Érdekes cikk jelent meg a minap a Guardianben, amely Osama Bin Laden nemzetközi terrorista kapcsolatát fejtegette a science fictionnel, elsősorban az Alapítvány-trilógiával kapcsolatban. Tudniillik Isaac Asimov 1951-es regénye az iszlám világban al-Kaida címmel jelent meg, ennek a címnek pedig nincsenek történelmi előzményei, azaz nincs más forrás, ahonnan a közismert terrorszervezet kölcsönözhette volna a nevét. Ennek a különös egybeesésnek még alapvetően nem lenne hírértéke; de az egyértelmű párhuzamok a könyvekben ábrázolt Alapítvány és az al-Kaida közt kisebb vihart kavartak a tudományos-fantasztikus közösségben. Ugyan az elnevezés alatt elsősorban egy több szervezetet összefogó együttműködést értünk, sokan feltételezik, hogy az al-Kaida egy valós hely, egy menedék Bin Ladenék számára. A szó egy másik értelmezésében a Kaida tudásbázist jelent, amely megfeleltethető lenne annak a számítógépnek, amelyen Bin Laden tárolja azoknak az aktivistáknak és harcosoknak a neveit, akik segíthetik őt a nyugati világ elleni küzdelmében. Bármi is legyen az igazság, az tény, hogy az Osama Bin Laden hirdetett propaganda a hanyatlóm, dekadens és leváltásra érett amerikai és európai civilizációról szinte szóról-szóra megegyezik annak a Birodalomnak a víziójával, amely Asimov regényciklusában ért el az összeomlás szélére, és amelyett leváltott a szűk tudóscsoport által vezetett Alapítvány.
Szeptember 11 – Hari Seldon ezt is tudta volna előre?
Kérdéses, hogy a humanista és pacifista Isaac Asimov közvetlen módon inspirálta-e az arab mozgalmat, vagy véletlen egybeesésről van szó, és a science fiction, mint oly sokszor a történelem folyamán, ismét meglepő pontossággal tudta megjósolni a jövőt? Tény, hogy Bin Laden számos alkalommal járt az USA-ban és Nagy Britanniában, amikor beszerezhette a sci-fi klasszikusokat. Az is tény, hogy egy japán terrorista-mozgalom, az Aum Shinrikyo épp az Alapítvány nyomdokain próbált egy tudósok által vezetett társadalmat felépíteni a ’90-es évek közepén, kevés sikerrel.
Szomorú tény, hogy világ szörnyűségeinek elkövetőit sokszor a leginkább békepárti művek ihletik meg. Frank Herbert Dűnéjét is illették már olyan vádakkal, hogy Osama Bin Laden vallási háborújának adott táptalajt (pedig a dolog tulajdonképpen fordítva történt), Charles Manson, az ismert szektista és sorozatgyilkos kedvenc regénye pedig Robert Heinlein Stranger in a Strange Landje volt.
Az al-Kaida teória kritikájaként megemlítik, hogy a terrorszervezetet szinte kizárólag a CIA propagálta, mint a szeptember 11-ei terrorcselekmények felelősét. Bin Laden és tettestársai soha nem nevezték még így a saját mozgalmukat, mindössze az amerikaiaknak volt szükségük arra, hogy megszemélyesítsék az ellenséget. Egy, a terrorizmussal foglalkozó szakértő szerint az al-Kaida atyja az az Abdullah Azzam, aki Bin Laden szellemi mentora volt. Ő hitt abban, hogy stabil társadalmat csak a legszigorúbb iszlám tanok alapjaira lehet építeni. Azzam elképzelései sok tekintetben egybevágtak Seldonéval, így elképzelhető, hogy nem is Bin Ladent, hanem őt inspirálta Asimov klasszikusa.]]>
