A lány a plakáton mosolygott.Tökéletes testét fürdette a napfényben.A napsugár megcsillant gömbölyű keble halmain,végigcirógatta lapos hasát,megcsiklandozta a vágyak és remények finom pihével borított bejáratát, végigfutott hosszú combjainak ívén.Hibátlan volt a teste, annyira hibátlan, hogy a földi halandó szinte megkívánta, hogy elrontsa ezt a tökéletes szépséget.A lány a plakáton mosolygott, pedig lelkében sötét üresség honolt.Jöttek a járókelők.Néhányan közömbös képpel méregették, a nők általában irigy, rosszalló pillantásokat vetettek rá, a perverzebbek nyálcsurgató izgalommal nézték.Míg egyik nap megjelent a fiú.A lány magán érezte áhitattal és imádattal vegyes tekintetét.Melegítette ez a pillantás, sokkal jobban és másképp, mint ahogy eddig a nap sugara.Bizsergést érzett magában, az eddig ismerős szomorúság helyett.Olyasvalami csiklandós érzést, mint mikor az első tavaszi napsugár elkezdi felolvasztani a hótakarót.A fiú minden nap eljött.Tekintetében naponta apránként lopta haza a lány minden porcikáját.A lány a plakátról beköltözött a fiú egyszerű kis szobájába.Mikor leszállt az éj, a fiú gyöngéden magához ölelte, lágyan megcsókolta, és úgy vette magához, mint az oltáriszentséget. Együtt voltak.és mind a ketten nagyon boldogok.Annyira boldogok, mint amennyire egy lány a plakátról és egy egyszerű fiú tud lenni. Olyan, mint bárki, akárki más.]]>
