Jeti

Niare hófödte hegyei közt egy érdekes fajtengeti mindennapjait. érdekes, mivel a hegycsúcsok közé ékelődött, ridegkolostorokban élő jámbor szerzetesek szerint az ember távoli rokona. Úgy vélik,hogy az emberek valamikor az első korban a jetihez hasonlítottak aleginkább külsőleg, ám fejlődésük akkoriban vált el tőle.

1886}

Ezeket afelfedezéseket Kelian Sethas, dorani magiszter tette, mikor is egy alkalommal adorcha harcművészetének atyjait, a szerzeteseket látogatta meg egyik hatalmaskolostorukban. Ők meséltek neki a jeti legendájáról, arról, hogy néha,látszólag ok nélkül megvadulnak, és egy rövid ideig szinte vadásszák a helyifalvak lakóit. Erkölcsi okok mellett a szerzetesek ezt gyakorlatilag ismegsínylik, mert hiába vannak a falvak jóval messzebb a kolostortól ezek azemberek látják el őket élelemmel. Nem tudnak ellene mit tenni, mivel az életettisztelik mindenek felett, ráadásul azt meg nem tudják, hogy hogyan kell őketbefogni. Ebben az időben kénytelenek a tartalékaikból élni, hiszen nem csak,hogy a fennsíkra nem merészkednek fel az emberek, de a szinte trópusi éghajlatúvölgyeiket is alig merik bejárni. Ilyenkor elvadulnak az ültetvények, senki nemgondozza a kerteket, mindenki az otthonában retteg, ami – valljuk be – nem adnatúl sok védelmet egy jeti támadásával szemben, ugyanis egyszerűbambuszkunyhókról van szó csupán. Sethas mester eleinte nevetséges pletykánaktartotta mindezt, ám az ott eltöltött idő megváltoztatta a véleményét. Olyandolgokat fedezett fel, mint például egy sor emberi formájú, de annál jóvalnagyobb lábnyom a hóban, majd egy borzalmasan megcsonkolt ember, akit acukornádültetvény mellett leltek meg (Később kiderült, hogy a helyi bérgyilkosklánáldozata az illető, mivel a jetik nem trancsírozzák szét ennyire az embert,hanem általában megelégszenek azzal, ha egyszerűen agyonütik). A mester példáulekkor jött rá arra is, hogy akármennyire is mesebeli „állat”, vannak hivatásosvadászai. Eleinte megmosolyogta azokat az igyekvéseket, melyeket ezek a kistermetű, ám annál izmosabb vadászokat, amint csapdákat helyeztek el szerte azültetvények körül, és egyéb cifra előkészületeket tettek. Ám amikor az egyikcsapdában, egy valódi jeti holttestét lelték fel, egyből elment a jókedve, és atudós énje kerekedett felül. Amit ezután kiderített, az egyszerűenfelbecsülhetetlen értékkel bír még manapság is a nevesebb tudományos köröknek.

Külsőre ajeti egy jól megtermett ngangának tűnik, bár nincs olyan hosszú karja, és azemberrel is sok közös vonása van. Például, hogy két lábon, felegyenesedve jár,és fogazata alapján nem növényevő, mint eme óriásmajom, hanem inkább mindenevő.Boncolás útján Sethas mester felfedezte, hogy ugyanolyan szervei vannak, mintaz embernek, és ebből azt a merész következtetést vonta le, hogy a jeti és azember valójábanegy közös őstől származik. Ez persze mindmáig egy kényes kérdés,mivel sokan nem hajlandóak elfogadni, hogy az őseik ugyanolyanok lettek volna,mint ezek a fehér bundájú majomféleségek. Sethas mestert csak eddigi munkájamiatt nem közösítették ki, de innentől kezdve gyanakvóan nézték minden tanulmányát, amita jetikről írt. Többek között a „Memorande Yetii’” című dolgozatát, amibentörténetük, törzsfejlődésük, és életmódjuk lehetséges folyamatát írja le. Afóliáns szerint korokkal ezelőtt még a hegyvidék gyakori lakója volt, ámismeretlen okokból kifolyólag számuk a negyedkor elején rohamosan csökkennikezdett, és a kihalás szélére sodródott az egész faj. Mégsem pusztultak ki, ámannyira megsínylették ezt a bizonyos katasztrófát, hogy soha többé nem voltakképesek úgy elszaporodni, ahogy annak előtte. Manapság pedig kizárólag Niarefelföldjein létezi még belőlük legfeljebb néhány tucat. Annyi bizonyos, ha nagyritkán hallani lehet egy-egy példány felbukkanásáról, expedíciók tucatjaiindulnak meg, hogy ha lehet élve, vagy holtan, de elfogják. Ez persze gyakranfelfedező csapatok összetűzéseit vonja maga után, mivel van aki meg akarja óvni(ők vannak kevesebben), van olyan aki egyszerűen csak le akarja vadászni, ésvan olyan is, aki élve akarja, hogy szőrméjéből a legfinomabb selyemnél isértékesebb, és jobb minőségű szövetet készítsenek. Tudni lehet olyan esetrőlis, hogy egy unatkozó nemes két csapatot bérelt fel névtelenül, hogy nyomonkövethesse a kialakult versengést.

A jeti haszorult helyzetbe kerül, sok állattal ellentétben inkább az irháját menti.Harcban általában a két kezét használja, ezzel együtt kétszer olyan gyorsan tudtámadni, mint egy átlagos harcos, ám újabban kezdenek rájönni arra is, hogy hakitépnek a földből egy növendékfát, akkor azzal jóval eredményesebben tudnaktávol tartani maguktól mindent, és mindenkit.

életmódjátSethas mester sok száz oldalon keresztül taglalja, a szakértőkön (gyk. a mesteren)kívül mindenki más számára rendkívül unalmasan. Pedig a bevezető alapján akáregy rendkívül izgalmas iromány is lehetne, hiszen hónapokig járt a jetiknyomában láthatatlanul, légies formában, hogy minden apró részletet megfigyeljen. Sajnosezeket az apró részleteket az utolsó pontig bele is szövi történetébe. Havalakinek azonban mégis kedve támadna elolvasni a tanulmányt, a következődolgokat szűrheti le belőle: a jetik valóban mindenevők, ahogy azt a fogaialapján is megtudhattuk már, sőt, valójában bármilyen élőlényt képesekfelfalni, amit a mancsaik közé kaparintanak. magányosan vándorolnak, néha, apárzási időszakban, egy rövid ideig együtt él egy hím és egy nőstény, a porontymegszületése után azonban a nőstény elüldözi a nála amúgy valamivel nagyobbtermetű – 2 ynevi láb (méter) magas, és átlagosan 150 ynevi font (kilogramm)nehéz – hímet. A csemetéjét sem sokáig neveli, egy-két év, és többet nem hogynem törődik vele, de jól meg is ruházza, ha a közelében marad. Az első évekalatt azonban annyira ragaszkodik hozzá, hogy akár még pótolja is, ha az igazikölyke esetleg meghal. Ilyenkor egy éjjel belopódzik egy faluba, és ha találemberi csecsemőt, elviszi, és ha nem veszik vissza tőle, fel is neveli.érdekes, hogy az így nevelt embereket nem üldözik el, hanem halálukiggondozzák. Egyes pletykák szerint azért, mert az igazi gyermeke elvesztésefelett érzett bánatba beleőrül. Azt ugyan nem bizonyította be minden ellenvetést kizáróan, hogy mitől van arendszertelen őrületük, de sejtését leírta könyvébe, ha valaki szemfüles, megis találhatja a 718. oldal lábjegyzetének harmadik bekezdésénekhuszonhetedik-huszonnyolcadik sorában: „… és valószínűleg nem véletlentörténik időszakos, habár rendszertelen dühöngésik. Sőt, lehet, hogy a hímek,ivarérettségük első jeleként tombolják végig a környéket, mert a nőstényeknekakarnak ezzel imponálni. További részletek fellelhetők a Szaporodás címszóalatt, a 991. oldalon.”

A jetitamúgy normális esetben nem nagyon lehet fellelni, hiszen, ha nem a tombolásuktart éppen, akkor visszahúzódó, jámbor élőlények. Természetesen ha valakinagyon keresi őket, rájuk találhat a zord hegyek rideg barlangjaiban. Hatehetik ilyenkor is elmenekülnek, de ha sik erül levágni, netán élve elkapniőket, kivétel nélkül csillagászati árat fizet minden nemes, mind az élő példányért, mind aszőrméjéért, mind pedig a kölykökért.

Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy jetit fogni nemegyszerű mulatság. Vagy magas hegyeket kell meghódítani, hogy barlangjaikatelérjük, vagy csapdába kell csalni őket, mikor a tombolásuk tart. Egyébmódszereket is ki lehet találni elkapásukra, sokan kísérleteznek is újmódszerek kifejlesztésével, de mindeddig egyik sem bizonyult jobbnak a mármeglévőknél. Persze kísérletezni szabad, ám csak az istenek a megmondhatói,hogy mi lesz az eredménye…

Azárójeles értekek a kitépett facsemetével értendők – ezt a „trükköt” 65%-banismeri az adott példány.