Nem jó dolog, amikor komikusokra bízzák, hogy elvigyenek a hátukon egy filmet. Az eredmény kicsit zavaró lesz, mintha színpadi felvételt néznénk tévén: máshogy ül ugyanis egy poén a színpadon és máshogy a vásznon, és sok esetben egy-egy komikus megmozdulás szétzilálja a film ritmusát. Ennek ellenére érdemes beülni az Éjszaka a múzeumban mozira. A legjobb, ha a családdal tesszük.
Aranyos filmvígjáték – leginkább így lehetne röviden összefoglalni az Éjszaka a múzeumban mozifilm értékelését. A film a főszereplő színészekre épít, a története vééégtelenül egyszerű és meglehetősen sablonos. Egy apa, Larry Daley (Ben Stiller), aki közel áll ahhoz, hogy elveszítse a fiát, mivel se munkája, se lakása, exneje pedig egy gazdag pasi mellett tengeti életét és határozottan rossz szemmel nézi mindezt. Larrynek munkát kell vállalnia, így hát múzeumi ?r lesz. Miután elődjei (Dick van Dyke, Mickey Rooney, Bill Cobbs) lekopnak, Larry alig éli túl az első éjszakát, mert a múzeum minden kiállítási tárgya életre kel.
A történet persze kiszámítható. Az első pillanatban tudjuk, ki kibe lesz szerelmes, ki kivel békül ki, s hogy akit meg kell szelídíteni, azt megszelídítik. Tudjuk, hogy a kiállítási tárgyak előbb-utóbb kijutnak a múzeumból, mint ahogy azt is, hogy Larry elrendezi a dolgot a fiával. Minden kiszámítható, ezért aztán nem felnőtt fejjel kell nézni a filmet, hanem gyermeki rácsodálkozással. Valószínő egyébként, hogy a filmkészít?k elképzelt célközönsége a hét-tizenkét éves korosztály volt.
Erre utal az is, hogy a film kicsit túl didaktikus, a mondanivalóját egyáltalán nem rejti el: tanuljátok meg a történelmeteket és járjatok nyitott szemmel a világban, akkor könnyebben boldogulhattok az életben!
A karaktereket játszó komikusoknak nem okoz különösebb gondot beleélni magukat a szerepbe, s csupán egy feladatuk van: hogy a helyzetkomikumokban és verbális poénokban helyt álljanak. Ben Stillernek, Robin Williamsnek, Ricky Gervaisnak vagy az ?rök triójának ez nem gond. Még Ben Stiller édesanyja is szerepel a filmben: tudni kell róla, hogy ő is komédiázott már színpadon és tévében egyaránt. A komikusok teszik, amit tenniük kell, s néha ezért leül a film, sodrása megáll, a történet megzökken. Kapunk viszont helyette pár vicces vagy aranyos percet. Ezt a típusú személyes kibontakozást vagy szereti a néző vagy nem – ízlés kérdése.
A filmtrükkök a helyükön vannak. Nem ütnek ugyan nagyot, sem a megmozduló dinócsontváz, sem a támadó egyiptomi szoboralakok, de még a minikatonák harca sem. Viszont megteremtik azt a játékos hangulatot, amibe a gyerekek beleélhetik magukat. Ezzel a fantáziajátékkal minden poros múzeum érdekes lesz, kiállítási tárgyai, bábúi varázslatosak. Talán tényleg hozzásegíti a gyerekeket ahhoz, hogy kíváncsiak legyenek egy igazi múzeumra, ahol aztán megmozgathatják fantáziájukat, milyen is lenne, ha megszólalna a bronzszobor, vagy ha elindulnának a makettfigurák kifelé a tárolóból…
]]>