Negyven évvel ezelőtt 1966. február 3-án sikeresen landolt aHold felszínén a Luna-9 nevű szovjet szonda. A Luna-9 volt az első,ember alkotta eszköz, mely sértetlenül elérte Földünk állandó kísérőjét.
A sikeres leszállást természetesen a korrajellemző szovjet-amerikai űrverseny előzte meg. A szovjetek – akárcsaka Szputnyik-programmal – itt is egy lépéssel a nagy vetélytárs előttjártak. Először, 1959-ben a Luna-1 nevű szonda hatezer kilométerre közelítette meg a Holdat, majd a Luna-2 már el is érte a szomszédos égitestet, helyesebben fogalmazva annak felszínébe csapódott. A Luna-3igazi szenzációt szolgáltatott: megkerülte a Holdat, és fényképeketküldött annak túlsó, a Földről soha nem látható oldaláról. A szovjetmérnökök a sikereket követően azonnal elkezdtek dolgozni a Holdratörténő puha leszállás megvalósításán. 1963-ban elkészült az első olyanszerkezet, melyet a hibátlan landolásra szántak. Ãm ezúttal elpártolt aszerencse a szovjetektől. Sem ezen űreszköz, sem a következő évekbenútnak indított 12 társa nem járt sikerrel.
Az amerikaiaknak sem sikerült az áttörés. Az 1959-től kezdve felbocsátott Pioneer-szondák első három tagja megsemmisült. A Pioneer-4ugyan 60 ezer kilométerre megközelítette a Holdat, ám kamerájaelromlott, így nem tudott képeket küldeni a Földre. A kudarcot vallottPioneer-programot a Ranger-program váltotta. Ezek az új szondák – aszovjet Luna-2-höz hasonlóan – becsapódással érték el a Holdfelszínét, kialakításuk viszont lehetővé tette, hogy megsemmisülésükutolsó pillanatáig fényképeket sugározzanak a földi központba.
Ilyen előzmények után készítették fel startra a szovjetek a Luna-9-et,mely 1966. január 31-én indult világűrbeli útjára. A szonda össztömegetöbb mint másfél tonna volt, a leszállóegység, melynek a puha landolásmegvalósítását szánták, viszont kevesebb, mint 100 kilogrammot nyomott.
Február 3-án a Luna-9 elérte a Holdvonzáskörzetét. A leszállóegység a fékezőrakéták segítségével megkezdtea landolást, melyet végül siker koronázott. A gömb alakú modulsértetlenül elérte a felszínt, kinyitotta borítólemezeit és antennáit:megkezdődött a tudományos kutatás a Holdon! A szonda a puha landolástényén kívül, a fedélzetén lévő kamerának köszönhetően fotókat iskészített a Hold felszínéről, melyeket később a Földre sugárzott. 1966decemberében sikerült megismételni a leszállási műveletet, ekkor a Luna-13 landolt sértetlenül.
A Luna-9 sikeresmissziója kiélezte az űrversenyt: az új kérdés az lett, hogy aSzovjetuniónak, vagy az Egyesült Ãllamoknak sikerül-e előbb embertjuttatni a Holdra.
{mospagebreak title=Embert a Holdra!}AzEgyesült Ãllamok 1966-ban beindította a Surveyor-programot, melynekkeretében az űrszondák már az emberes holdraszállás lehetőségétvizsgálták. A görög napistenről elnevezett Apollo-program keretébenelőször Föld körüli repüléseket végeztek: például 1968 októberében az Apollo-7utasai (Schirra, Eisele és Cunningham) tévéközvetítést küldtek avilágűrből. 1968. december 21. és 27. között Frank Borman, James Lovellés William Anders volt az első három ember, akik elhagyták a Földgravitációs terét, és az Apollo-8 fedélzetén megkerülték a Holdat.
A szovjetek a Zond-programmalpróbálkoztak, de a sorozatos technikai problémák miatt nem merték azemberes repülést megkockáztatni. A Zond-4 elnevezésű automatavezérlésű űrhajó eljutott a Holdig, ahol is a fedélzetéről – egykommunikációs kísérlet jegyében – felvételről emberi beszédetsugároztak a Földre. A nyugati világ azt hitte, a szovjet asztronautákelérték a Holdat.
A tévedés hamar kiderült, az amerikaiak pedig nem álltak le: egyre merészebb műveleteket végeztek a világűrben, az Apollo-9 és Apollo-10utazásai szimulálták a landolást, tesztelték az Apollo-holdkompot.Minden jel arra mutatott, hogy számukra elérhető közelségbe került azigazi, emberes Holdra szállás.
A szovjetek a Zond-program kudarca és egyébproblémáik miatt erőteljes propagandába kezdtek, amely szerint azemberes Hold-utazás felelőtlenség, s ehelyett robotszondákkal kellkutatni a szomszédos égitestet. Persze érezhető volt, hogy az emberiéletekért való aggódás mögött a közelgő szovjet vereség képesejlik fel.
1969. július 20-án jött el a nagy nap, amikor az Apollo-11két utasa, Neil Armstrong parancsnok és Edwin ’Buzz’ Aldrin a Holdfelszínére lépett. A holdkompból elsőként kilépő Armstrong szavai azótaszállóigévé váltak: „Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás azemberiségnek”. A Luna-9 landolása óta nem telt el még három és fél év, s az emberiség képviselői eljutottak a Holdra!
Később, 1969 és 1972 között az Apollo-12, -14, -15, -16 és -17utasai is elérték a Holdat. Az űrhajósok egyre több időt töltöttek azégitesten, és egyre több információt gyűjtöttek róla. A szovjetek csakszondás Hold-kutatásokat végeztek (Lunohod-program, Luna-programfolytatása), és érdeklődésüket inkább a Föld körüli űrállomások építésefelé fordították.
]]>
