Hazafelé tartok: el, minél messzebb a Földtől.
A nevem Farkas II. Bertalan, és én vagyok Magyarország első amatőrűrhajósa.

Az a nagyigazság (ha ugyan lehet ezt a kifejezést használni anélkül, hogy definiálnánk,objektív, szubjektív, abszolút vagy relatív igazságról beszélünk), hogymásodpercekkel a start előtt egészen különös félelem fogott el. Nem azért, mertrájöttem, az űrproject művelődésszervező menedzsere elsikkasztotta a Botond-II.minikönyvtárára szánt összeget, és egy antikváriumból átszervezte a Ganz MÁVAGegykori üzemi könyvtárának szocialista-esztétika szekcióját. Még csak azértsem, mert így huszonkét évig csak ez az olvasnivaló áll majd a rendelkezésemre…Nem.

Azionhajtóművek már kilencvenszázalékos erőhatással dübörögtek, ateljesítménykijelző paneljei pedig vörösen izzottak, csakúgy, mint azidegrendszerem. A sisakomban torzan szólt a visszaszámláló hangja. Mégsem a magánytólféltem, hiszen azért tettem próbára a képességeimet, és azért álltam ki annyiszenvedést, hogy végre egyedül lehessek idefent. Amit éreztem, az örökelégedetlenkedő félelme volt. Mi lesz azután, hogy elhagytam a Földet?

Hogymagyarázzam meg ezt az érzést Neked?

Harminc évigarról szólt az életem, hogy mindenért elégedetlen voltam. Okkal. Magyarországoncsak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy elégedetten hátradőljenek, éskijelentsék: nekem bejött az élet.

Mintsejtheted, én sem űrpilótának készültem, amatőrűrhajós rangom is ezt mutatja.Eredetileg történész lennék, vagy legalábbis történész diplomát szereztem.Amikor kiléptem a nagybetűsbe, féltem elkezdeni tanítani, de ugyan mi máslehetőség állt volna előttem? Néhány év után pedig a félelem mindennapossá válta számomra.

Féltembeleszólni a tantervbe, féltem kijavítani a tankönyvek égbekiáltósületlenségeit, féltem a hivataloktól, féltem a szomszédoktól, féltem a BKVellenőröktől, és mindentől, mindenkitől. Féltem az emberektől, mert idegenkéntnéztek rám, és féltek tőlem. Féltem politizálni, mert megkülönböztetnek, éslásd be, másnak lenni nem jó Magyarországon. A másság alatt nem ahomoszexualitást értem, de ha már itt tartunk féltem a nőktől és apárkapcsolatoktól is.

Mire harminclettem tökéletesen beilleszkedtem a társadalomba: dolgos polgárrá, ugyanakkorteljesen idegenné váltam. Elégedetlen voltam az életemmel, a fizetésemmel(Azzal ugyan ki nem? A tanári fizetésem akkor emelkedett meg először ésutoljára rendesen, amikor a Botond-II. ionhajtóműve hatvankét kilométer magasba„rántott fel” a magamnál felejtett pénztárcámmal együtt), a barátnőimmel, abarátaimmal, az étteremben kihozott és felszolgált étellel, de legfőképpönmagammal.

Amikor azionhajtóművek elérték a maximális teljesítményüket, és a Botond-II. oldalárólleváltak a starterbakok, a remegést legfőképp a gyomromban éreztem.

– Odafönt márnem lesz mivel elégedetlennek lennem – gondoltam. Megszűnik az ismerős, feszítőérzés. Mi lesz? Hogy lesz ezutánő Amikor elhagyom a Földet, talán végre boldogleszek? Néhány percreelfelejtettem, hogy előbb vagyok magyar, és csak ezután űrhajós. 

{mospagebreak} Talán illenenéhány szót ejtenem arról, hogyan lettem űrpilóta, sőt, a világ elsőamatőrűrhajósa. Itt rögtön egy félreértést is tisztáznom kell. Többenmegvádoltak azzal, hogy csak azért nem egy kutyát küldtek fel helyettem, mertaz állatvédők és a mindenért tiltakozó jobboldali aktivisták azonnal több ezrestüntetést szerveztek volna a Kossuth térre.

Nem űrturistavagyok, hanem a Magyar Csillagvárosban, Budapesten kiképzett űrpilóta,amatőrűrhajós. Tudományos kutatómunkát végzek, több nemzetközi érdeklődést iskiváltott témát is fel kell dolgoznom. Csak hogy a legérdekesebbet említsem,két hónapja dolgozom a „Feketelyukak természetének és viselkedésénekfeltérképezése a magyar egészségügy húsz éves költségvetésének segítségével”programon. Meg kellett állapítanom, hogy ha a fizika törvényei Magyarországonis úgy működnének mint a Világegyetem többi részében, az egész Tejút-rendszertrég elnyelte volna a Kárpát-medence.

A programokvégrehajtása néha a legutolsó agysejtemet is igénybe veszi. Új terep ez nekem,hisz említettem, történészként végeztem, ráadásul a debreceni egyetemen.Gyönyörű évek voltak azok, a Kis Csillagból (figyeled a különös véletlent?)jártunk a tandíjtüntetésekre, onnan pedig a HÖK gyűlésekre. A Kis Csillagbanfutottunk össze esténként, a zsír és az ulti mellett beszéltük meg a világeseményeit. Lecsúszott néhány hasas szoci(értsd: kancsó vörösbor – a szerk.).

A hely magatöbbet érdemel néhány szónál, életemben először itt ettem pulykaheréspacalpörköltet, és itt (mintha most is a szűk bokszok egyikében ülnék) futottamössze először a regionális cigányzenei kongresszus jeles képviselőivel. Azkórházi ügyeleten eltöltött idő is emlékezetes maradt a számomra, ekkorfogadtam meg, hogy soha többé nem próbálok rablóhússal köcsögdudán játszani.

Azt hittem,az egyetemi évek megeddzenek az életre, de természetesen tévedtem. A kollégiumiszobákban, főzőkonyhákban lefolytatott szexuális kalandok legfeljebb a nemibetegségek és perverziók felismerésére készítik fel az embert. Ha fehér, akkorcsíp. Halszagú, csíp és hólyagos? Genitális herpesz. Sárgászöld, gennyes éscsíp? Kankó. Darabos, vörös és nagyon csíp? Darált paprika.

Az államvizsgaután felköltöztem Budapestre. Kivettem egy szoba-konyhás albérletet és tanítanikezdtem egy középiskolában. Reggelente átküzdöttem magam a városon, majd aziskolában az értelem barikádjain. Gyakran elvéreztem.

Hamarmegtanultam, hogy a magyar értelmiségi előtt három lehetséges út áll: azalkoholizmus, a házasság, vagy a pszichológus. Mivel részeg fejjel megnősültemés a válóperben minden megtakarított pénzem elúszott, nálam az utóbbi szóba semjöhetett. A pszichológusok egyébként is rosszabbak mint a kurvák, ugyanúgyhétezret kérnek, de ötven percet számolnak egy órának.

A rövid életűházasságot hosszúlejáratú alkoholizálás váltotta fel. A nőket elkerültem, és hóvégén néha már csak törlésre futotta. Képzelj magad elé egy lecsúszottbölcsészekkel és hajléktalanokkal túlzsúfolt helyet, és képzeld el, amint acsapos letörli az asztalokat, majd pohárba csavarja.


Mondhatom, aszakadék széléről rántott vissza a BŰM kiáltványa:

 
Űrhajóst keresünk az Első MagyarŰrvállalkozáshoz! Ha erőt és kedvet érzel arra, hogy meghódítsd a világűrt, hacsatlakozni akarsz azokhoz, akik beírták nevüket a történelembe, jelentkezzingyenes tanfolyamunkra, ahol elsajátíthatod egy új sikerszakma követelményeit.Váltsd valóra álmaidat, és legyél te is a Budapesti Űrhajózási Mozgaloműrhajósképző tanfolyamának hallgatója!

 
Hogyan jöttlétre ez a hihetetlen vállalkozás? Elmesélem Neked.
 
{mospagebreak} Még 2006tavaszán történt, hogy egy bankvezér agyából kipattant ötlet szökkent szárba. – Rendezzünk Budapesten Olimpiát! – ígyhangzott a felhívás, és hamarosan az ország leghatalmasabb vállalkozói,bankelnökök, ipari konglomerátumok, olajkonszernek álltak az ötlet mögé, ésmegszületett a Budapesti Olimpiai Mozgalom trójai falova. Az, hogy mit- vagykit rejt a ló, csak a legokosabb emberek sejthették, mi, mint a Nép, csak azttudtuk, hogy ha Budapest külterületein valaki elejt egy zsebkendőt, fél óránbelül a belvárosig fog állni a dugó. A BOM évekenkeresztül folytatta hadjáratát a budapesti Olimpiáért, majd amikor a lakosságrezisztensé vált a hülyeségre, a mozgalom költségvetéseként be- és elsíboltmilliárd folyam továbbcsörgedezésének biztosítására távolabbi hegycsúcsottűztek ki maguk elé, és átkeresztelték magukat Budapesti Űrhajózási Mozgalomra.A BŰM egészen addig folytatta hangos, anyagi célú kampánytevékenységét, amíg akormányban valaki meg nem elégelte, és kijelentette: – Rendben,legyen Magyarországnak saját űrvállalkozása! Az illetőtazonnal elszállították a megfelelő helyre (állítólag hat órán keresztülkocsikáztak a mentőautóval, mert dugóba kerültek, majd pedig nem volt kórház,aki átvette volna a beteget), de a BŰM legnagyobb rémületére az illetőgondolata termékeny talajra hullott. Politikai körökben nyilvánvaló volt, hogya kormány csak figyelemelterelésre akarja felhasználni az űrhajós mozgalmat, deaz ellenzéki képviselők egy több évtizedes kijelentés miatt képtelenek voltakhozzászólást kezdeményezni. „– Amikor aMiniszterelnök beszél, az ellenzéki képviselők elhagyják a termet!” – Azellenzék vezére az utasítást elfelejtette visszavonni, így a képviselők a vezérhalála után is kötelező érvényűnek, sőt, jobboldali hagyománynak tekintették. Akormány természetesen kihasználta a jobboldal hagyományos ostobaságát, és azűrhajózási kérdést rendre a Miniszterelnök felszólalása után vették elő, amikormár csak néhány ellenzéki tartózkodott a teremben. A Házelnök a Házszabályértelmében rendre nem adta meg a szót a felszólalóknak, így a magyar űrálomszabad utat kapott. Hamarosanmegalakult a parlamenti űrhajózás-felügyeleti bizottság, és a bizottságvezetője maga elé kérette Brenner Dezsőt, a BŰM elnökét. A zárt ajtóstárgyalásról egyetlen hang sem szivárgott ki (megdöbbentve ezzel a sajtót és anépet), az állítólagos szemtanúk is csak annyit adtak hírül, hogy a BŰM elnökekisírt szemmel jött ki a tárgyalóteremből. A történet további részleteiszámomra is csak hónapokkal később derültek ki. Megeskettek a MagyarKöztársaság lobogójára, hogy nem adom tovább, de most, sokmillió kilométerválaszt el az eskümtől, magam mögött hagytam, mint feleséget a vidékikiküldetésre utazó férj. Ha visszatérek, majd elszámolok a lelkiismeretemmel.Ha visszatérek egyáltalán. Brenner Dezsőa Budapesti Űrhajózási Mozgalom rakétasilót formáló üvegpalotájába visszaérveaz öngyilkosság gondolatával játszadozott. Nem a házasságról beszélek, azon mártúl volt, javában a harmadik feleségét fogyasztotta, néhány desszertszámba menőszeretővel. Brenner a végső elkeseredés szélén állt, ha megint fogalmazhatokzavaros szóképpel. Az ember ugyanis nem tud állni az elkeseredés szélén,rendszerint már a szakadékban keseredik el. Brenner tehátaz öngyilkosságra készült. Megvitatta magával a lehetséges módokat, majddöntött, és az asztali komon kiszólva hazaküldte a titkárnőjét. Nem akartesetleges szemtanút a nagy lépéshez. Meg kellmagyaráznom az elkeseredés okát. Igyekszem rövid lenni, és nem elkalandozni, deha letérek az útról, hát bocsásd meg nekem. A Budapesti Űrhajózási Mozgalombevételi oldalán álltak a támogató vállalatok, az említett olajkonszernek,bankok, és más pénzügyi cápák. A Mozgalom anyagi bevételét az alapítványainkeresztül juttatott óriási pénzek jelentették, a „Magyar Csillag”, az „Előre aNaprendszeren Túlra” és a „Magyar életszínvonalon Túl” alapítványok számláirautalt hihetetlen összegek morzsáiból tartották fenn magukat. Az adakozóvállalatok az alapítványok támogatása után hatalmas adójóváírásokatkönyvelhettek el, és természetesen a befizetett összegek különböző Kajmánszigeteki cégeken keresztül visszacsordogáltak a vállalatvezetők zsebébe. Enneka gyümölcsöző üzletnek a végét jelentették volna a parlamenti bizottság ülésénelhangzottak. A BudapestiŰrhajózási Mozgalom ugyanis megbízást kapott az Első Magyar Űrvállalkozásmegszervezésére és lebonyolítására! – Katasztrófa!Katasztrófa! Katasztrófa! Katasztrófa! – gondolta az elkeseredett Brennermagában. A BŰM ugyanis nem rendelkezett semmiféle koncepcióval, nem mintha ezszokatlan lett volna a magyar civil szervezetek esetében. Nemhogy terve, de mégcsak anyagi fedezete sem volt egy magyar űrprogram kidolgozására, hiszen a pénzeklegjavát visszajuttatták a befizetők zsebébe. Brenner Dezső előtt csak a teljesbeismerés vagy az öngyilkosság állt. Ez utóbbi azonban szóba sem jöhetett. Atámogatói pénzek útjáról nem beszélhetett, és bizonyítani sem tudta, hovakerültek a forint százmilliók. Vagy elviszi egyedül a balhét, vagy végezmagával. Brenner tudta, hogy balhét elvinni Magyarországon sokkal nehezebb,mint kilépnie a százhetvenkettedik emeleti irodájának ablakán. – Egy balhénem balhé! A teljes államháztartási hiányt a nyakamba varrnák – mondta csak úgymagamagának, majd az ablakhoz lépett. Az esti fényekben úszó Budapest, mint egygyönyörű, nedves vidra terült el alatta. Ellátott egészen a Parlamentkupolájáig, bár félhangosan inkább kupoldát mondott. Amikormegpróbálta kinyitni az egyik hatalmas kétszárnyú üvegablakot, csalódniakellett. Az ablak ugyanis beragad, a rosszul elvégzett festés összeragasztottaa szárnyakat, és akármennyire rángatta a kilincset, képtelen volt kinyitni. Visszament azíróasztalához, amely annyira a szívéhez nőtt, és az asztali komon leszólt akarbantartóknak. – Küldjenekfel valakit, nem tudom kinyitni az ablakot! – A várakozást azzal töltötte, hogynekiállt módszeresen szárazra inni a bárszekrényét. – Az enyémeklesztek a másvilágon! – jelentette ki töménytől rekedt hangon, és poharát atenyerében melengetve hirtelen elmosolyodott. Az utána következő elnökugyancsak nehéz helyzetbe kerül! Ãœres kassza és még üresebb bárszekrény várja. Amikorkopogtak, felnézett a bátorságpohárból.  – Szabad! Egy fiatal,barnaképű, szakállas férfi lépett be az ajtón. – Jó estét!
– Maga nem akarbantartó – konstatálta Brenner csalódottan.
– Nem, uram, anevem Gründol Jenő, és a Rak étaberuházási osztályról jövök – mondta azismeretlen. Brennerkihúzta magát. – Nem istudtam, hogy van ilyen osztályunk. A karbantartót vártam. Beragadt az ablakom.
– Azöngyilkosság nem megoldás semmire, uram – mondta Gründol, és anélkül, hogy azelnök hellyel kínálta volna, leült az íróasztal előtt várakozó fotelokegyikébe. Brenner a másik arcát vizslatva, döbbenten megkérdezte:
– Honnanveszi, hogy öngyilkos akarok lenni? – kérdezte csodálkozva. Gründolelmosolyodott. – Egyparlamenti meghallgatás után, mi másért akarná kinyitni az ablakát? Mindenttudok.
– Jó magának,akar a helyemre kerülni?
– Csak azhiányozna, uram – Gründol megrázta a fejét. – Az ablakok mindenhol be vannakragadva, festésnél ugyanígy lekenték az egészet. Ãœzentem a karbantartóknak, haaz elnöki irodából hívás érkezik, azonnal szóljanak nekem. Brennerértetlenül kérdezte meg: – Maga kitudja feszíteni az ablakot?
– Nem, amagyar szakmunkát figyelembe véve arra a Jóisten sem képes, viszont meg tudomakadályozni, hogy az Elnök úr végzetes hibát kövessen el, és öngyilkos legyen.
–  Miért tenne ilyet? – kérdezte Brenner.
– Az irodámfalára boldogult emlékezetű dédapám, Gründol Ármin szavait ragasztottam.„Engedelmes légy, mint egy holttest, és hasznos, mint az öregember botja!”Kérem, az egész életemet ennek a mondatnak a tanításában igyekeztem leélni, ésennek megfelelően, eljött az idő, hogy hasznossá tegyem magam – mondta a barnaarcú. Brennertöprengve hajolt előre. Átfutott az agyán néhány kósza emlék, és még azelfogyasztott alkohol sem tudta megakadályozni, hogy eszébe ne jusson az alegenda, amelyet  Gründol Árminrólhallott. – Maga az öregGründol dédunokája? Azé, aki a második világháború utolsó napjaiban, akoncentrációs táborban eladta az apja személyazonosságát a táborparancsnokának? Gründol Jenőbólintott. – és aki azillető halála után jelentkezett a háború során összeharácsolt örökségért, igen. A BŰM elnökeelismerően elmosolyodott. – A legendásGründol unokája! Tudja, hogy a dédapapa üzleti húzásait a mai napigtisztelettel emlegetik?
– Ezértakartam, hogy beszélhessünk. Tudom, mikor kell hasznossá tenni magam – mondtaGründol.
– Mint azöregember botja.
– Pontosan. Brennerarcáról lehervadt az elismerő mosoly. – Itt még azöreg sem segíthetne… Jenőigyekezett Brenner kijelentését megcáfolni. – Az elmúlthónapokban rászolgáltam a fizetésemre. Néha túl is léptem a hatáskörömet, deazt tudom mondani, hogy az ügy nem reménytelen.
– Nem tudja,mit beszél. Alig két órája kaptam meg a megbízást. Meg kell szerveznünk az ElsőMagyar Űrvállalkozást. Tudja, hogy mit jelent ez?
–Természetesen. Magam is számoltam ezzel a lehetőséggel. El lehetett volnakerülni néhány látványos forradalom-kezdeményezéssel, uram bocsá’ egy-egyterrorakcióval. Még a mezőgazdász-tüntetések is jól jöttek volna, de aszerencsétlen gazdák nem jöhetnek be Budapestre traktorral, az itteni traktorbérléspedig olyan költséggel jár, hogy nem bírták volna fedezni. Ezzel elkéstünk, demint mondtam, az ügy nem reménytelen.
– Az ElsőMagyar Űrvállalkozás?
– Pontosan.Csak jól kell kevernünk a kártyákat. Brenner amagabiztos, barna arcba nézett, és megérezte, a fiatalember nem hazudik. Nemazért jött, hogy zászlóként (értsd: ide-oda csapkodó – a szerk.) hasznotkovácsoljon az ő vesztéből. Eltolta maga elől a poharat, majd eszébe jutott azillem: – Nem iszikvalamit? – kérdezte, de Gründol elhárította.
– Soha nemiszom, uram. A dédpapa, tudja, azt mondta, hogy az alkohol öl, butít, de miveljól esik, inkább eladni kell, mint meginni.
– Rendbenvan, barátom Hallgatom. Gründolmegköszörülte a torkát és beszélni kezdett. – Nem hoztamprezentációt, de talán jobb is. A beszélgetésünknek kettőnk közt kell maradnia.Felvázoltam a problémát, mindössze egy űrhajó, egy kutatási program és egyűrhajós hiányzik ahhoz, hogy a vállalkozás akár sikerrel járjon.
– Ez éppelegendő ahhoz, hogy kivessem magam az ablakon – mondta Brenner epésen.
– Nehogy azthiggye! – tiltakozott Gründol. – Az iráni atomprogramhoz hiányzott az atom és aprogram, Irán ma mégis atomhatalom. Űrhajót lehet szerezni, állástalan kutatópedig van szép számmal itthon is. Az igazi problémát én az űrhajós személyébenlátom.
– Ember!Tudja maga, mibe kerül egy tisztességes űrhajó? Nekünk egy fillérünk nincs! –Brenner idegesen töltött magának még egy deci bátorítást, és merészen le ishajtotta.
–Utánanéztem, ha a kezdetektől mi csinálnánk, nagyjából huszonkét évnyi államiköltségvetésbe – jelentette ki Gründol magabiztosan. Brenner máristöltötte volna a következő adagot, de Grünvald megállította. – én megtudom szerezni az űrhajót! Még csak nem is valami ócska vacakot a NASAkiárusításából.
– Maga?!Honnanő Hogyanő – kérdezte a BŰM elnöke dühösen. {mospagebreak} – Azalbánoktól – jelentette ki Gründol. – Utána néztem, az albán technológiaévtizedekkel előttünk jár. Már elkészült az ötödik metróvonaluk.
– Azalbánok?  – hitetlenkedett a BŰM elnöke.– Ötödik metróvonal?
– Pontosan. Lassanitthon is elkezdik a negyedik metróvonal tényleges munkálatait, de mintmondtam, az albánok évtizedekkel megelőztek bennünket. Kidolgoztak egy sajátűrprogramot, és meg is építették az első ionhajtású űrhajójukat, amit szívesenátengednének nekünk. Az albán űrhajózási miniszter, Fatimir Zugu nagyonérdeklődőnek mutatkozott. Brennerfélelemmel a hangjában kérdezte: – Magafelvette velük a kapcsolatot?
– Voltamolyan bátor. Mint mondtam, számítottam arra, hogy ez a pillanat elkövetkezik.Az albánok rendkívül készségesnek mutatkoztak, eladnák nekünk az ionmeghajtásúűrhajójuk technikai dokumentációját.
– Maga őrült!Diplomáciai botrányba keveri a Mozgalmat!
– Szó sincsróla – tiltakozott Gründol, és hevesen gesztikulálni kezdett -, csupánérdeklődtem náluk, hogy mennyibe is kerülne a technológia. Ott most úgy iselnökválasztás lesz, és a lakosság inkább az atomhatalmi státuszt preferálná.Az űr már nem érdekes a számukra, ez a jó alkalom hát, hogy megvásároljuk aterveket! Brenner kétperc tizenhét másodpercig gondolkodott. Megrágta magában a fiatalember szavait,mint APEH ellenőr a vállalkozót, majd kibökte: – Mennyibekerülne? – A kérdésre Gründol győztesen dőlt hátra.
– Egyfillérünkbe sem. Uránt akarnak az albán atombombához.
– Uránt?
– A mennyiségbennem egyeztünk még meg, de úgy gondolom, ez már csak részletkérdés.
– Honnanszerzünk uránt? – Brenner zsibbadt aggyal tette fel a kérdést, de Gründol márkész válasszal fogadta.
–Kazahsztánból. Van ott néhány régi rakétabázis, amit költségesebb fenntartani,mint amennyi csapásmérő erővel rendelkezik. Eladják nekünk a hasadóanyagot, márbeszéltem velük is.
– Nekik mivelfizetünk? Almával?!
– Nem uram,ott is elnökválasztás lesz. Beígértem nekik háromszázmillió dollár értékűaranyrudat, amit az irániaktól kapnánk, akiknek cserébe a legmode rnebbradartechnikai berendezéseket szállítanánk le. Brennerkétségbeesetten felemelkedett a székéből, és az ablak felé indult. – Megölömmagam! Honnan szerezzük meg a legmodernebb radartechnológiát? A magyarvadászgép-harcirányítás rendszeresen riadót rendel el a hathúszasSzeged-Budapest gyorsvonatra!

–Az amerikaiaktól. A NASA a rendelkezésünkre bocsátja a szükséges terveket.

Brennermegdermedt. Sápadtan fordult a szerényen mosolygó fiatalember felé.

–Mit ígért be a NASA-nak hogy átengedje nekünk a dokumentációt, maga eszementószeres?
–Természetesen a legmodernebb magyar űrtechnológiát, egy ionhajtóművelrendelkező űrhajót…

 
A beszélgetéstovábbi részeire már nem térek ki. Magad is kitalálod a történteket. én a BŰMhirdetésére jelentkezve keveredtem ki abból a bizonyos szakadékból. Űrhajóslettem, az első magyar amatőrűrhajós. Persze, nemmindenkinek sikerül a szakadékból kimásznia, még akkor sem, ha a nagy GrünvaldÁrmin dédunokája nyújt segédkezet. Amikor a Kormány rátette a kezét az „akár sikeresnek minősíthető”vállalkozásra, Brenner Dezső öngyilkos lett. Költői halált választott, egysötét, hűvös hajnalon keresztbefeküdt a vasúti síneken. A Budapest-Tatabányaszemélyvonat azonban két órát késett, a BŰM egykori elnöke megfázott, kórházbakerült, és a kezeletlen tüdőgyulladás hamar elvitte.

 

]]>