Jack Finney A testrablók támadása (The Body Snatchers) című regénye 1955-ben jelent meg, és azóta is kevés olyan sci-fi akad, amely ennyire mély hatást gyakorolt volna a közgondolkodásra. 1956-os első megfilmesítésekor még javában dúlt a hidegháború, és a nézők a „vörös veszéllyel” azonosították a fert?zést, az 1978-as változatnak pedig, amely a vietnámi háború és Watergate-botrány idején került a mozikba, a vezetők drámai hitelvesztése adott erőteljes politikai töltetet. A legújabb adaptáció civilizációnk alapvető félelmeit bontja ki.
Joel Silver producer olyan sikerszériákat jegyez, mint a Mátrix (Matrix), a Die Hard (Die Hard) és Halálos fegyver (Leathel Weapon). „Járványok, társadalmi békétlenség, erőszakhullám: a mai ember ezektől fél a legjobban – magyarázza Silver. — A film abból az alapötletből indul ki, hogy egy invázióhoz nem kellenek űrhajók, nincs szükség idegen lények fizikai megjelenésére. Olyan világban élünk, amikor az egész földgolyón bármikor végigsöpörhet egy járvány. Mi van, ha az emberiséget nem csúcstechnológiájú fegyverek, hanem láthatatlan mikrobák kényszerítik térdre? Mi lehet félelmetesebb annál, mint valami olyasmivel szembekerülni, ami alattomosan terjed, észrevétlenül veszi át a hatalmat, és mikor felfigyelnek rá, már kés??”
A mai világban mi történne, ha pontosan azok az emberek változnának meg legelőször, akiknek az a dolguk, hogy megvédjenek bennünket? „Ha a sajtó, a kormányzat, a tudósok és az összes véleményformáló azt bizonygatná, hogy minden rendben, az emberek azt hinnék, hogy nekik ment el az eszük – véli Silver. – és mire rájönnének az igazságra, már kés? lenne.”
Ajánló:
Hatalmas robbanás világítja meg az eget Dallastól Washingtonig. Az explózió darabokra tépi a Patriot ?rsiklót, és a maradványok az Egyesült Ãllamok egész területén szétszóródnak. A hatóságok gyorsan ellenőrzésük alá vonják a helyzetet, de hírek kapnak szárnyra arról, hogy a roncsok között idegen anyagot találtak – valamit, ami túlélte a világ?r dermeszt? hidegét, és a robbanásnál keletkezett pokoli hűséget. és aki kapcsolatba kerül vele, megváltozikÂ…
De senki sem akar pánikot kelteni.
Carol Bennet (Nicole Kidman) pszichiáter környezetében különös események történnek, amelyeket először nem is kapcsol össze az ?rsikló balesetével. Egyik betege azt állítja, hogy férje egy idegenné változott át; váratlanul lecsökken az utcai erőszak; és fia, Oliver Halloween-cukorkájában furcsa anyag érkezik Carol otthonába – valami, ami olyan, mintha élneÂ…
Carol elmondja barátjának és kollégájának, Ben Driscollnak (Daniel Craig), hogy úgy érzi, nagy baj van, és különösen aggasztó, hogy hatóságok nem vesznek tudomást az ügyről: azt hajtogatják, hogy csupán egy újfajta influenza-járvány tört ki. Közben felbukkan Nicole volt férje, aki magas rangú tisztviselő a Járványügyi Központnál: ő vezeti a balesetet vizsgálatát, és ő volt az egyik első ember, aki megjelent a helyszínen. A férfi azt kéri Caroltól, hogy engedje el hozzá hétvégére fiukat, Olivert, és az asszony igent mondÂ…
A járvány egyre nagyobb méreteket ölt, és Carol rájön, hogy azok az emberek, akiknek a véd?oltásokat kellene beadniuk, valójában a kórokozót terjesztik. Az ismeretlen eredet? spóra alvás közben támadja meg az ember DNS-ét, és a fert?zött személyt olyasvalakivé változtatja át, aki belülről nem emlékeztet többé egykori önmagára. Kihal belőle minden érzés, és már csak egy cél vezérli: továbbadni a fert?zést.
Carol, miközben minden erejét megfeszítve próbál ébren maradni, kétségbeesett utazásra indul a megváltozott világban, hogy megtalálja fiát. Bármennyire fél is, nyugodtnak kel maradnia, nehogy leleplezzékÂ… nem mutathat érzéseketÂ… és ami a legfontosabb, nem alhat el.
{mospagebreak title=A történet szereplői}A történet szereplői
Az Invázió (The Invasion) történetében középpontjában Carol Bennell pszichiáter áll: egy anya, akinek a gyermeke távol van, amikor a világ néhány nap alatt kifordul sarkából. „Számomra ez a film egy anya pokoljárása a fia megmentéséért. – magyarázza Carol alakítója, az Oscar-díjas Nicole Kidman. – A félelem, hogy elvesztheti azt a lényt, akit a világon a legjobban szeret, olyan erőt és olyan érzelmeket hív belőle elő, amelyeket soha addig még nem tapasztalt. Két gyerekem van, úgyhogy tökéletesen ismerem azt a feltétel nélküli szeretet, ami egy anyát a gyermekéhez főzi.”
„Az Invázió olyan világban játszódik, amely nagyon hasonlít a miénkre – folytatja Silver. – A politikai, társadalmi és környezeti paranoiák korában úgy éreztem, félelmetesen aktuális ez a történet, és érdemes újra filmre vinni.”
A történet megfilmesítésére Silver Oliver Hirschbiegelt, a Hitler végnapjairól szóló A bukás (Der Untergang) díjnyertes rendezőjét kérte fel. „A bukásban Oliver a vízió és a realitás határán egyensúlyozott – magyarázza választását Silver. – Fojtogató atmoszférát teremtett, ugyanakkor meg?rizte a történet dokumentarista hitelességét. Úgy éreztem, valami hasonlóra van szükség az Invázióban is.”
„Számomra egy sci-fiben is a hitelesség a legfontosabb – veszi át a szót Hirchbiegel, akinek az Invázió volt az első amerikai filmje. – Ha egy jelenetnél elbizonytalanodtam, megpróbáltam elképzelni, hogyan játszódna le a valóságban. Igyekeztem elkerülni mindenféle hatásvadászatot, minden túlhajtott filmes klisét.”
Kidman, aki olyan európai rendezőkkel forgatott, mint Lars von Trier, Jane Campion és Stanley Kubrik, örömmel fogadta a lehetőséget, hogy részt vehet Hirscbiegel amerikai bemutatkozásában. „Remekül dolgoztunk együtt – emlékezik a közös munkára Kidman. – Oliver nagyon érzékeny rendező: fontos számára a színész, és érzi a női lélek minden rezdülését.”
Carol Bennett pszichiáterként akkor kerül az események középpontjába, mikor egy nőbetege elmondja, hogy a férje gyökeresen megváltozott. A zavart lelk? pácienst Veronica Cartwright alakítja, aki a klasszikus, 1978-as feldolgozásban, A testrablók támadásában (Invasion of the Body Snatchert) is játszott. Carolnak először eszébe se jut, hogy a páciens közlését összekapcsolja az ?rrepül?gép katasztrófájával, és megpróbálja észhez téríteni az asszonyt. Ãm rájön, hogy Veronica esete nem egyedülálló, az ország számos pontjáról jelentettek hasonló eseteket. Vajon tömeges pszichózisról van szó, vagy csakugyan történt valami? Carol megosztja gyanúját legbens?bb barátjával, Ben Driscollal, az egyik forgalmas városi kórház orvosával. „Ben szerelmes Carollba, de a kapcsolatuk plátói – magyarázza Ben Driscoll megformálója, Daniel Craig. – Az orvos tudja, hogy Carolt a válás mennyire megviselte, és nem akar tolakodni. De titokban arról álmodozik, hogy egyszer mégiscsak összejönnek.”
„Nagy nyereség, hogy Daniel elvállalta Ben szerepét – mondja Hirschbiegel. – Természettől fogva rendelkezik a figura legfontosabb alapvonásaival; azzal az erővel, intelligenciával és gyengédséggel, ami miatt Carol annyira ragaszkodik Benhez.”
Craiget, aki először dolgozott Kidmannel, leny?gözte partnernője munkamorálja. „Nicole csodálatos színésznő – mondja Craig. – Hihetetlenül keményen dolgozik azon, hogy minden jelenetből a legtöbbet hozza ki”. Kidman a forgatás előtt megkezdése előtt komoly előtanulmányokat végzett, hogy hitelesen alakíthassa Carol szerepét. „Több gyakorló pszichiáterrel is beszélgettem – meséli Kidman. — édesapám pszichológus volt, úgyhogy valamennyire konyítok a témához. De nagyon sok újat tudtam meg a testbeszédről, és azokról a reakciókról, amelyeket erős emocionális hatásokra ad az ember.”
Carol elvált férjét, Tuckert Jeremy Northam alakítja. A Járványügyi Központ munkatársaként Tucker azért érkezik Washingtonba, hogy megvizsgálja az ?rsikló maradványait, és az elsők között kapja meg a fert?zést. Hirtelen roppant sürg?ssé válik számára, hogy láthassa fiát, akit addig elhanyagolt. „Tucker magasrangú tisztviselő a Járványügyi Központban; korábban hosszabb ideig Atlantában dolgozott, és most visszatér a fővárosba. Carolt nem érti, hogy bokros teend?i közepette miért akarja hirtelen látni a fiát. Hátsó szándékot gyanít, és nem is alaptalanul.”
Bármi volt is, ami az űrhajóval a Földre érkezett, villámgyorsan terjed, mert a fert?zöttek szándékosan terjesztik a kórt. „A testrablók nem ölik meg az embereket — magyarázza Hirchbiegel –, de belülről teljesen megváltoztatják.”
„Miután a fert?zés megtörtént, az átalakulás alvás közben zajlik le – veszi át a szót Craig. – Amikor az ember az álomfázisba kerül, olyan változások indulnak be, amelyek a DNS szintjéig hatolnak.”
A Járványügyi Központ oltási tervet dolgoz ki az „influenzajárvány” leküzdésére, valójában azonban az oltóanyag a fert?zés terjesztésére szolgál. „Az egyik jelenetben Tucker a vírus természetéről és a védekezés szükségességéről tájékoztatja a kormány képviselőit, de a találkozót arra használja, hogy mindenkit megfert?zzön – magyarázza Silver. – A kór terjesztését ezután már a legmagasabb szintről szervezik, így a testrablók száma exponenciálisan növekszik.”
„Amikor az ember átalakul, erősebbé, egészségesebbé válik – folytatja Hirchbiegel. – A testrablók szeretik a parancsokat: nem egészen olyanok, mint a robotok, de nincsenek érzelmeik. Emberekből hideg, könyörtelen lényekké változnak át.”
Gyakorlatilag egyetlen éjszaka alatt a színes, kaotikus világ megváltozik: mindenki parancsoknak engedelmeskedik, és h?vös céltudatossággal teszi a dolgát. „A testrablók nem ostobák – mondja David Kajganich, a forgatókönyv írója. – Azokat fert?zik meg elsőnek, akik a legtöbbet tudják tenni a fert?zés terjesztése érdekében. Az államhatalom, a törvényhozás és a kereskedelem legfelső szintjén lévők alakulnak át először. A hatékonyság a kulcsszó, ha a testrablók viselkedését le akarjuk írni – mindig a legcélszerőbb megoldást keresik.”
Carol csupa olyan ember veszi körül, akik meg akarják fert?zni. Az asszonynak egyetlen célja van: megmenteni a fiát, Olivert, aki hétvégére az apjához utazott, és akiről Carol most már tudja, hogy halálos veszély fenyegeti.
Olivert Jackson Bond játssza, akinek ez az első filmszerepe. „Jackson civilben egy kedves, jópofa kissrác, és megvan az az istenáldotta tehetsége, hogy természetességét játék közben is meg?rzi – áradozik Silver – Óriási szerencse, hogy a szereplőválogatás során ráakadtunk, mert korábban még soha nem szerepelt filmen.”
Oliver különleges, mert hiába aludt el a fert?zés után, nem alakult át. „Immunis a fert?zésre, és ő a kulcs a járvány legyőzéséhez – magyarázza Oliver alakítója, Jackson Bond. – De hogy le ne bukjanak, édesanyjával úgy kell tenniük, mintha testrablók volnának. Halálosan félnek, de nem mutathatnak érzelmeket, különben azonnal kiszúrnák őket.”
Oliver immunitása fontos felfedezés a kutatócsoport számára, amely kétségbeesetten dolgozik az ellenszer kidolgozását. A csapatot Ben barátja és munkatársa, Dr. Stephen Galeano (Jeffrey Wright) vezeti: ?k képviselik a reményt, hogy sikerül megállítani a járványt.
A forgatókönyvet jegyz? Kajganich a forgatás során döbbent rá, hogy a leírt változatban viszonylag ártalmatlannak ható jelenetek a kiváló színészi játék révén milyen brutális erej?vé válhatnak. „Az egyik jelentben egy szereplő fényes nappal a saját kertvárosi otthonában megfert?z?dik – meséli Kajganich. – Számomra ez a képsorozat felkavaróbb volt, mint a nyílt erőszak. El kellett fordítanom a tekintetemet, mert hiába tudtam, hogy forgatáson vagyok, egy pillanatra tényleg úgy éreztem, a valóságot látom.”
„Minden színész fantasztikus munkát végzett – helyesel Kajganich. – De a legnagyobb dicséret kétségkívül Nicole-t illeti. Szinte minden képkockán szerepel, és az ő személyisége, az ő intenzív jelenléte tartja össze a filmet.”
]]>