A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség hivatalosan elfogadott adatai szerint négyezren vesztették életüket a nukleáris katasztrófa következtében. Nemrég azonban újabb kutatásokat végeztek, melyek szerint az áldozatok száma sokkal nagyobb az eddig hivatalosan elismert számoknál. Szakértők szerint – a későbbi megbetegedések utáni halálozásokat is beleszámolva – több mint 60 ezer ember halálának okaként nevezhető meg a csernobili szerencsétlenség. Az adatok ilyen jellegű eltérésére az ad magyarázatot, hogy az akkori Szovjetunió sokáig elhallgatta a balesettel kapcsolatos lényeges információkat – így az áldozatok számát és a sugárzás pontos mértékét is. Ez utóbbit a történtek után igyekeztek elbagatellizálni, majd mikor a nyugati államok anyagi támogatást ígértek a helyzet rendezésére, a nagyobb összegek reményében a sugárzásmérések eredményeit utólag aránytalanul eltúlozták. Az ilyen hozzáállás miatt csak hosszú évek, évtizedek jelenleg is folyó munkájával lehet feltárni az események pontos történetét és hátterét. Kutatók mindenesetre biztosra veszik, hogy az elkövetkezendő évek során is több ezren az atomerőmű-baleset kései hatásiba fognak belehalni.

A katasztrófa huszadik évfordulója előtt Kijevben konferenciát rendeztek, melyen számos nemzetközi szervezet képviseltette magát. A rendezvényen az ukrán elnök, Viktor Juscsenko kifejezte háláját azon országok és szervezetek felé, melyek az elmúlt húsz év alatt támogatással segítették az atomerőmű helyzetének és környezetének rendezését. Juscsenko reményét fejezte ki, hogy országa további – s az eddiginél is jelentősebb – anyagi segítséget kap majd, hiszen szeretnék a jövőben a sugárszennyezést szenvedett területet újrahasznosítani. A külföldi támogatások nagy része eddig a közvetlen veszélyek megszüntetésére ment el, illetve a baleset következtében megbetegedő emberek támogatására. A segélyeknek köszönhetően rengeteg rákbeteget és rendellenességgel született gyermeket lehetett központilag támogatni.

Az Európai Unió küldöttsége biztosította az ukrán felet a támogatások folyamatosságáról, ugyanakkor felhívta a figyelmet a biztonsági intézkedések fontosságára. A pénzügyi segélyeket adó országok ugyanis egy új betonszarkofág építésére szeretnék rávenni Ukrajnát. A jelenlegi szarkofág, mely a baleset helyét zárja el a külvilágtól, még a katasztrófa után épült – meglehetős sietséggel. A felépítményt akkor tíz esztendőre tervezték, de később nem volt pénz megújítására, így csak javításokat hajtottak végre rajta. Az utóbbi időben azonban egyre rosszabb állapotba került, szakértők azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy rövid időn belül megreped, vagy beomlik. Az új védelmi építmény tervei mindenestre már készen állnak, a „második” szarkofág az elképzelések szerint 100 esztendeig nyújtana védelmet a baleset maradványaitól.

Amíg az emberek körében folynak a viták a sugárszennyezés érte terület problémáinak megoldásáról, addig Csernobil környezetébe visszatért az élet. Természetesen nem emberekről van szó ez esetben, hanem az állatvilágról. Az atomerőmű környékének kiürített és lezárt területét ugyanis az ember hiányában az állatok vették birtokukba. Kutatók szerint a környéken megnőtt, megtöbbszöröződött például a hiúzok, farkasok, vaddisznók és fülesbaglyok száma, sőt még medvenyomokat is felfedeztek, pedig ezek a nagytestű emlősök már évszázadokkal ezelőtt eltűntek erről a vidékről. Az idilli helyzetet beárnyékolja, hogy a vizsgálatok szerint az összes itteni élőlény sugárfertőzött, s ez a tény valószínűleg még sokáig emlékeztetni fog a húsz évvel ezelőtti nukleáris katasztrófa súlyosságára.

]]>