Új P.K. Dick kötet jelent meg az Agave Kiadó gondozásában, Várjuk a tavalyi évet címmel. A több, mint 40 éve íródott Now Wait for Last Year a Magyar Narancs szerint "olyan, mintha most íródott volna".
Eric Sweetscent élete tele van problémákkal. A bolygó, ahol él, éppen egy megnyerhetetlennek tűnő galaktikus háború kell?s közepén küzd a megsemmisülés ellen. A felesége rabjává válik egy kábítószernek, ami használóit tehetetlenül dobálja ide-oda az időben. Sweetscent legújabb páciense pedig nem más, mint a Föld legfontosabb embere, aki egyben valószínőleg a legbetegebb is az egész bolygón. A Várjuk a tavalyi évet hősei kétségbeesetten keresik a kiutat a lehetetlen és az elkerülhetetlen között, egy olyan világban, amelyben a jövő túlságosan hasonlít a jelenre, és ahol a múlt kérdéseire csak a holnap adhatja meg a választ.
Az 1966-ban írt Várjuk a tavalyi évet egyfajta kvintesszenciája annak, amiért ma kétség nélkül áll, hogy PKD nemcsak hogy előfutára volt a cyberpunk irodalomnak, de eközben bet?hűségig definiálhatóan, fele-fele arányban volt tudományos ÉS fantasztikus író. Nem csupán organikusan ötvözte kora legőrültebbnek (de fura mód mára beteljesedni) látszó sci-fi flasheit az őrültség és a drogfüggés-elemzések legföldhözragadtabban pszichiátriai és szociológiai gondolatmeneteivel, hanem mindekezet képes volt kortalanul, minden történetéhez új mellékízként kikvereni. A több, mint 40 éve íródott Várjuk a tavalyi évet ennél fogva olyan, mintha most íródott volna. Olyan, mintha egy százmilliós mozit a legjobb Altmanból, a koria Gilliamből és a komoly Spielbergből gyúrt rendező kezébe tennénk. Apró, egymástól távol induló, egyre fordulatosabban alakuló történetszálak finoman, látszólag igazi kontrolll nélkül szövik a hálót, úgy, hogy a könyvből néhány fejezet után is csak előrefelé lehet menekülni. Az előre-hátra időugrások, a szív-máj-tüd?-epe stb. szervek alsónadrágváltás-szerően mindennapos cseréje, vagy a patthelyzetik jutott galaktikus háború ráadásul csak a kellékek Dr. Sweetscent széthulló házasságának krónikájához.
Szabó M. István, Magyar Narancs
]]>
