Lovas Lajos könyve nem vicces, ez volt az első megállapításom pár fejezet elolvasása után a Metropolis Media által megjelentetett N című könyvről. Nem vicces. A fülszöveg vérbő, humoros kalandregényt ígért, ehhez képes az N nem kalandregény, hanem leginkább görbe tükör, nem humoros, hanem nyomasztó, és a vérbőt is legfeljebb a főszereplő Fehérvár Nándor bizonyos testrészére mondhatjuk, midőn ágyba dől minden eléje kerülő nővel. Szóval a regény nem vicces, cinikus és gunyoros, de nem vicces, alig mosolyodtam el olvasása közben. Másmiért jó, nem azért, amire első szemrevételezés után számíthatunk. Könnyedén vezet minket át saját világunkon, amit Nándor szemével láttat, Nándorban pedig valahol Patrick Bateman érzéketlensége keveredik Pinokkió naiv rácsodálkozásával. Ettől a kis magyar valóságnak különös íze-bűze lesz, ami rátelepedik az olvasó lelkére. Fehérvár Nándor ugyanis nem ennek a kornak a szülötte, bizonyos megnyilatkozásaiból már az elején kiderül, hogy a jövőből jöhetett, de hogy miért és valójában ki is ő, arról fogalma sincs. Egy androidnő hozza ki a kórházból, otthon meg egy szekrénnyi húszezres várja, így aztán nincs gondja a megélhetéssel. Miután a műneje meghibásodik, Nándor szabadon mozoghat és beleveti magát Budapest mindennapjaiba. A húszezreseknek köszönhetően hamarosan üzletfelek és nők tucatjai veszik körül… Az üzletfelek többnyire szegények, a nők pedig hosszú combúak. A könyvben mindent megtalálunk, amihez rossz szájíz köthet bennünket, magyarokat. Nyerészkedők, tehetségtelen művészek, áltörténészek, maffiózók, kicsinyes és buta figurák, szakadt értelmiségiek, hazug televíziós szerkesztők. Nándor nem látja át a hozzá közeledők szándékait, ezért azok leplezetlenül nyilvánulnak meg. Ebben a könyvben mindenki megkapja a magáét, Lovas Lajos részrehajlás nélkül osztja mélyütéseit. Stílusa könnyed, olvasható, bár hozzá kell szokni tőmondataihoz és azok ritmusához. A könyv felénél, amikor Nándor jövőbeli múltja kezd megvilágosodni előttünk (és persze a főszereplő előtt is), a nyomás enged, és könnyedebbé válik a történet, felszabadultan kalandozunk új idők és tájak felé. A végére kerek egésszé áll össze az utopisztikus jövő és a keserű jelen. A szerző jó arányérzékkel adagolja az információkat és keveri a lapokat. Szerencsére az N nem az, amit a fülszöveg ígér – sokkal többet kapunk annál. Ám ha valaki depresszióra hajlamos, helyezzen be maga mellé olvasás előtt valami könnyed italt.]]>