég – a takarítást követően – egy gyengéd szalonnasütéssel búcsúztunk ahelytől.

Összefoglalva apatak partján álló erdei házikó egy kellemes tábor helyszíne volt. Reméljükhogy mindenki jól érezte magát (0-30+ korig) és az újoncok, veteránok jövőre iseljönnek majd.

Hogy ezt hogyértem?
Hát, úgy hogy: Nadehol van a…


]]>