November közepén jelenik meg a legújabb, Mysterious Universe antológa, az Az Evolvens kalózai.A novellák kalandosan, időnként humoros és könnyed stílusban idézik fela harmadik évezred egy-egy pillanatát. Néha korok és évszázadokválasztják el őket egymástól, ám aki kézbe veszi e kötetet, az rögtönmegérzi az összekötő szálat: a Mysterious Universe varázslatosatmoszféráját.
Harrison Fawcett:129
részlet Emersleben tekintete megvillant.
– Lényegtelen! Miss Watson, ezen a tanszéken az eljövendőtörténészgenerációt képezzük, és nem holmi áltudományok, asztrológia,számmisztika és mindenféle hagymázas rémálomban született próféciáksarlatánjait; szerény véleményem szerint az okkultizmus az érzékenyemberi hülyeség teljes hajórakománya! Lehet, hogy ön házszámottévesztett? Ha adhatok önnek egy jó tanácsot; ebben az épületben nenagyon emlegesse Nostradamust. Ha csak ezért jött, akkor tisztelettelmegkérném, hogy távozzon! Van még valami mondanivalója számomra?
A lány felsóhajtott.
– Talán nem fogalmaztam elég egyértelműen, professzor úr. NemNostradamusról akarok beszélni, a téma ennél sokkal izgalmasabb, éssokkal messzebbre mutat. A professzor úr Adolf Hitler és a másodikvilágháború történetének legnagyobb szaktekintélye, de azértfeltételezem, hogy kapásból meg tudja mondani, hogy mikor volt afrancia forradalom?
Emersleben nagy szemeket meresztettSusanne-ra. Nyilván azt gondolta, hogy iménti kirohanása miatt a lánypánikszerűen kimenekül a szobájából. De éppen ellenkezőleg történt, eza harmadéves történész szakos hallgató sietős távozás helyett inkábbpimasz kérdésekkel bombázza.
– Kérem? – emelte a szemöldökét. Annyira meglepődött, hogy elfelejtette kidobni a lányt.
– Az imént azt kérdeztem, hogy mikor volt a francia forradalom. – Susanne bűbájos társasági stílusban beszélt.
– Ezerhétszáznyolcvankilencben – válaszolta egy szuszra Emersleben.
– Pontosan. Na, és a német polgári forradalom?
– Ön most vizsgáztat engem?
– Isten ments, hova gondol?!
– A német forradalom ezerkilencszáztizennyolcban volt – mondta mérgesen Emersleben.
– Tehát pontosan százhuszonkilenc év múlva. Tessék megjegyezni ezt a számot!
– Megjegyeztem!
– Akkor nézzük a tétlenség és a börtön éveit. Napóleon esetében azévszám ezerhétszázkilencvenöt, márpedig Hitlertezerkilencszázhuszonnégyben börtönözték be.
– Na és?
– A különbség megint csak százhuszonkilenc év.
Emersleben utána számolt.
– Lehet véletlen is – jegyezte meg idegesen.
– Először én is erre gondoltam, aztán folytattam a továbbiadategyeztetést. Napóleon ezernyolcszáznégyben megszerzi ateljhatalmat, amikor nagy csinnadratta közepette Franciaország császáralesz. És most tessék nagyon figyelni: Hitlerezerkilencszázharmincháromban lesz kormányzó, tehát pontosan…
– …százhuszonkilenc év múlva – fejezte be Susanne mondatát Emersleben egy szarkasztikus mosoly kíséretében.
– Ennyi egybeesés alapján úgy gondolom, hogy az évszámkülönbség eredménye szignifikáns.
Emersleben felnevetett, és a fejét rázta.
– Miss Watson, nem leszármazottja véletlenül Sherlock Holmesmunkatársának? Az ön által vázolt, nem is tudom, minek nevezzem… talán„összesküvés-elmélet”, szerintem csupán játék a számokkal. Mindezsemmit nem bizonyít, és egy történészhallgatóhoz méltatlan az ilyendilettáns okoskodás. Nem is tudom, miért pazarlom önre az időmet!
Susanne Watson nem állta meg mosolygás nélkül.
– Nem vagyok rokona a híres Watsonnak. Megértem a professzor úrkétkedését. De tudja mit, találomra kérdezzen rá Napóleon vagy Hitleréletének fontosabb momentumaira, kapásból mondom a megfelelő évszámokat!
Emersleben hüledezve nézett a lányra.
– Ide figyeljen, Miss Watson!…
– Várom a kérdéseit, professzor úr! – vágott közbe tiszteletlenül Susanne.
Kapcsolódó:]]>
