Vajon mi vár ránk a halál utánőÚjjászületünk és más testbe bújva lehetőséget kapunk egy szebb, boldogabbéletre? Vagy évezredeken keresztül újrainkarnálódunk, mígnem elérjük a szellemifejlődés legmagasabb fokát, az úgynevezett „felemelkedést”? Esetleg istenünkmellett örökre biztosított helyet kapunk a Paradicsombanő Ãm mi történik, ha valaki,valamilyen oknál fogva a két világ közt ragad???
A világ népeinek nagyjából ilyesfajtaelképzelései vannak a halál utáni létről, az egyetlen, ami közös bennük az abiztos tudat, hogy testünk elmúlásával lelkünk koránt sem lesz az enyészeté.Nem szűnünk meg létezni, egy másik jobb, vagy épp rosszabb helyre kerülünk,attól függően, életünk során miként cselekedtünk. Ãm mi történik, ha valaki,valamilyen oknál fogva a két világ közt ragad, kiesik az újjászületés örökkörforgásából, vagy épp sem a menny, sem az alvilág nem fogadja. A legtöbbkultúra igen színes mítoszvilággal rendelkezik a szellemvilágot illetően,leginkább vallásos, imádságos szövegekben és ma is élő hagyományokbantalálkozhatunk velük. Egyik nép kísértő, hazajáró lelkektől retteg, másholtisztelik, ajándékokkal és szertartásokkal kedveskednek a szellemviláglakóinak. Egy bizonyos, oly sok a babona, legenda, mese, sőt, újabbantudományos kutatás, hogy semmiképp sem hessegethetjük el a dolgot egy kézlegyintéssel:
„Szellemekpedig nem léteznek.”
Kísértet. Mit is jelent ez voltaképp? Biztosvagyok benne, hogy a legtöbb ember fejében egy lepedőbe csavart, láncotcsörgető, helyes kis figura ugrik be elsőként, legalábbis azoknak, akikneksosem volt saját tapasztalatuk ilyen téren. Mert akárhogyan is, csalás vagysem, érzéki csalódás vagy egyszerű téveszme, az ilyesfajta helyzetek bizonyigencsak rémisztőek tudnak lenni. és ezzel el is érkeztünk a szellemviláglegkézenfekvőbb magyarázatához, ami pedig nem más, mint a tudatalattinkban élő,legősibb félelem. Az a fajta félelem, amit rémálomból ébredve tapasztalunk,vagy amit a kicsiny gyermekek éreznek egyedül a sötétben. Hogy mindez honnanfakad? Ez bizony már az ősidők homályába vész. Ãm az a tény, hogy rettegünkvalamitől, még nem fog különös, ember formájú jelenéseket produkálni ódonkastélyok lépcsőin, nem beszél médiumokon keresztül, és tárgyakat sem mozgat.
Vagy mégis?
Egyáltalán, lássuk csak, miféle kísérteteketismerünk, és milyen magyarázat lehet felbukkanásukra?
Az egyik legelterjedtebb tudnivaló, hogy aszellemek hajdan élt emberek kísértetei, akik különböző okoknál fogva anyagivilágunk és a halál utáni lét között rekedtek. Erőszakos halált haltszerencsétlenek, vagy épp öngyilkosok jutottak ilyen sorsra, sőt, másoknak azis elég volt, ha nagy bánat közt lehelték ki lelküket, vagy elintézetlenügyeket hagytak maguk után. Ami közös ezen tényezőkben, hogy olyasfajtaeseményeknek kellett bekövetkezniük, amik aztán még a haláluk után sem hagytaknyugtot szegény elhunytaknak. Minden, amit tudunk a kísértetekről nagyjából a19. század hagyománya, ugyanis a mai értelemben vett spiritizmus gyökerei inneneredeztethetők, sőt, nyugodtan mondhatjuk, ekkoriban született meg aviktoriánus kori Angliában. Az asztaltáncoltatás, szellemidézés, halottakkalvaló beszélgetés arra alkalmas médiumokon keresztül eme romantikus korhagyománya. Persze meg kell jegyeznünk, hogy az egyes motívumok már évezredekóta törzsi szertartások részeit képezték, a 19. század dicsősége, hogy egycsokorba gyűjtötte, és modern köntösbe bújtatta őket.
Margaret és Kate Fox a legelső,közismert médiumok sorába tartoztak, tudományukat Amerikában, majd Európaszámos országában mutatták be a nagyközönség számára. Karrierjük egy otthoni,különös eseménysorozattal indult. Hydesville-i otthonukban nyughatatlan szellemkísértett, folytonos kopogtatásával kis híján őrületbe kergette a háziakat. Ajelenségekre főként akkor került sor, mikor a két serdülő korú leány is jelenvolt, így hamar arra a következtetésre jutottak, hogy valamiképp közük lehet azeseményekhez. Margaret és Kate fölfedezték magukban azon képességet, hogyúgymond „vonzzák” a szellemvilág nyughatatlan lakóit, sőt, kommunikálni isképesek velük. A házi kísértetet is szóra bírták, kiderült, hogy egymeggyilkolt utazóügynök, név szerint Charles B. Rosma szelleme lakik a Foxcsalád otthonában. A történet érdekessége, hogy évekkel később valóban találtakegy emberi csontvázat a ház falai alatt, ráadásként egy olyasfajta bádogdobozrais rábukkantak, amit a vándorárusok használtak annakidején. Viszont a CharlesB. Rosma névre sehol sem bukkantak rá egyetlen irattárban sem. A kétlánytestvér karrierje sokáig töretlennek bizonyult, hivatalos szeánszokattartottak, ahol koncentrálással maguk idézték meg a halottak szellemeit. Ezzeltermészetesen kivívták az egyház haragját és a sajtó is meglehetős ferdeszemmel kísérte ténykedéseik. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiek soránMargaret kiadott egy nyilatkozatot, mely szerint csalás, trükkök sora segítetteőket munkájukban. Ezt aztán visszavonta és állította, zsarolássalkényszerítették a vallomásra.
AllenKardec francia spiritiszta volt, aki számos könyvetírt elméleteiről és tapasztalatairól a szellemvilággal kapcsolatban. Főként aFox nővérek által lefektetett alapokat használta, ám hitt a lélekvándorláseszmeiségében is. Vallotta, hogy az emberi lélek újjászületve megőrzi addigitapasztalatait, ezáltal egyre fejlettebb, spirituális lénnyé válik. A Kardecnevet azért vette föl, mert egy szellemmel folytatott társalgás közbenmegtudta, hogy előző életében hívták így és Galliában élt. Kardec nem csupánkönyvet írt, folyóiratokat szerkesztett ebben a témában, hanem megalapított egyegyesületet is Pszichológiai TanulmányokTársasága néven.
DanielDunglass Home úgy került be a spiritizmustörténelmébe, mint a valaha élt legnagyobb médium. Az angliai születésűfiatalember olyan elképesztő dolgokat mutatott be közönségének, amire soha nemtaláltak magyarázatot. Fémtárgyakat hajlított, lebegett a levegőben, meg voltáldva a jövőbelátás képességével, elhunytak lelkeivel társalgott, jelenlétébenkülönös fényjelenségeket tapasztaltak és még hosszan lehetne sorolni Homeérdemeit. Az ő történeté ben az a különös, hogy rengeteg hivatásos szervezet,tudósok vizsgálták meg képességeit, például levitáció közben, ám egyikük semtudott magyarázatot találni a jelenségekre.
A kísérteteket illetően tehát elfogadotttény, hogy előszeretettel keresik maguknak azon embereket, médiumokat, akikképesek kommunikálni velük. Egyes elméletek szerint ezen személyek különös,spirituális képességek birtokában vannak. Na de mi a helyzet azokkal atörténetekkel, mikor hétköznapi, „egyszerű” emberek élnek át természetfölöttieseményeket, vagyis látnak szellemeket. Márpedig ilyesfajta mesék katonásrendben sorakoznak történelmünk lapjain, sőt, ha bátrak vagyunk, és odahazaszóba hozzuk a témát, biztos vagyok benne, hogy minden családban akad egy-kétérdekes történet. De vegyünk inkább néhány klasszikus példát. Az angol és skótkastélyok valósággal dugig vannak szellemlényekkel, ezen tény már annyirabeépült a köztudatba, hogy kísértetek nélkül el sem képzelhető egy-egyilyesfajta építmény. A leghíresebb, leghírhedtebb mind közül a Londoni Tower.Itt kísért többek között Sir Walter Raleigh, a híres felfedező, Margaret,Salisbury grófnője, Becket Tamás, akit a Canterbury székesegyházban gyilkoltakmeg mise közben. Igen sokszor felbukkan a lefejezett Boleyn Anna, az őmegjelenését többször hivatalosan is dokumentálták. A windsori kastély kertjébenszellemlovast láttak még 1970 környékén is, a Glamis-kastélyban kivégzettfiatal lány és befalazott gyermek kísért. Boleyn Anna szelleme pedig valóbanelfoglalt lehet, mert a Toweren kívül máshol is kell kísértenie, például aHampton Court rezidencián. Fényképek, sőt, újabban videofelvételek bizonyítjáka történetek valódiságát, már ha valaki elfogadja ezeket, mivel sajnos nagyonkönnyű a hamisítás.
A második elmélet kísértetek felbukkanásáravalójában nem szól másról, mint az emberben rejtező, különös, ősi energiákról.Ezen teória szerint mi magunk idézzük elő a szellemjárást, különféle módokon.Egyszer megtörténhet az, hogy a fájdalom, szenvedés és gyötrődés, amit azáldozat elszenved, felszabadítja ezen energiákat, amik aztán átjárókat nyitnaka halál utáni dimenziókba. Amit látunk, a kísértetek valójában nem hazajárólelkek, hanem egy másik világban megtörtént események képsorait kísérhetjükfigyelemmel. Ezt bizonyíthatja azon esetek ismerete, mikor hús-vér személyneklátszó szellemekkel találkoznak a kísértetjárás szenvedő alanyai, sokszoregészen addig valódi embernek hiszik őket, míg el nem tűnnek a szemük láttára.Ezek az emberfölötti, ám semmi esetre sem természetfölötti energiák, mert ugyelényeges különbség van a kettő között, valójában az emberi természet szervesrésze. Nem tudni pontosan hol, valószínűleg az agy bizonyos részeiben kereshetőa kiindulópontja. Vannak személyek, akik képesek irányítani ezeket azenergiákat, ilyenek a médiumok és más parafenomének, sőt a tibeti szerzetesekés más keleti kultúra neves papjai is ezen tudáshoz férhetnek hozzá. Sokan ezenelgondolás alapján állítják, hogy a szellemidézés roppant veszélyes dolog,különösen amatőr vállalkozók részéről. Ha összegyűlik egy kisebb társaság,koncentrálnak, a bennük lévő energia segítségével átjárókat nyithatnak,kommunikálhatnak a halottak szellemeivel, vagyis a másik világ lakóival. A gondcsak épp ott kezdődik, vagy inkább végződik, hogy az említett átjárót márképtelenek bezárni. Vagy épp vendégükkel nem törődnek a továbbiakban ésszerencsétlen szellem a mi világunkban marad. Ezen a nyitott kapun keresztül érkezhetnek hozzánk jóakartú, avagygonosz szellemlények, akik aztán ragaszkodnak ahhoz a személyhez, akiben alegtöbb energiát érzékelik. Megfigyelték például, hogy a legtöbbkísértetjárásnál jelen voltak serdülőkorú személyek. Valószínűsíthető, hogy akamaszkorral együtt járó változások, mind fizikai, mind érzelmi szempontbólrendkívül vonzzák e különös történéseket. Itt meg kell említenünk azúgynevezett poltergeist jelenséget, ami a leglátványosabb és leghírhedtebbszellemjárások közé tartozik. Az elnevezés két német szóból származik, melyeketleginkább randalírozó, vagy kopó szellemként lehetne fordítani. Az eseményekjellemzője, hogy a házba költözött titokzatos kísértet rendkívül agresszívanviselkedik szállásadóival, az őrületbe kergeti folytonos kopogtatásával,különféle tárgyakkal dobálja őket, bútorokat mozgat és nem ritka az sem, hogyemberekben is kárt tesz. Már egészen az ókorból ismeretesek hasonló esetek, a19. századig kizárólag az ördög és megszállott személyek számlájára írtak azilyesfajta cselekedeteket. A spiritizmus megszületése óta gondolják úgy atémában járatosak, hogy valójában kétségbeesett, vagy épp gonosz kísértetekműve.
Az egyik leghíresebb dokumentált eset a 70-es évek tájékán zajlottenfieldi poltergeist jelenség. Itt a randalírozó szellem szó szerint szétdúltaa Harper család otthonát, többször megtámadta gyermekeiket. A különös eseményekmég hatósági személyek szeme láttára is bekövetkeztek, végül egy médium vetettvéget az áldatlan állapotoknak.
A poltergeist jelenség egyébként aleghírhedtebb kísértetjárások közé tartozik, köszönhetően a tehetségesrendezőnek, Steven Spielbergnek, aki hasonló címmel alkotta meg népszerű horrorfilmjét. A történet eseményei sok hasonlóságot mutatnak az enfieldieseményekkel.
A kísértetek felbukkanására akad még egyelmélet, ami voltaképp szoros hasonlóságot mutat az előbbivel. Ennek lényegeaz, hogy a különös látomásokat voltaképp idő és dimenziótorzulások okozzák. Aszellemjárások egyik általános jellemzője, hogy a szemtanúk szerint egy-egyesemény többször ismétlődik, voltaképp ugyanazt látják napokon, hetekenkeresztül, már ha oly kitartóak és minden éjszaka szellemvadászatra indulnak.Ãltalános példa, hogy az öngyilkos leány kísértetét minden alkalommal ugyanúgylátják lezuhanni a sziklákról. Vagyis arról van szó, hogy nem kísérteteketlátunk, csupán a múlt egy darabkáját. Ezt bizonyítja azon tény, hogy nem csupánemberek, vagy épp állatok szellemeit figyelték meg, hanem tárgyakét,járművekét. A hajóknak, lovaskocsiknak, sőt, hintaszékeknek pedig nincs lelkük,ami visszajárhatna. Ezen elméletre mégis a legjobb bizonyítékot az az eseményszolgáltatta, ami egy amerikai kisvárosban történt meg a közelmúltban. Tanóravolt, a gyerekek feladataikkal foglalatoskodtak, tanárnőjük pedig épp a tábláraírt. Hirtelenjében azonban különös jelenségre lettek figyelmesek, az asszonymellett megjelent pontos mása, aki szintén a táblára írt, hasonlóan, ahogy aztő maga tette egy perccel ezelőtt. A jelenés végül semmivé foszlott. Mivel atanárnő még nagyon is életben volt, ezért aligha lehetett szó kísértetjárásról.Ezen elmélet szerint az idő voltaképp nem más, mint dimenziók sokasága, ennekértelmében az időutazás is lehetséges, csak épp a pontos koordinátákmeghatározása ütközik némi akadályba. Ugyanis itt jön képbe az a dolog, amit mivég telen néven illettünk. Ugyanis minden percnek, másodpercnek végtelen számúosztója van, vagyis a dimenziók száma is végtelen. Az emberi agy pedig még nemképes fölfogni a végtelen fogalmát, ez már egy idő és anyag nélküli világrésze.
