Mass-Effect-2-Muveszi-munkakA számítástechnika, a CD majd a DVD terjedésével egyre többen jósolták, hogy eljön az interaktív filmek kora, amikor a történetet a távirányító gombnyomásával alakíthatja majd a néző. A technikai feltételek adottak ugyan, az interaktív film viszont csak nem akar jönni – az is lehet, hogy egész egyszerűen a nézőkben nincs is meg az igény erre. Helyette viszont úgy tűnik, hogy inkább a számítógépes / konzolos játékok válnak egyre filmszerűbbé, amely folyamat egy nagyon jó példája a Mass Effect. Az évtized egyik legtökéletesebb sci-fi játékát alkotta meg a Bioware a Mass Effect első részével. A trilógiának tervezett sorozat második része január végén került a boltokba – a végigjátszást követően pedig most már tényleg türelmetlenül várom a harmadik részt. A Mass Effect 2 éppolyan jól kitalált történettel bír, mint az első rész, a karakterek nagyon a toppon vannak, a hangulat első osztályú, a játék nagyon jó sci-fi filmes élményt nyújt – bár egy-két hiba azért árnyalja a képet. Enyhén spoileres tesztünk következik.

Sci-fi akció rpg

Először is szögezzük le, hogy a Mass Effect 2 nem egy hardcore szerepjáték, hanem inkább a „nézd-a-hátam-lövölde” (copyright by Dzséjt) jellegű third person shooterek és az rpg-k egy precízen összekevert elegye. A szintén Bioware-gyermek Knights of the Old Republichoz képest valóban egyszerűbbek a szerepjátékos elemek, de ami megmaradt, az pont elegendő is: a játékos végig úgy érezheti, hogy a döntéseinek komoly súlya van a Mass Effect galaxisában. Az előzetes információk szerint a készítők nagyon komoly hangsúlyt fektettek a főhőst, Shepardet segítő karakterekre, és valóban, ha 100%-ban ki akarjuk élvezni a játék minden egyes lehetséges lépését, akkor nem árt alaposabban megismerkednünk velük, hajónk, a Normandy fedélzetén elbeszélgetni mindegyikükkel. Minden egyes karakterhez tartozik egy kifejezetten róla szóló küldetés is, amit az álmoskönyv szerint jó ötlet megoldani – már csak azért is, mert ekkor kapnak a segítők egy-egy rájuk szabott, egyéni képességet is. Az egyéb nem játékos karakterek is remekelnek – leginkább a történet szálait a távolból mozgató The Illusive Man a legjobban eltalált mind közül. A küldetések nagyon jók, és szerencsére nem válnak egysíkúvá – az első részben a bolygófelderítéses dolgok például hamar unalmassá váltak, itt ezt a problémát kiküszöbölték. Egyetlen nem kötelező elemet kivéve: a galaxis bolygóit leszkennelhetjük az űrhajónk érzékelőivel, nyersanyag szerzés reményében, és ez a rész viszont kimondottan gyorsan unalomba fullad. Mindezzel együtt azonban a játék borzasztó rövid. Nem vagyok egy top játékos, pláne nem az ennyire akciódús műfajokban, mégis, normál nehézségen uszkve 25 óra alatt teljesítettem a Mass Effect 2-t. Méghozzá eléggé kompletten: valamennyi segítő személyes küldetését megoldottam, az egyéb mellékszálak kb. 90%-át is, annyi nyersanyagot szereztem, ami pont kellett a különböző fontosabb fejlesztésekhez… és sikerült megcsinálni a játék fő szálát jelentő öngyilkos küldetést, veszteség nélkül.

Mission Impossible

Ami pedig elméletileg komoly teljesítménynek kellene számítson. A fő küldetéssel kapcsolatban ugyanis végig azt sugallják az egyéb karakterek és az egész sztori, hogy jó eséllyel meg fog halni a teljes legénység, Shepard parancsokkal egyetemben. Már csak azért is, mert a játék az első percekben igen kemény felütéssel nyit: egy rutin misszió keretében hajónkat, a Normandyt megtámadja egy ismeretlen ellenség, néhány szempillantás alatt cafatokra lövi, Shepard pedig a legénység mentése közben elhalálozik. Két évet ugrunk előre az időben a következő animációkkal, amiből kiderül, hogy egy rejtélyes szervezet, a Cerberus komoly pénzt és energiát fektetett a feltámasztásunkba. A feladatunk kideríteni, kik állnak a Normandy pusztulása és a mi halálunk (nomeg több kolóniányi telepes rejtélyes eltűnése) mögött, és összeszedni a Mass Effect világának piszkos tizenkettőjét – hogy aztán megtámadjuk a titokzatos ellenséget, és megakadályozzuk őket a terveikben. Ami minden jel szerint öngyilkos küldetés, és az a minimum, hogy a fél legénység elhalálozik, de nem lehetetlen, hogy Shepard parancsnok is otthagyja a fogát – véglegesen, az újabb feltámasztás minden reménye nélkül. A Mass Effect 2 végjátékában ez egy reális forgatókönyv, Shepard tényleg meghalhat a küldetés teljesítése közben, véglegesen. Egy minimális rákészüléssel és néhány logikusan meghozott döntéssel azonban ezt a szomorú véget könnyedén elkerülhetjük, mitöbb, a teljes legénység túlélheti az akciót, abszolút happy enddel zárva a történetet. Amely legénység egyáltalában nem makulátlan. Alapvetően az első részben sem mondhattuk el, hogy valamennyi társunk a hősiesség megtestesítője, de a második epizódban valóban egyfajta intergalaktikus piszkos tizenkettő összegyűjtése a fő szál: eleve egy Cerberus által pénzelt küldetésről van szó, amely legfőbb filozófiája „a cél szentesíti az eszközt” jelmondatban merül ki. Ezen mottó jegyében tehát muszáj lesz elmebeteg gyilkost megszöktetni egy börtönhajóról, brutális, csak a harcnak élő krogan harcost felvenni a csapatba, vagy épp egy fejvadászt a csatlakozásra rábírni. Az első részben összeszedett csapat – bár túlélte a Normandy elleni támadást -, szétszéledt, mindösszesen 2 korábbi karaktert szervezhetünk be, azok viszont kimondottan fel is dobják az összképet. A régi csapat egyes tagjaival azért egy-egy küldetés erejéig összefuthatunk a galaxis bizonyos pontjain, ami kifejezetten pirospontot érdemel. Így például az első rész Wrexével is – már amennyiben az első részben életben hagytuk őt: ő volt az egyik csapattárs, aki a Mass Effect 1 potenciális áldozata volt.

Folytatásos sztori

Amennyiben megvannak a Mass Effect 1 játékmentései, abban az esetben folytatható az eredeti sztori: a játék indításakor beolvastathatjuk ezeket a mentéseket, és az első részben meghozott döntéseink végigkísérnek / végigkísértenek a második epizódban is. Aki meghalt az ME1-ben, az halott marad az ME2-ben is, emiatt másképp alakulhatnak bizonyos sztorielemek. Az ME2 „emlékszik” arra is, hogy karakterünk kivel bonyolódott romantikusabb viszonyba – így például a kapitányi kabinban a történet elején az ő fotója áll az asztalon. (Amíg nem kezdünk egy újabb viszonyba valamelyik új segítővel, mert egy idő után a fotó már lefordítva fekszik az asztalon.) Az első rész végén meghozott politikai döntéseinknek is megvan az utóélete az ME2-ben – ezt a folytatólagosságot pedig minden bizonnyal elvárhatjuk a majdani harmadik epizódtól is. Ahol persze az egyik legfőbb vízválasztó az lesz, hogy túléltük-e, és ha igen, akkor pontosan milyen társaságban a mostani sztorit…. Ez a folytatólagosság szintén hozzájárul a filmszerű játékélményhez – ha a harmadik résszel is sikerül tartani a színvonalat, akkor a PC játékok Star Wars trilógiája születhet meg. (Az eredeti trilógiára gondolok persze.) Ami pedig még jobban filmessé teszi a Mass Effectet, azok a szinkronhangok tökéletes választéka.

Valódi színészek

A castingért Caroline Livingstone-t illeti nagy taps, mindenhova megtalálta azt a szinkronhangot, aki igazán élővé teszi a Mass Effectet. Van nagyon sok teljesen ismeretlen színész is a stábban, akik szintén tökéletesek – de melléjük sikerült néhány olyat is választani, akik aztán tényleg a tökéletes fűszert jelentik. Kezdve a Mass Effect 2 legnagyobb ágyújával, Martin Sheennel, aki feltámasztónknak és megbízónknak, az Illusive Mannek a hangját adja. Az ő orgánuma hiteti el minden meggyőződésünk ellenére is azt, hogy a Cerberus valóban az emberiség önzetlen szolgálója, minden mocskos kis titok ellenére. Tricia Helfer, a Battlestar Galactica dögös cylonja is folyamatosan jelen van: ő adja EDI, az újjáépített Normandy mesterséges intelligenciájának a hangját. Carrie-Anne Moss az Omega úrnőjeként nyújt hátborzongatóan jó alakítást, Michael Hogan (szintén a Battlestar Galactica-ból Tigh ezredes) a Citadel Station sokat látott biztonsági tisztjeként tűnik fel. De hallhatjuk például Adam Baldwin (Firefly), Seth Green (Buffy), Michael Dorn (Star Trek TNG) hangját is. A szereposztás tehát nagyon sokat hozzátesz a játék értékéhez, és jelzi, hogy a műfaj bizony felnőtt a filmek és tévésorozatok szintjére. És a hangoknál maradva: ahogy a Star Wars sem elképzelhető John Williams zenéje nélkül, úgy a Mass Effect is szegényebb lenne a kitűnően megkomponált muzsika nélkül.

Bosszantó apróságok…

… azonban rontják az összképet, azért nem vészesen, de olyan dolgokról van szó, amit kis odafigyeléssel lehetett volna orvosolni. Ilyen például a Liara T’Soni-hoz kapcsolódó küldetés. Liara ugyebár az ME1-ben volt a társunk, ízléstől és döntéstől függően pedig a partnerség nem csak a csatamezőre korlátozódott. Az ME2-ben találkozva Liarával persze ez a viszony visszaköszön – egyetlen ölelés és csók erejéig, aztán viszont ennyi: a dialógusok alapján akármilyen régebbi ismerősünk is lehetne, semmi nem utal a szorosabb érzelmi kapcsolatra. Az is egy bosszantó dolog, hogy hiába megyünk oda másik két, ex-ME1-es társunkkal beszélgetni Liarához, még csak egy „hello-szia-szevasz” köszönést sem ereszt meg feléjük, holott pedig a világegyetem megmentésében voltak bajtársak. Ugyanez a probléma Wrex esetében is felmerül: ő is csak hozzánk hajlandó szólni, a többi exbajtársat észre sem veszi. Ezt pedig tényleg minimális munkával ki lehetett volna küszöbölni – rengeteg olyan pontja van a játéknak, ahol az aktuális társak a helyzetnek megfelelően teljesen egyedi dolgokat képesek benyögni. Egy másik, komolyabb probléma Tali karakterküldetése után jelentkezik: Tali az egyik olyan ME1-es kísérő, aki aztán az ME2-es csapat tagja is lesz. Ő az, aki komoly zűrbe keveredik, és a saját népe fogja árulással vádolni – a feladatunk az ő nevének tisztázása lenne. Tali ártatlanságának bebizonyítása nem egyszerű feladat – és sikertelenség esetén a népe száműzi őt. Csakhogy, hiába sikerül ez a bizonyítás, a küldetést követő beszélgetésekben úgy tűnik, mintha Talit száműzték volna – holott sikerült úgy megcsinálni a küldetést, hogy ne így legyen. A készítők vagy nem írták meg a szükséges alternatív dialógusokat, vagy pedig egy bug miatt az alapértelmezett száműzött változat töltődik be. Inkább arra tippelnék egyébként, hogy elfelejtették megírni és felvenni a szükséges beszélgetéseket – ugyanilyen hiba a végjátékban is előfordul: fél mondatok utalnak arra, hogy a legénységből többen életüket adták a küldetés sikeréért, holott egyetlen fő veszteségünk sincs. Néha vannak problémák a játék motorral is – van, hogy Shepard egyszerűen „beragad” a pálya egy-egy pontján, és hiába próbáljuk irányítani jobbra-balra-előre-hátra, a lábai mozognak ugyan, de nem jut sehova. Nincs sok ilyan hiba, nem rontják jelentősen a játék élvezetét – csak bosszantó apróságok, amik ha nem lennének, akkor 100%-ig tökéletes lehetne a játék.

Mass Effect DLC-k

Rögtön a kiadáskor több különböző kiegészítő, letölthető tartalmat is adott a Bioware a Mass Effecthez. A gyűjtői kiadás része a Colllectors Armour és fegyver, illetve a Cerberus páncél – akik pedig megvették a Dragon Age-et is korábban, azok pedig a Blood Dragon Armour-ral lehetnek gazdagabbak. Bevallom, az ilyen extra fegyver, extra páncél, extra bizbasz kategóriás kiegészítőket én nem tartom igazi plusz tartalomnak. A másik két DLC azonban kimondottan jó: az egyik egy új karaktert, Zaeed Massanit hozza be, egy bosszúszomjas fejvadászt, és a hozzá tartozó extra karakterküldetést. Amellett, hogy Zaeed egy erős karakter, akit érdemes berakni a csapatba, a hozzá tartozó küldetés is pofás. De nem annyira, mint a másik DLC küldetése: amiben nincs semmiféle harc, semmilyen különösebb akció – csak épp fel kell derítenünk a lelőtt Normandy roncsait, be kell gyűjtenünk elesett bajtársaink dögcéduláit, és el kell helyeznünk egy emlékművet a tiszteletükre. Remélhetőleg még sok jó DLC jön addig, amíg meg nem érkezik a Mass Effect 3. Addig is rongyosra lehet játszani a meglévő két részt. ]]>