A kémiai és nukleáris hajtóművek, a napszél vitorlások és az iongyorsítók túl lassúak ahhoz, hogy elérjük akár a legközelebbi csillagrendszert egy emberöltőn belül. A fénysebességnél gyorsabb repüléssel (másodpercenként 299 337,98 kilométer) négy év alatt elérhető lenne a miénkhez legközelebb eső nap az Alfa Kentauri.

A jelenleg még csak elméletben létező téridő-görbítő közlekedési eszköz elvét Mexikói Nemzeti Független Egyetem elméleti-fizikusa, Miguel Alcubierre, a Cardiffi Egyetem elméleti-fizikusa, Chirs Van Den Broeck, valamint a portugál matematikus, José Natario dolgozta ki – írja a PopSci tudományos portál.

A szerkezet működési elve a következő: a Földet elhagyva csak azután indulhatna a valódi utazás, hogy a nehézségi erő megszűnt. Elsőként az anyagot negatív energiává alakítanák, a negatív töltetű tömegeket ugyanis a földi gravitáción nem hogy nem vonzza, de erősen taszítja.

Második lépésként negatív energiapulzusokat bocsát ki az eszköz, mely meggörbíti a téridőt. Ezzel egy az űrhajót körülölelő energiagömb jön létre, melyben az űrutasok megőrzik saját téridejüket, így el tudják viselni az utazást. A létrejövő energiagömb olyan drasztikusan görbíti a téridőt, hogy az valójában kicsúszik a látható univerzumból. Az „utazás alatt” csak egy vékony negatív energiacső köti a benne utazókat a mi világunkhoz. Azzal, hogy az energiagömb megóvja a benne utazókat, megindulhat a valódi munka: a világűr felfedezése.

Addig azonban számos technikai kérdésre kell választ adnia a tudománynak. Vegyük most ezeket sorba: A negatív energia felfedezése: jelenleg nem ismerünk negatív töltésű elemi részecskéket. A probléma megoldására tett eddigi legjobb kísérletet a tudósok Casimir-jelenségnek nevezik*, amikor is két semleges fémlemez közötti üres tér úgy viselkedik, mintha negatív energiatöltéssel bírna.

Ha mégis sikerül az anyagot negatív energiává átalakítani, a kutatók előtt még mindig ott a feladat, hogy miként koncentrálják azt, és hogyan hozzanak létre egy extravékony, mégis különlegesen stabil energiabuborékot az űrjármű köré, amely képes megóvni a benne utazókat. A létrejövő izolált közegben egyfajta „zsebuniverzum jönne létre”, hogy a benne lévő emberek ne szenvedjenek az utazás ideje alatt. Az űrjármű a „helyi térben” nyugalmi állapotban marad, nagyjából úgy, ahogy a gyalogos halad a mozgó járdán.

A HVG.hu cikke

]]>