Mechwarrior regény
Aaron SandovalÚj-Aragonban aratott győzelme után a Köztársaság a herceg adósa lesz. Sandovaltazonban nem a Szféra Köztársasága iránti hűség fűti, hanem a hatalomvágy.
Amikor a herceg ellen merényletetkísérelnek meg, rádöbben, hogy a Liao-ház ellen szervezett koalíció több sebbőlvérzik, és a kormányzók kapitulációt fontolgatnak. Sandoval ellenkampánybakezd, és unokaöccsét, Eriket Shenshibe küldi. Az ő feladata, hogy a kormányzóta herceg oldalára állítsa. Bár Erik tisztában van vele nagybátyja milyenbecsvágyó, azt elképzelni sem tudja, mi mindent képes Sandoval feláldozni ahatalomért.
Kiadó: Delta Vision
Ãr:
Terjedelem: 288 oldal
Megjelenés: július 13
Részlet: 
Aloha, mezőgazdasági terület
Glastonbury kontinens, Új Aragon
V. Prefektúra, a Szféra Köztársasága
3134. szeptember 1.
Vadászrepülők cikáztak mindenfeléa vérvörös égbolton. Az Új Aragonra hulló bombák beletéptek a levegőbe. Mindentsűrű füst és hamu borított a három hete megállás nélkül zajló csatától.
A talajt kisebb-nagyobb kráterekszabdalták. A negyven tonnás mechek lábnyomai. Kiégett tankok füstölögtek aközelben. Hatalmas páncéldarabok szóródtak szanaszét és feketéllettek a meggyötörtföldön. Valaha emberek irányította büszke harcosok voltak, mára csakmegfeketedett, füstölgő fémtörmelék maradt belőlük.
Erik Sandoval szerencsére nemérezte a háború szagát a kabinjában. Csupán önnön izzadságát, a túlmelegedettkábelek bűzét, és a forró fém jellegzetes ízét.
Ettől olyan gyönyörű a háború,gondolta. A szavakkal leírhatatlan csoda, az iszonyú emlékek, amelyekkitörölhetetlenül belégnek az ember agyába, hogy öreg korában, a rémálmaibantérjenek vissza. Már ha elég ostoba vagy szerencsétlen valaki, hogy olyansokáig éljen.
Efféle gondolatok jutnak az embereszébe, harminchárom,pilótafülkében eltöltött nap után. Erik ennyi ideje róttamár a csatamezőt hatalmas mechjével. Elveszítette az érzékeit. Nem volt embertöbbé. Egy tizenkét méteres géppé vált, amely fáradhatatlanul keresi azellenséget, és elpusztít mindent, amire a fegyvereiből és a muníciójából telik.Persze akadtak ellenfelek, akik visszalőttek, és időnként megsebezték. Sőt, hanem vigyáz és óvatlanná válik, még meg is ölhetik.
Mozgástészlelt a szeme sarkából. Azonnal odafordította a Centuriont. A mech ballába három nappal korábban megsérült egy ütközetben, és a fordulásnál egykicsit megbillent. Egy zöld- és aranyszínű, rovar alakú Pók típusú mechtűnt fel egy domb mögött. A napsugarak megcsillantak buborék formájúpilótafülkéjén, majd végigfutottak az oldalán. Gyorsan haladt, jobb felé. Talánészre sem vette Eriket. Ő bemérte a célt, és megszórta lézersugárral.
élesvillanást látott, majd miután kitisztult a látása, észrevette, hogy a Pók jobbválla füstöl. Csalódottan felszisszent. A sérült törzsre célzott. A reaktortakarta felrobbantani. Egy héttel korábban biztos, hogy célba talált volna, demára már túl fáradt és elgyötört lett, nem is beszélve a sérült mechről. Ilyenkörülmények között annak is örülhetett, hogy eltalálta egyáltalán.
A Pók azonnal megfordult,és hátrálni kezdett. Viszonozta a tüzet, de a Liao-ház pilótája csúnyán célttévesztett. Ismét megfordult, és elmenekült Erik elől. A széles szárnyakcsábító célpontot nyújtottak Eriknek, de ő tapasztaltabb volt annál, semhogycsapdába essen. Jól tudta, melyek a mech kritikus pontjai. Jól tudta, milyenlövéssel érhet el azonnali győzelmet.
Gondolta, átvált rakétára, dehirtelen eszébe jutott, hogy kifogyott belőlük. Azért indult el nem is olyanrégen, hogy a csapatszállító hajóhoz vezesse az embereit, hogy lőszert vegyenekmagukhoz, kijavítsák a gépeik sérüléseit és egy kicsit pihenjenek. Persze errőlmost egy szempillantás alatt megfeledkezett.
Ahogya gyilkos lövés gondolatát is elvetette. A Pók gyorsan menekült. Erikvisszatért a lézerhez. Célzott és lőtt. Le kell lassítania ellenfelét, hakomoly kárt akar tenni benne. A Pók jobb hátsó lábát vette célba, deépphogy csak megkarcolta a páncélt. A Pók ekkor a levegőbe emelkedett,és átugrott egy törmelékhalmon. Sikerült elérnie a közeli dombok tetejét,mielőtt a hajtóművei végleg felmondták volna a szolgálatot. Nagyot nyekkent,amikor földet ért, egy kicsit meg is billent, és Erik egy pillanatra azt hitte,talán felborul. De sikerült megkapaszkodnia, és elillant a szeme elől.Ösztönösen is előretolta a vezérlőkart, hogy utána iramodjon.
–Parancsnok!
A Pók kétségkívül gyorsvolt, de tekintve a sérüléseit, és a használhatatlan hajtóművét, utolérheti.
–Parancsnok!
A többheti kemény csata után aLiao-ház visszavonulót fújt. A távolban hatalmas gömb emelkedett a levegőbe,egy vakítóan fényes tűzoszloppal a nyomában. Egy újabb Mule osztályúcsapatszállító hajó hagyja el Új Aragont. Az ellenséges gépek nem is olyan régmég kitakarták a horizontot, most viszont alig akadt belőlük egypár. Talán ezaz utolsó esélye, hogy leterítsen egy mechet, mielőtt?
–Erik!
Megrázta a fejét, ésvégigfuttatta a nyelvét cserepes, taplószáraz ajkán. Ismét megrázta a fejét,hogy kitisztuljanak a gondolatai, és gyorsan lepörgette az elmúlt percekeseményeit az agyában. Végre felismerte a hangot, amely ott visszhangzott afülében.
–Cutlerkapitány?
–Mármegbocsásson, uram, de túlságosan is elszakadt az alakzattól.
Ãgy nem tudjukkellőképpen fedezni.
–Fedezni?
–Igen,uram. Túlságosan eltávolodtak tőlünk. Nem tudjuk magukat is fedezni és ahátunkat is védeni egyszerre. Meg kellene várnia, amíg felzárkózunk.
–Alakzatba!- adta ki a parancsot, majd nagy levegőt vett, és végleg kitörölte az agyából amenekülő Pók képét. – Igazad van, Hank. Súlyosan sérült, nem érdemesüldözőbe venni. Mellesleg biztosan csatlakozik a társaihoz. Lőszer nélkül nincskedvem beléjük rohanni.
–Igen,uram. Már érkeznek is a motorosok.
Két repülő motor tűnt fel.Elsuhantak mellette, majd körözni kezdtek körülötte. Törékeny szerkezetnektűntek, de mivel gyorsak voltak, alig lehetett eltalálni őket. Az egyiküktisztelgett Eriknek, amint elsuhant a pilótafülke előtt.
A következő pillanatban egyosztag Purifier csatapáncélos jelent meg körülötte. Méltóságteljesenemelkedtek el a földtől, az ugrórakétáiknak köszönhetően. Szorosan körülvették.Csupán annyi helyet hagytak, hogy biztonságosan elmehessen közöttük, anélkül,hogy belepasszírozná őket a földbe.
A guruló, szárazföldi egységekmég messze elmaradtak mögötte. Nekik még kell egy kis idő, mire felzárkóznak.Tudta, hogy hasonló lebegő páncélosok védik őket is. Ismét a dombra nézett,amely mögött eltűnt a Pók, és lemondóan felsóhajtott.
Ilyen a modern háború. Volt idő,jóval a születése előtt, amikor a mechek uralták a csatateret, amikor hatalmasgladiátorokként csaptak össze egymással.
De azok az idők elmúltak. AmikorDevlin Stone megalapította a Szféra Köztársaságát, a kereskedelemre helyzete ahangsúlyt, nem a háborúra. Bár nem kormányzott túl sikeresen, az uralma alatt amecheket visszavonták, és szinte teljes egészében leépítették a gyártásukat. A mechekmára ritkaságszámba mentek. Túlságosan értékesek lettek ahhoz, hogy egyedülküldjék ki őket a csatatérre, és rendszerint hagyományos harci járművekkeltámogatták meg őket: tüzérséggel, támadó és védekező páncélosokkal. A mecheknekma már csapatjátékosként kellett harcolniuk. Meg kellett bízniuk a társaikban,és el kellett fogadniuk, hogy a többiek azért vannak, hogy ellensúlyozzák agyengeségeiket.
Erik elkeseredetten felsóhajtott.Bárcsak abban a korban élhetett volna, amikor a mech-harcosok még királyoknakszámítottak, amikor senki másban nem kellett megbízniuk, csakis önmagukraszámíthattak. Amikor ők irányíthatták a sorsukat. Ãm azok az idők elmúltak.
A mech-harcosok még mindigkirályoknak számítottak. De már nem úgy kezelték őket. A tüzérek és a páncélosoktudták, hogy ma már nem a mechek nyerik meg a csatákat. Tudták, milyen fontosfeladat hárul rájuk. Egyesek időnként arra vetemedtek, amikor már felöntöttek agaratra, és úgy gondolták, hogy egyetlen mech-harcos sincs a közelben, hogyfennhangon kijelentsék, nincs is szükség a mechekre.
Ostoba gondolat. Legalábbannyira, mint a régi időkön merengeni. Ma már a különböző harci egységekösszhangján múlik egy-egy győzelem. Bár Erik mindig is visszavágyódott a régiidőkbe, azért realista maradt. Ezek a harcosok, akik az ő mechjéhez képestgyerekes páncélzattal és tűzerővel indulnak csatába, nap mint nap kiérdemelik atiszteletét.
Erik mindig is különlegesközösségként tekintett a hadseregre. Bár tiszta hierarchia uralkodott ahadseregen belül, valahol mindenki egyenlő volt. Mind ugyanúgy osztoztak afelelősségben, a veszélyben és a fájdalomban. Vállvetve harcoltak, az utolsóleheletükig küzdöttek egymás életéért.
Még a zöldfülű újoncok is azonnala harc elkötelezettjeivé váltak, pedig mindenki tudta, hogy a halál ottleselkedik rájuk valahol a hadi ösvényen. Olyan bajtársiasság kötötte összeőket, amit egy civil meg sem érthet. A vér köteléke feszült még a legutolsóközlegény és a legfőbb parancsnok között is.
Erik parancsokként irányítottaezt a harcot a Liao-ház ellen. Nemcsak a régi időkért kesergett, de azt issérelmezte, hogy nem harcolhat teljesen szabadon. Nem elég, hogy óvnia kell amechjét, azért is fékeznie kell magát, mert tiszt. Nem tartotta különbnek magátaz embereinél. Sőt, épp ellenkezőleg, úgy érezte, hogy elválasztották őt tőlük.
A szállítóhajóra nézett, éslassú, íves fordulásba kezdett, amit az alakzat könnyedén követhet. Sistergőzaj futott fel a mech oldalán, a derekától a válláig, és a feje mellett haltel.
Ellenséges kézitűz. Semmiség egymech esetében, mégis aggodalommal töltötte el. Túl közel jártak már aszállítóhajóhoz ahhoz, hogy ellenséges tevékenységet észleljen.
Lenyomta a mikrofonja gombját,hogy az egész alakzat hallja a hangját.
–Dél-délkeletiirányból ellenséges aktivitást észlelek. Légimotorosok, vigyázzatok! Egyfelderítő autó menjen ki, és nézzen körül! én majd fedezem. A többiekzárkózzanak fel, és keressenek fedezéket!
–Igen,uram!
Felismerte Dallas, a Foxpilótájának hangját. A páncélos jobbról ment el mellette. A napsugarakmegcsillantak a pilótafülke ablakán. Követni kezdte, de egy másik nyomvonalon,nehogy kitakarja előle az esetleges célt.
A közeli dombok kiváló búvóhelyetnyújtottak az ellenségnek. Bármely irányból támadhattak. A dombok közt elterülősík terület valaha mocsár volt, de a telepesek már rég lecsapolták. Időnkéntazért még megtelt vízzel, főleg a tavaszi kemény esőzések idején.
Mozgást vett észre a horizonton.Csak egy csapatnyi menekülő geef volt. Ezerkilós kétéltűek, amelyek leginkábbegy béka, egy bölény és egy aligátor keverékére hasonlítottak. Valószínűleg acsatazaj miatt menekültek el, de az is elképzelhető, hogy a tenyésztőjükengedte szabadon őket, hogy gazdátlanul legelésszenek, amíg a harc véget nemér.
Új Aragonon nem volt ismeretlenfogalom a harc. A természet még alig heverte ki az egy évtizede pusztító vegyiháborút.
Most újabb háborúba keveredtek,és nem lehetett tudni, mikor ér véget.
A Centurion egyrenehezebben mozgott sérült lába miatt, és a pilótafülke minden egyes lépésnélkeservesen megrázkódott. Erik tisztán hallotta, miként recsegnek-ropognak amech szintetikus ízületei. Mintha csak egy amatőr pancser akarna eljátszani egybonyolult gitárszólót. A hőmérő mutatója, amely a legutóbbi lézertűz után alábbkúszott, most ismét felszökött. Ez rossz jel. Valami olyan sérülés érte amechet, amely nem látszik a kijelzőn.
Erik előrenézett, és a rejtőzködőtüzérséget kereste. Biztosra vette, hogy
tüzérek lőttek rá. A korábbirobbanásokban megfeketedett facsoportot vett észre. Kiváló rejtekhely. Csakúgy,mint a jobbra eső vízmosás, illetve a facsoport mögötti sziklás rész.
Egy gépágyú zakatolását hallotta.Hirtelen szikraeső zúdult a Fox pilótafülkéjére.
–Ottvannak, a sziklák közt! – hallotta Dallas hangját.
–Rajtukvagyok – mondta Erik, majd irányba fordította a mechet, és átvágott amegfeketedett fák között. – Adjatok tüzérségi támogatást, és a tankokkészüljenek fel! Szét kell robbantani azokat a sziklákat!
éles, fütyülő hangot hallott.Dallas eltűnt szem elől.
–Tüzérség!- Erik körbefordult, de nem látta a sziklák közt rejtőzködő tüzéreket. Lehet,hogy az egyik közeli domb mögött bújtak meg. – Motorosok! Menjetek előre, éskeressétek meg őket!
–Lövedék!- érkezett Cutler hangja. – Lövedék!
Erik a hátsó kamerájába nézett.Körös-körül robbanásokat látott.
–Azistenit! Szétszóródni! Ne nyújtsatok könnyű célpontot!
Az oszlopalakzat felbomlott, deaz egyik M1 páncélos bennragadt egy robbanásban. Amint a porfelhő eloszlott,látni lehetett, hogy az egyik lánctalpa leszakadt és a másik ishasználhatatlanná vált. A tank tehetetlenül forgolódott, és célpontot keresett.
Erik ekkor újabb veszélyérzékelt. Páncélos harcosok ugrottak le a fákról. Többen lézertűzbe fogták, mígegy páran felemelkedtek a levegőbe az ugrórakétájuk segítségével, ésmegpróbáltak rászállni a mechre. Az egyiküket sikerült lecsapnia a jobbkarjával, de a másik a vállára szállt. Elvesztette szem elől. A következőpillanatban hangos dübörgést hallott a háta mögül.
Megpróbálják elrabolni a mechet!
Kétségbeesetten nézett körül. Nemmaradt fegyvere, amivel elintézhetné az ellenséges harcost. Ekkor remek ötletetámadt.
Futni kezdett a mechhel, méghozzáa sziklák felé, ahová amúgy is igyekezett. Ha tüzet nyitnak rá, annál jobb. A Purifiercsatapáncélos nagyobb veszélyben lesz, mint ő. Egyébként is könnyedén elbánikvelük.
De nem ez volt az elsődlegesszándéka. Nem törődött a mech bicegésével, sőt épp ellenkezőleg, ide-odarángatta a testét és a karját. Felfordult a gyomra a nagy rángatózásban, devigasztalta a tudat, hogy az ellenséges harcosnak sokkal rosszabb lehet. Bárnem érhette el a karjaival, annyit azért elért, hogy megremegtesse az egészmechet. Ãœtögetni kezdte a monstrum mellkasát, hogy lerázza magáról ellenfelét.A fém csikorgó, recsegő hangja betöltötte a pilótafülkét, és egészen a csontjavelejéig hatolt.
Mélyen a földbe fúrta a mechsarkát, és folyamatosan ostorozta a testét. Majd egy hirtelen mozdulattalmegdöntötte a törzsét, minek következtében majdnem felborult. Tompa puffanásthallott, majd egy sikolyt. A csatapáncélos nem bírta tovább, és átbucskázott amech feje fölött. Megpróbálta még beindítani a testére erősített hátirakétát,hogy a levegőbe emelkedjen, de elkésett vele. Kemény csattanással ért földet.
Megpróbált felkelni, de Erikrésen volt. Lépett egyet, és mélyen a sziklás talajba préselte az ellenséget.
Megfordult, de a többiek olyangyorsan menekültek, amennyire csak az ugrórakétájuk engedte. A tüzérség isbeszüntette a tüzet, és az egyik motoros hangját hallotta a fülhallgatójánkeresztül. A nagy zűrzavarban éppen Erik felé közeledtek, aki hamarosan atűzvonalukba ér. Bár a tüzérség nem olyan nemes vad, mint egy mech, Erik azértörömmel megszabadítja tőlük a világot. Oldalra nézett, és örömmel konstatálta,hogy a szétlőtt M1 legénysége épségben átszáll egy csapatszállítóba. Azoszlopalakzat ismét rendeződött. Rádión még odaszólt valamit az M1legénységének, majd beindította a mech talpába szerelt ugrórakétákat, és a levegőbeemelkedett. El akart pusztítani valamit. Sok valamit, ha egy mód van rá.
Aaron Sandoval kényelmesenhátradőlt a székében, és a Victory parancsnoki termét nézte. Egyholotábla állt a zsúfolt terem közepén, amely folyamatosan tudósította őt az ÚjAragon két kontinensén zajkló csatákról. A háromdimenziós térképek tízmásodpercenként váltogatták egymást, hogy egyetlen részlet se kerülhesse el afigyelmét.
Tucatnyi harcászati elemző ült ateremben, és folyamatosan tájékoztatták a csatatéren harcoló parancsnokokat arájuk vonatkozó adatokról. A terem folyamatosan morajlott, ahogy többen isegyszerre beszéltek, mégis mindenki csakis a saját monitorára koncentrált.
Néhány felügyelő is járkáltfel-alá, akik a munkafolyamatokat ellenőrizték, és időnként új adatokkalszolgáltak. Itt-ott egy-egy zöldfülű is felbukkant, akik új térképeket, frissjelentéseket, vagy éppen kávét hoztak.
Aaron az elemzők monitoraitugyanolyan jól látta, mint a sajátját. Néma csendben üldögélt, de semmi semkerülte el a figyelmét.
Egy nyilvánvaló minta látszott azösszes kijelzőn: a piros színnel jelzett Liao-erők minden területenvisszavonulnak. Vagy a tengerpart irányába, ahol hatalmas szállítóhajók vártakrájuk, vagy a főváros, Argos felé, amely névleg még az ő fennhatóságuk alá tartozott.Minden bizonnyal az űrkikötőbe igyekeznek.
Egy felületes szemlélő Sandovalherceg fölényes és elsöprő győzelmét olvashatta volna le a monitorokról. Aherceg azonban tudta, mennyire ingatag a helyzetük. Minél hevesebben üldözik aLiao-seregeket, annál messzebb kerülnek a saját utánpótlás vonaluktól. Úgytűnt, hogy a Liao-ház elmenekül a bolygóról, de a herceg még nem nyugodhatottmeg. Jól ismerte az aikido művészetét, és tudta, hogyan lehet az ellenségerejét önmaga ellen fordítani. Minél nagyobb ez az energia, annál nagyobb kártokozhatunk vele. Az embereinek márpedig most minden energiájára szükségük volt,hogy utolérjék a menekülő egységeket.
Az ajtó egy halk szisszenéskíséretében kinyílt mögötte, és egy hosszú, barna hajú, csinos nő lépett berajta. Fekete egyenruhát viselt, kék ingujjal, amely kiemelte szépenmanikűrözött ujjait. Túl erős parfümöt locsolt magára, ami már zavarta aherceget. Bár ez az illat mind a nők, mind a férfiak közt népszerű volt,sokszor hallotta a katonái viccelődését, akik a rohadt káposztáhozhasonlították.
A sminkje azonban kifogástalanvolt, leszámítva, hogy egy kicsit kimerültnek tűnt. Mint a legtöbben, ő semtudott nyugodtan aludni stressz alatt. Nem úgy Sandoval. Neki sosem volt ezzelproblémája.
Semmi keresnivalója a parancsnokiteremben, gondolta. Ez katonai terület, nem civileknek való. Más parancsnokoktán azonnal kitessékelték volna, különösen egy ilyen fontos pillanatban, deAaron politikai kifinomultsága ezt nem engedte. Nem lesz folyton háború Új Arag
onfelszínén, és akárhogy is vesszük, mégiscsak Marilou Grogan a bolygókormányzója.
Nagyot sóhajtott. Mindig is a nőjelentette a legnagyobb akadályát annak, hogy a fennhatóság alá vonja abolygót. Különösen az első időkben. Aaron legnagyobb bánatára Shun Taoprefektus, az V. Prefektúra legfőbb katonai vezetője Új Aragonon rendezkedettbe, hogy minél közelebb legyen a Liao-ház ellenállási vonalához, amellyel megakarták akadályozni az inváziót.
Bár nem volt abban a helyzetben,hogy elutasíthassa a herceg segítségét, nyilvánvalóan felismerte a szándékait.Hű köztársaságiként hamar kisakkozta, hogy mi motiválhatja a herceget. Aaronmessze került a saját Prefektúrájától, és hívatlanul avatkozott bele azeseményekbe. épphogy csak rátette a kezét a mézesbödönre, de tudta, hogy csakaddig látják szívesen a bolygón, amíg a katonai erejével a hasznukra lehet.
Ekkor fordult a kocka. Egyjelentésben azt olvasták, hogy Shun Tao megsebesült egy ütközetben. Aprefektust azonnal kimenekítették a bolygóról, és a hadsereg is visszavonult,teret nyitva a Liao csapatoknak. Aaron mindig is sejtette, hogy többről van ittszó egyszerű visszavonulásnál. Talán visszarendelték a prefektust, vagyegyszerűen összeroppant a nagy nyomás alatt.
Bár Aaron sosem adott atermészetfelettire, most mégis isteni jelnek vette mindezt. Úgy gondolta, hogyeljött az ő ideje, és a terve sikerre ítéltetett. Végre visszaszoríthatja aLiao-házat, és új bolygókat vonhat a zászlaja alá, akiket a Davion-házhozláncolhat. Ő maga is nekik köszönheti az erejét és a hatalmát. A köztársaság,bár nemes eszme, életképtelen. Készen akart állni, amikor majd újraosztják avilágokat.
De minden efféle küldetés aprólépésekből áll. Az ember megbotolhat, vagy el is eshet. Nem elég meghódítaniaÚj Aragont, maga mellé is kell állítania. Persze rövid távon hűséget esküsznekneki, amiért elűzi a Liao-házat, de ő többre vágyott. Tisztán látta, hogy aköztársaság megingott, különösen az V. Prefektúra. Miután rádöbbennek, hogytöbbé nem bízhatnak a saját prefektusuk és kormányzójuk védelmében, máshozfordulnak. Talán éppen őhozzá.
De sok a buktató. Már eddig issok minden nem úgy történt, ahogy tervezte. Megpróbálta félresöpörni ezeket agondolatokat. A nagyanyja mondta neki egyszer: ?A bölcs ember tucatnyikövetkeztetést von le egyetlen hibából, és tucatnyi új lehetőség nyílik meg aszámára egyetlen akadály láttán.? Mindig is ennek megfelelően próbáltairányítani az életét. Minden egyes napra, legyen az jó vagy rossz, úgytekintett, hogy az csak egy még csodásabb nap hajnala.
A filozófiai gondolatai miattsokan bírálták. Felelőtlen álmodozónak tartották. Egyesek egyenesen őrültnektitulálták. De mindez nem érdekelte. Ezek a hangok egyre halkabbá váltak, amintnőtt az ereje és a hatalma.
Shun Tao eltűnésével újlehetőségek nyíltak meg előtte. Azonnal cselekedett, és megpróbált minél jobbkapcsolatot kialakítani a helyi vezetőkkel. A legátussal, Új Aragon katonaivezetőjével nem akadtak gondjai. Azonnal átlátta, mit is jelent a hercegkatonai ereje, és nem akart az eltűnt prefektus nyomába lépni. Aaronáthelyeztette őt a másik kontinensre, és kinevezte operatív parancsnoknak. Alegátus természetesen örömmel fogadta új feladatát, és hűséget esküdött neki,csak ne kelljen a közvetlen közelében maradnia.
A kormányzónak azonban nem volthatalma a hadsereg fölött, így Aaron először nem foglalkozott vele, ugyanakkormindig is értékes politikai eszköznek tekintette. Ha sikerül katonai győzelmetaratnia, szüksége lesz a bolygó egészének támogatására. Szüksége lesz azerőforrásokra, az iparra, a felhalmozott tőkére és a lakosság támogatására.
A nő továbbra is rejtély maradtelőtte. Nem tudta megállapítani róla, hogy mennyire lehet hű a Köztársasághoz,vagy a saját feljebbvalójához. Nem tudta, hogy politikai megtévesztéssel, vagyegyszerű megfélemlítéssel menne-e többre. Talán mindkettőt meg kellenepróbálnia.
Egy rövid lépcső választotta elaz emelvényt, amelyen ült, a terem többi részétől. A nő egyenesen elé lépett. Aherceg lenézett rá, és magabiztos mosolyt küldött felé. Tudta, hogy beválik.Hosszú órákon keresztül gyakorolta a tükör előtt, mígnem tökéletes lett.
–Jólalakulnak a dolgok, Marilou. Ha minden jól megy, holnap délre a miénk lehet afőváros.
A nő enyhén összerezzent, amikormeghallotta a keresztnevét. Nem tetszett neki a herceg bizalmaskodó modora, denem volt abban a helyzetben, hogy hangot adjon nemtetszésének. Ez csak egyike aherceg kedvelt hatalmi játékaink, gondolta.
–Jobbszeretnék a fővárosban lenni, és nem ezen a hajón kuporogni.
A herceg érdeklődve vonta fel aszemöldökét a megjegyzés hallatán.
–ésmégis mire menne vele? Le akarja lövetni magát? Nem tudom, hogy a lakosság vagya politikai karriere aggasztja ennyire, de egyiknek sem használna, hamegöletné, vagy elfogatná magát. Sokkal többet használna Új Aragonnak, ha acsata után győztesként térne vissza a fővárosba, és együtt ünnepelne alakosokkal.
–Hahihetek a hírszerzőinek, a város egyik fele lángokban áll, és a dóm isbeomlott. Miféle ünnepség lenne ez?
A herceg ismét elmosolyodott.
–Akkora romok tetejére áll, dicshimnuszt zeng a bátor lakosság tiszteletére, ésmegígéri, hogy egy sokkal nagyobbat és szebbet épít a helyére, egy kis parkkalegyütt, a holtak emlékére.
A nő az ajkába harapott, éselgondolkodott a szavakon.
–Mindenrevan kész válasza, igaz, Sandoval herceg? Még a csatatéren haldokló embereket isfel lehet használni a politikai karrier oltárán.
A herceg enyhén felvonta aszemöldökét.
–Rideg, érzéketlen főkormányzónak érzem magam aszavai hallatán. A lehető legjobban harcolunk, és sajnos sehogy sem hozhatjukvissza a halottakat. Ellenben értelmet adhatunk a haláluknak, amellyelerősíthetjük a Köztársaságot ezekben a vészterhes időkben. – élénkentanulmányozta a nő arcát, amikor kimondta a Köztársaság szót. Semmiféleérzelmet nem fedezett fel rajta. Talán nem is Köztársaságpárti. Talán csakönmagához hű. Ez igencsak jó hír lenne. Az önző emberekből meglehetősen könnyűhasznot húzni. Elmosolyodott. –Egyvalamit jól megtanultam.Minden katasztrófából, legyen bármilyen borzalmas is, politikai előnykovácsolható.
Vereség nem létezik, csakis új lehetőségek. Nincsenek elesettek,csak hősök.
–éncsak akkor leszek elégedett, ha visszakapom a fővárost. Mindegy, milyenállapotban – mondta a nő, majd a térképekre nézett. Szemmel láthatóanértelmezni tudta a jeleket, és jóval több mindent olvasott le róluk, mint azt aherceg elsőre gondolta. Hirtelen összeráncolta a homlokát, és némilegértetlenül nézett fel rá. – Miért nem foglalta még vissza a fővárost? Nekem úgytűnik, hogy elégendő egység jutott már el a külvárosi részekbe.
A herceg egyetértően biccentett.
–Hael akarnám foglalni a várost, akkor bizonyára az észak-déli utakat használnám,és az űrkikötő felé mennék.
A nő ráncai tovább mélyültek.
–és? Logikus lépésnek tűnik.
–Haelfoglalnám a kikötőt, akkor elvágnám az ellenség menekülési útvonalát. Hevesharc kezdődne, hogy megpróbáljanak máshová visszavonulni. Az is elképzelhető,hogy a Liao-ház erősítést küldene az egységeik kiszabadítására.
–és?Nem tudná szétzúzni őket?
–Elméletilegpusztító csapást mérhetnék rájuk, és az útjukat állhatnám ezen az űrszakaszon.
–Ezis logikus lépésnek tűnik.
–Ezcsapdahelyzet. és mi magunk is könnyedén beleeshetnénk. Nincs elég utánpótlásomegy ekkora ütközethez – illetve van, de akkor máshol védtelenek maradnánk. –Ha valami rosszul alakulna, vagy a Liao-ház visszafordulna, hogyvisszafoglalja az űrkikötőt, megfordulhatna a csata menete – magyarázta, és anő szemébe nézett. – Vissza akarja kapni a fővárost, vagy nem?
A nő szeme kikerekedett, amikorvégre megértette a gondolatmenetet.
–Természetesen.és sajnálom, hogy kételkedtem a döntésében. Hálás vagyok, amiért asegítségünkre siettek. Azok után, hogy a prefektus megsebesült, vagy tán meg ishalt, az érkezésüket valóságos csodának tekintettük. és nem akarom firtatni acsoda természetét. Csak kimerültem, és aggódom a népem és a bolygómmiatt.
és hogy végre visszakapd ahivatalodat. Sandoval herceg halványan elmosolyodott, és visszanézett aholotáblára.
A nő egy darabig még ott maradtelőtte, de miután rájött, hogy a herceg befejezte a beszélgetést, a korláthozlépett, és ő is a táblára meredt.
Aaron kiengedett kissé. Majdnemarra terelődött a beszélgetés, hogy mi történne, ha megfordulna a csata menete.Nem szívesen bocsátkozott volna efféle vitába a kormányzóval. Ebben különbözteka leginkább. A nőnek ez a bolygó jelentett mindent. Számára viszont csak egybábu volt egy fényéveket és naprendszereket felölelő sakkjátszmában.
A Hiperimpulzus Generátor – afénysebességnél is gyorsabb kommunikációs rendszer – összeomlása utánizűrzavarban a Liao-ház elözönlötte a Köztársaság peremét, és félig elfoglaltegy Prefektúrát, és egy másikra is rátette már a kezét. Tucatnyi világothódított meg, és számosat tartott rettegésben. Sandoval nem őket akartamegmenteni, csupán a Liao-ház lendületét akarta megtörni. Le akarta törni aszarvukat, és megrendíteni a katonai erejüket.
ÚjAragon tűnt a megfelelő helyszínnek – itt akár egy kisebb katonai egységgel isgyőzhetett, és egy látszólag fontos stratégiai támaszpontot szerezhetett. ALiao-ház már csak ezt a bolygót nemtartotta az ellenőrzése alatt a Köztársaság ezen részén. A bolygó elfoglalásamár önmagában is kemény küldetésnek ígérkezett, de a herceg segítségével a Liao-házkénytelen lesz meghátrálni. A herceg pedig szerez magának egy komoly katonaibázist, ahonnan szabadon szervezheti az ellentámadásait.
Az elkövetkező huszonnégy óra akritikus. Vagy végleg elűzik a támadókat, vagy újabb csata veszi kezdetét,amelyet viszont nem nyerhet meg.
Természetesen Aaron tudta, hogymit tenne, ha ez bekövetkezne. Bár szeretett Új Aragon megmentőjének szerepébentetszelegni, a bolygó semmit sem jelentett a számára. Csupán egy paraszt asakktáblán. Márpedig a parasztok feláldozhatók.
