Kedvetlenül melegiti a vacsorát.Kilencéves kislánya rózsaszin álmokat szuszog a takaró alatt.Álmában mackóját öleli.Kicsi Babikát.Ő a Nagy Babika a saját pöttömnyi valóságában. Bemegy még egyszer a kislányhoz.Kisimitsa kócos szöszi fürtjeit izzadt arcocskájából.A férj a fürdőszobában szöszmötöl.Valamit lever. Ãœvegcsörömpölés.- Már megint ivott.-gondolja az asszony fásultan.- Csak ne veszekedjen megint.-felsóhajt. Mostanában egyre agresszivabb. Már semmit sem kell mondania, hogy veszekedni kezdjen.Ha hallgat, már az is baj.- Te engem hülyének nézelő – üvölti magából kikelve. Pedig csak nézett, kifejezéstelen arccal.Már félni sem volt képes. Csak félteni. A lányát.Hogy felébred a részeg üvöltözésre. Pedig egyszer, még nyolcéves kislányként megfogadta, ha ő egyszer férjhez megy, és gyereke lesz, mindent meg fog tenni, hogy a gyerekének szép gyerekkora legyen. Nem olyan, mint neki. Hányszor hallgatta szülei veszekedését, rémülten ülve a sötét szobában. Az orditozás és csörömpölés még a fejére szoritott párnán keresztül is behallatszott. Ez szerencsére nagyobb lakás. Talán a két becsukott ajtón keresztül nem fog behallatszani semmi. De az is lehet, hogy megússza a mai estét.Ki kell tartania. Nincs hová menni. Ki fogadná be egy gyerekkelő Még munkája sincs. Dolgozott már egy néhány helyen, de nem volt benne sok köszönet. Nincs pénz, nincsenek munkahelyek. Az ország széthullóban, folyik a nagykutyák harácsolása, működik a maffia. Nemsokára harminc éves, néhány hónapnyi „munkaévvel”. Á, nem érdekes. Mire nyugdijas lenne, ugyis üres lesz a nyugdijalap. Vagy mindenki kap egy minimális nyugdijat, vagy mehet ebédelni a szemetesből és aludni a hid alá. De ezek most csak ilyen kósza gondolatok. Előbb a mai estét kell túlélni.A férj kitámolyog a fürdőszobából.- Főztél valamit? – kérdezi fenyegetően – Adj vacsorát!Főzött, persze hogy főzött, a semmiből is valamit. Mert enni kell. Olcsó, kevés pénzből kiállitható ételeket.- Paprikás van vacsorára. – mondja csöndesen.- Már megint!Mindig az az átkozott tészta meg paprikás! Te nem tudsz mást főzni!- lelöki magát a székre. Az öreg szék felsir a sulya alatt.Az asszony az asztalra teszi az ételt.- Öntsél még egy pálinkát! – üvölti a férj fenyegetően.Az assony engedelmesen megfordul. Előveszi az üveget, és kiönti a pálinkát a pohárba. Szemében olyan kifejezés van, mint a vágóhidra szánt állatokéban.A férj felveszi a poharat. Fele tartalma az asztalteritőre ömlik.Remeg a keze, szeme véresen fénylik.Tétova mozdulattal töri a kenyeret. Feje egyszercsak lekókad az asztalra, a félig üres paprikásostányér mellé. Az asszony letakaritsa az asztalt. Takarót terit a férjére. Kézfejével egy kóbor eltévedt könnycseppet mázol szét az arcán.Hálóruhát húz és bebújik a vékony takaró alá az ódon hálószóbaágyba.Elnyomja az álom, ami a szegény és boldogtalan emberek egyetlen orvossága. Ez a történet a fantázia szüleménye.Semmi köze a valósághoz. A történetben lévő szereplők kitaláltak. Aki esetleg kételkedik, nézze meg a portál elnevezését :SCIENC FICTION.Ilyen élethelyzetek nincsenek, ugye?]]>