Az épp csak felserdült fiatal tyron, Siljagen e viharos idők gyermeke, és rendelkezik mindazon képességekkel, melyekkel szembe tud szállni az ellene támadó erőkkel.. Megtapasztalja, milyen érzés a saját lábára állni, megküzdeni a szabadságáért és a szerelméért, miközben kalandról kalandra sodródik egyre közelebb a neki szánt sors felé… A könyv lapjain egy színesfantáziával megálmodott világ igényesen kidolgozott képe bontakozik ki, amelyillő hátteréül szolgál a benne élő és cselekvő szereplők fordulatoskalandjainak. Hogy miképpen, az kiderül ennek az egyedülállóan ötletgazdag, éslebilincselően izgalmas sci-fi regényciklusnak köteteiből.
Siljagent rabszolgaságba taszítják,megalázzák, de sikerül megszöknie, és ekkor ráébred különleges erejére. Az”ébredő erők” a kezdetkrónikája. Bosszú, és sérelem vezérli, az emberi fenevadak, a hinamori kalózokellen, de fél is saját ébredező hatalmától, amelyet hamarosan próbára is tehet,mert kezdetét veszi a KaskaadeViadal! Az űrhajósok leghírhedtebb, és legveszélyesebb versenye, ahol az ősökegykori hazájának téridő anomáliáktól sújtott alagútjaiban minden sarkon ottleselkedik a halál. E küzdelmet meséli el a „Nagy Viadal”krónikája, amelyben a képességek és a kitartás jutalma nem csak egyfantasztikus űrhajó (a Kalózvadász), hanem egy lehetőség is, hogy visszavágjonaz űrhajózási útvonalak mentén prédára leső ragadozóknak. A Kalózvadásztörténetével ismerkedhetsz meg ebben a könyvben.
A regénytajánljuk mindazoknak, akik kedvelik a kiszámíthatatlant, a tudománnyal elegyedőmisztikumot, a harc és szerelem, a csapdák és kihívások világát.
A regényháttérvilágáról bővebben a www.elshaan.huoldalon olvashatsz.
Megjelenés: 2006. szeptember12.
Kiadjó: Beholder
Részlet:
Csapda! – hasított Siljagen agyába afelismerés.
Eddig próbálta elfojtani rossz érzéseit, figyelmen kívül hagyni az egyreerősödő veszélyérzet támadásait, mert nem tudta létüket megindokolni. és ezzelvégzetes hibát követett el. Erre csak most döbbent rá, mikor megérezte, mikészül előbukkanni a szétnyíló fémmonstrum belsejéből.
Vagy inkább kik?
Agyában perzselő tisztasággal rajzolódtak ki az elkerülhetetlen kelepcekörvonalai, a Zahariak lángelméjének rémálomként megelevenedő termékéé,amelynek még a létezését sem gyanította. A pillanat örökkévalósággá váltSiljagen számára. Az idő mintha megállt volna, ugyanúgy, mint a zölden vakítófényben feléledő testekben, akik hosszú utat tettek meg élettelenül, a normáltéridőn kívül, sztázisba merevedve.
Åk a mentális fegyver! – Legszívesebben hangosan felnevetett volna, ha nemszorította volna valami a torkát, hogy levegőt is elfelejtett venni. – Négyhatalmas erejű, élő hinamori helf, harcra, és támadásra készen, a Zahariakvalódi ellenségei, a Kalózvadászok ellen.
Ellenük!
A csapda fájdalmasan zseniális tökéletessége, a csel gúnyos iróniájamegmozdította Siljagen humorérzékét. Egyúttal azonban olyan fojtogatóannehezedett rá, hogy szinte megbénult tőle. Korábban nem érezhette, nem láthattaa helfeket, mert élő, lélegző, gondolkodó lényeket keresett. Hiába pásztáztavégig újra és újra a hajó fedélzetét, nem fedezhette fel a rá váró veszedelmet,mert a sztázist létrehozó mezőben nincs élet, nincs gondolat, ami elárulhattavolna a rejtőzködőket.
A megértés felvillanó fénye a másodperc tört része alatt világította beSiljagen tudatát, és a harckészültség robbanásszerű gyorsasággal vonta uralmaalá egész szervezetét. érezte, amint vére az egyszerre dobbanó kettős szívparancsának engedelmeskedve őrült tempóban száguld az ereiben; a megfeszülőizmok lassított felvételként mozdítják ki tehetetlenségi állapotából a testét ateljes harckészültség
De pillanatnyi tétovázása miatt, ami a felismerést és a cselekvést megelőzte, abüntetés nem késik: A sztáziskamrából előtörő erő megragadja, és kitépi furcsánelzsibbadó ujjai közül a sugárfegyver markolatát, és egy másik – aurájakülönbözik az előzőtől – elevenen izzó pörölyként csap le az agyát védőpajzsra.
A világ lángra lobban körülötte, és pillanatokra megszűnik létezni. Szikrákpattannak elő a fájdalmasan lüktető fényfüggönyből; aztán a támadó erőfülsiketítő hangon dübörögve, szemébe könnyeket csalva, csikorogva csúszik leaz élő energiamezőről; de nem adja fel, karmait vakon belemélyeszti, és beletépvédtelenül maradt idegeibe, hogy a földet érés pillanatában lábai nem bírjákmegtartani a súlyát.
Egy ismerős hang hasít a levegőbe – talán Tess kiáltása.
– Bezárulnak az ajtók! – süvölti kétségbeesetten – Csapda! Csapdába es …-hangja hörgésbe fullad.
Ahogy zuhan a padló felé, Siljagen arcát a nyitott sisaklemez mögött perzselőforróság érinti meg, ami a fölötte karnyújtásnyira elsuhanó sugárnyalábtólszármazik, és még látja, ahogy a lövés becsapódik a sztáziskamra falába. Aztána talajtérés
Kitthari, Tess figyelmeztetőkiáltásával egy időben érezte, hogy mellette Siljagen mozgásba lendül;felismerve a veszélyt, egyszerre védekezni és támadni akar. De azt is, hogy aza valami, amitől még a háta is borsózik, kiszabadult rejtekéből, és felélendül. Bénult rémülete perzselő dühbe csapott át, amint az idegen akaratrátapadt. Ellene feszült, és megpróbálta lerázni magáról.
A széf nyílásán kiözönlő fényt ekkor egy sötét tömeg takarta el egy pillanatra,aztán elszakadt tőle, és rázuhant.
