Benjamin Rascal és John Caldwell a legjobbjukat hozzák ebben a rendkívül fordulatos és izgalmas, némi humorral fűszerezett, gazdagon illusztrált, kétkötetes műben, mely minden bizonnyal a Káosz-ciklus egyik legkiemelkedőbb darabja.

1886}

Aranykéz Ghotagrom, a LegfőbbKerítő fényűzően él Gogroomarban, aranytetős palotájában; díszes ruhákban páváskodik, értékes borokat vedel, tüzes szajhákat ölel;  mázsaszám. Telik minderre abból a vagyonból, amit tíz éve, Groomar ostromát követően zsarolt ki a Káosz visszavonuló hadaiból. Akkor még ifjú volt, tetterős – és elég naiv ahhoz,
hogy azt higgye, megúszhatja…
Csakhogy Soldron Seliar, az Átokúr – a legrettegettebb Káoszpüspök -, a megsarcolt seregek ura most benyújtja a számlát. Ghotagrom kénytelen feladni egyhangú, tespedt életét.
Az Átokúr parancsára elindul, hogy egyesítse a leghatalmasabb északi ork törzseket – a Gonosz Agyúakat, a Vágott Fülűeket, a Vascsizmákat, a Fekete Karmokat-, és százezres sereget gyűjtve délnek vonuljon, hogy letaszítsa trónjáról Grooms Evilági Helytartóját, a szeszélyes és zsarnoki Kerangort, minden orkok nagykodóját.
Heroikus küzdelméhez támogatókat és ellenségeket bőségesen talál…

Terjedelem: 448 oldal
Ára: 1998 Ft-
Várható megjelenés: 2006.09.26.
Kiadó: Cherubion

 

Részlet:
Agyvelő Rog’hoag, a Szilánkos Velő klán vezére zordan elvigyorodott a távoli sikoly hallatán, majd amikor a tompa visszhangok végleg elenyésztek, megvetően a földre köpött.

– Véreskezűek, hah! Vérestorkúak … inkább!

Első asszonya, Rigba ott tüsténkedett mellette, dünnyögött, hümmögött, nagy barna nyelvével ura vérző könyökét nyalogatta, aztán amikor a tisztogatással végzett, megpróbálta  betapasztani a sebet nyálpépes vadkantrágyával bélelt pálmalevéllel.
Rog’hoagnak azonban sosem volt türelme az efféle ótvaros pepecseléshez. Indulatosan ellökte magától az alkalmatlankodó némbert.
– Haggyál!
A nő azonban nem tágított.
– De a sebed?
– Nem seb ez, te bamba, csak karcolás!
– Látni a csontot!
– Hát ne bámuld! – A főnök villámló tekintete lezárta a vitát. – El az utamból, ráncos varangy, mert még megtaposlak!
Rigba húszegynéhány évet leélt már ura mellett, és eközben négy pompás porontyot ellett neki, meg két másikat, amelyik halva született. Tapasztalatból tudta, hogy a beígért  -megtaposás- nem csupán légből kapott fenyegetés. A Velők ura mindig is hirtelen haragú volt, olyasvalaki, aki a maga útját járja,és sosem tűr ellentmondást. és neki tisztelnie kell, nem
csupán azért, mert hímje és ura, hanem azért is, mivel Agyvelő Rog’hoag nem akárki; nem csupán e népes klán vezére, hanem a Fekete Karom törzs összes klánjának főnöke. A legnagyobb hatalmú az Eliadon folyó jobb partjától felfelé, végig a dzsungelben…
…vagy még azon is túl.
A leghatalmasabb hadúr az egész Kondor Birodalomban! Az ő neve talán még Könyörtelen Raghma’vanénál, a Bélkiontók legendás főnökénél is rettegettebb.
Morcos, sebhelyekkel tarkított, hadiszínekre mázolt pofájával, a pálmarostból font övére aggatott emberi koponyákkal, a mindkét csuklóján és bokáján lévő orkagyarakból fűzött kar- és lábpereceivel, és az állandóan a roppant markában szorongatott másfél méteres, vasalt, szögekkel kivert bunkósbotjával, igazán méltónak látszott arra, hogy a vadork Fekete Karmok vérszomjas nagyfőnöke legyen. Még így is, hogy a – nagyfőnöki- poszt – a klánok közötti állandó háborúskodás miatt – jelen esetben inkább csak címet és rangot jelentett, nem pedig közvetlen irányítást.
Agyvelő Rog’hoag, bár lelkiekben is méltónak bizonyult riasztó megjelenéséhez, kellőképpen lusta és kényelemszerető volt. Szívesebben heverészett egy árnyas kunyhóban, pácolt orkhúst eszegetve, buggyant sört iszogatva, minthogy bősz csatakiáltással, vad csetepatékba vezesse harcosait.
]]>