Kasztovszky Béla, aki 2003-ban Álomutazás – elérhető áron! c. elbeszélésével Zsoldos Péter díjat nyert, idén jelentkezett először regénnyel, a GRIN tehát sok szempontból is meglepetés. Most a GRINt dícsér? blogbejegyzésekből szemezgetünk egy sort.Kasztovszky Béláról sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nincs elképzelése arról, hogy mit és hogyan írjon meg.
Mi több, határozott elképzelése van arról, hogy eddigi munkásságához hasonlóan nem a cselekményre, de még csak nem is a technikai csodákra helyezi a hangsúlyt, hanem az ezekkel szembesül? emberekre.
Tehát valójában hőseinek belső világa érdekli, a tudományos-fantasztikum „csupán” keretül szolgál.
Éppen ezért olvasás közben joggal érezhetjük, hogy a szerző bizony jóval nagyobb elvárásokat támaszt olvasóival szemben, mint mondjuk egy Star Wars kaliberő történet. Ahol például jól elkülöníthet?en a jók és a gonoszok.
A felületes érdeklődőt már ez a tény elrettentheti, és akkor még nem beszéltem arról a sci-fi esetében szokatlan megoldásról, melynek során nem csupán az elbeszélő személye változik, hanem térben és időben is össze-vissza ugrálunk.
Kis túlzással olyan, mintha Quentin Tarantino a Ponyvaregényben alkalmazott megoldásokkal próbálkozna, csak ezúttal sci-fi környezetben.
Az Ekultura.hu írása
A megírás módja újszerő. Kasztovszky az eseményeket jelen időben ábrázolja. Olyan, mintha kitágulna az adott pillanat. Nagyon erős érzelmi töltéseket közvetít, szinte csak "csúcsélményekből" állnak ezek a részek. Ám teljesen hiányoznak a felvezető mozzanatok. A szerző évekig csiszolta a könyvet, ami nagyon jó, de szerintem kilúgozódtak belőle olyan apróságok is, amikre az olvasónak szüksége lenne a jobb megértéshez.
Hogy kinek ajánlom a GRIN-t? Tulajdonképpen mindenkinek, mert sokrét? és élvezetes olvasmány. Az első olvasásnál lehet, hogy más is hasonló problémákba ütközik, de ez az a fajta könyv, amit másodszor, sokadszor is elővesz az ember… és akkor ezek már nem fognak számítani, csak maga a történet.
A Delta M?hely írása
Én személy szerint a "klasszikus" SF-et jobban preferálom, mint az új, cyberpunkos irányt; valószínőleg ezért is kedveltem meg annyira a regényt. A könyv kicsit döcög?sen indul, aztán egyre inkább kellemes iramban folytatódik a történet.
Az egyetlen gondom csupán az volt, hogy Találtkapitány karakterén kívül nem nagyon volt jellemezve senki sem. Elég sok dolog a párbeszédekből derül ki, ami nem annyira furcsa, ha hozzátesszük, hogy a regény eredetileg forgatókönyvnek íródott. (Néhol azonban számomra kicsit zavaró volt, hogy kizárólag a párbeszéd szerepelt.) Számomra egyes érzelmek leírása is kicsit felszínes volt, de sci-fi regénytől nem is várok részletes lélekábrázolást.
A könyv a földönkívüliek kérdésének egy igen érdekes megközelítése. Egy olyan világot ábrázol, amelyben az emberiség jól megfér az idegen civilizációval, annak ellenére, hogy először még a találkozástól is fél. A regény kitér a globalizáció, a média és a (korlátlan) nyilvánosság mindenhatóságának veszélyeire is.
A blog.schmile.hu kritikája
A történet, bár nagyon szimpatikus, nem az a fajta, ami már az elején megragad, magával ránt és aztán nem ereszt. Kell egy kis idő, amíg az olvasó belerázódik, mivel a cselekmény több szálon fut, és a regény elején túl gyakran történik helyszínek és szereplők közötti váltás. Látszott, hogy a leírtak mind összefüggenek, de így tovább tartott annyira belemerülni az olvasásba, hogy a végéig már ne akarjam letenni.
A GRIN összességében véve nagyon kellemes és szórakoztató olvasmánynak bizonyult. A fülszövegben a szerzőt a magyar Ray Bradburynek nevezik, a stílusa azonban egészen más. Sokkal maibb annál, és nélkülözi annak jellegzetes költ?iségét, ennek ellenére mégis találtam hasonlóságot, hiszen a történet maga mégis azt a bizonyos korszakot idézi. Igazi optimista science fiction ez, az emberiség jövőjébe és fejlődésébe vetett töretlen hittel. Számomra emiatt egy kicsit furcsa is volt, túlságosan hozzászoktam már a borúlátó, komor hangulatú írásokhoz.
Fairylona kritikája
Kapcsolódó anyagok:
A "nagy túlélő" – Kasztovszky Béla portré, 1. rész
Egy kivülálló a mozgalomban – Kasztovszky Béla portré, 2. rész]]>