A napokban fordítják le és adják ki a Júdás-evangéliuma néven elhíresült művet. Az evangélium görög eredetű szó (ευαγγέλιον evangelion) jelentése jó hír, örömhír. Azt tudjuk, hogy 325-ben a niceai zsinaton Nagy Konstantin, az első keresztény császár négyben határozta meg a Szent Bibliába kerülő evangéliumok számát, a többi – mintegy harminc – írást „apokrif”, vagy „nem kanonizált” néven szokták emlegetni. A császárt tisztán politikai érdekek vezették az evangéliumok kiválasztásánál, azokat fogadta el eredetinek, melyek tanítása egyezett aktuális érdekeivel.


A négy evangélista, Máté, Márk, Lukács és János beszélik el Jézus életét, cselekedeteit, halálát, és az örömhírt, a feltámadást. Ezek közül az első három apostol írását szokták „szinoptikus evangéliumok” névvel illetni, ezzel jelezve, hogy ezen művek meglehetősen egybecsengenek, sőt néhol szó szerint egyeznek. János evangéliuma kilóg a sorból, valószínűleg ez keletkezett legkésőbb (i.sz. 90-100 körül), és inkább a kereszténység filozófiai részével foglalkozik. Az utóbbi időben sokat emlegetett úgynevezett „ötödik evangélium” a híres Torinói Lepel lehet, ha sikerül bebizonyítani eredetiségét. A Bázeli Maecenas Alapítvány birtokában lévő kézirat az 1970-es években került elő az egyiptomi El-Minyában egy barlangból. A bőrkötéses, 26 papirusz oldalból álló kéziratot a falubeliek 1978-ban eladták egy régiségkereskedőnek, aki a világ több pontján próbálta értékesíteni, szerencsére sikertelenül. Ezután az iratot a New York állambeli Hicksville egy bankjának széfjében helyezte, ahol aztán az 16 évre nyugalomra lelt. 2000. áprilisában végül az egyiptomi férfi sikerrel adta el egy zürichi régiségkereskedőnek, Frieda Nussberger-Tchacosnak a kéziratot, aki többszöri sikertelen eladási kísérlet után átadta a bázeli Maecenas Foundation for Ancient Art alapítványnak. Az ősi papirusz meglehetősen rossz állapotban került 2000-ben az alapítványhoz, aztán 2001-ben a National Geographic Society támogatásával megkezdték a rekonstrukciót, és fordítást. A munka nehézségét jelzi, hogy öt év kellett az irat 80 százalékának rekonstruálásához, ehhez mintegy ezer darab papirusztöredéknek kellett megtalálni a helyét. 2005 januárjában az Arizonai Egyetemen végzett szénizotópos vizsgálat, és 2006 januárjában a chicagói McCrone Associates Inc. tintaelemzése igazolta, hogy a kézirat i. sz. 220 és 340 között íródott. A kutatók feltételezik, hogy az irat a lyoni Szent Irenaeus püspök által i. sz. 180 körül elmarasztalóan emlegetett görög nyelvű Júdás-evangélium kopt nyelvű fordítása, bár hogy az eredetit tényleg az újszövetségből ismert Júdás írta volna, az egyelőre csak feltételezés marad. A hírre reagálva az egyház idén tavasszal felvetette Júdás rehabilitációjának ötletét, mondván, hogy az áruló csak az isteni tervet követte Jézus hóhérkézre juttatásával (csak zárójelben jegyzem meg: egy hét múltán visszavonták a nyilatkozatot). Ezzel kapcsolatban a 20. században már láttak napvilágot érdekes elméletek. Az egyik szerint Júdás egy harcias zsidó szektához tartozott, amely Júdea római uralom alóli felszabadításáért küzdött. A férfi ezen elmélet szerint azért árulta el Jézust, hogy Ő kinyilatkoztatva isteni hatalmát megmentse magát, így mintegy bizonyítsa a nagy tömegek előtt királyi mivoltát, ezzel indítva meg a felszabadító háborút. Mások szerint Jézus maga utasította Júdást az árulásra, tudván, hogy csak így teljesítheti a megváltás feladatát. Jean-Daniel Kaestli evangélium szakértő szerint a felfedezés érdekes, de nem fogja alapjaiban megrengetni az egyház eddigi filozófiáját, legfeljebb némi hangsúly eltolódásra számíthatunk. Mindenesetre mi, érdeklődő olvasók kíváncsian várjuk a Júdás-evangélium magyar fordítását is. ]]>