„-Vanzsák?” „-Nindzsák…”
Bocs a rettentő gyenge szóviccért, de ígyvizsgaidőszakban ennyire telik. Szóval nemrég megtekintettem ezt a rendkívül jólendületű, összetett, ám kicsit kínai fílinggel átitatott sorozatot, melynek főtémája a ninják rejtett világa. Legalábbis ezt szűrné le az egyszeri ember, deakit a „komoly” harcművészet, és a történelmileg hiteles vonalvezetésérdekel, az nézzen inkább Kenshint, mert itt már az első részben kiderül, hogya „rendes”, alapninják itt csak bámészkodó tömeg lesznek, vagy amészárszék lelkes résztvevői, csak épp a kard „rosszabbik” végén.



A sztori egy rövid bemutatóval indul, ami kétrivális, titkos ninjaklán egy-egy harcosa között zajlik. Ám ezek a harcosok nemtúlságosan emberiek: az egyik egy pókszerű mutáns, a másik meg emberfelettimódon kezeli pengeéles köteleit. Az egész célja pedig az, hogy a visszavonulóIeyasu sógun úgy akarja eldönteni, melyik fia lesz a „trónörökös”,hogy mindkét klánból 10-10 harcos egy életre-halálra menő gerillaháborút vív,és amelyik nyer, annak a képviselője fog uralkodni. és így még drágaszamuráj-életeket sem kell pazarolni…

Az első pár részben megismerjük a ninjákat,akik egytől egyig vagy mutánsok, vagy valami emberfeletti képességgelrendelkeznek. Persze nem mindről derül ki egyből, mi a specialitása, van olyan,akiről csak az egyik utolsó kulcsjelenetben tudjuk meg, miért is akkora isten.Mondjuk vannak orbitális logikátlanságok a történetben, amikről látszik, hogycsak azért kellett hogy így legyen, hogy kerek legyen a történet. Például hogyOboro, a klánvezér unokája miért kerül be az Iga klán Dream-teamjébe, holottköztudott, hogy tök tehetségtelen minden ninjatechnikához. Valamint az egyikIga nindzsa, aki a történet közepén vakul meg, tökéletes ellenfele bír lenni aKoga klán egyik vakharcra specializálódott tagjának. Fura… Lehet, hogy valakiutálni fog a spoilerért, de Jingoro-ról a végéig nem tudtam kideríteni, miértolyan menő. Van egy olyan skillje, hogy ha sóval érintkezik, képlékeny lesz ateste, és tök magatehetetlenül vonaglik, vízért könyörögve, ugyanis ha iszik,visszaáll az eredeti állapota (no abban se túl szép). Ennyi. Ãœberfasza titkosninja, jessz.

A hangulat kevésbé zen, mint általában azilyen sorozatoknál szokás. A hatás engem a kínai kung-fu filmekre emlékeztet,persze csak enyhén. De a magas fákra, háztetőkre kapásból felugrás, vagy a”kiválasztott” harcosok érinthetetlensége mind japán-idegen jellemző,hacsak nem súlyozottan indokolt. és én itt nem éreztem annak.

De ennyit a negatívumokról, az egészhez képestnem is olyan sok. Ellenben a rajz és az animáció zseniális. Szép. Jók a színek,nincs idegesítően túldimenzionált mimika, és a szereplők annyira egyediek, hogykét rész alatt meg lehet őket jegyezni. A zene is jól ül, általában a sorozatokelején-végén a karaoke-s részt át szoktam léptetni, de itt én is énekeltemvolna, ha tudok japánul.:) A cselekmény nem öncélúan kegyetlen, de ahol az, ottborsódzik az ember háta. Sok váratlan fordulat van, és csak nagyon kevésüresjárat. Időnként segítségképpen felfrissítik az emlékezetünket, hogy kikhaltak már meg a 10ből, és kik élnek, ezt én hasznosnak vélem. A közepe tájánvan egy tisztán összegző rész, ahol jelentést tesznek a harc állásáról, és ittfelsorolják az összes addigi halálesetet körülményekkel együtt.

Harcművészetileg sajnos nem nyújt sokat adolog, mivel klasszikus technikákat senki sem használ. Filozófiailag is gyengea darab, de ezt nem is ezért nézzük. Ha úgy tetszik, ez a Japán X-Men. Itt isvan sok különleges képesség, van romantikus szál (nem is egy), nagy leszámolások,kiderülő titkok. A kidolgozása meg messze igényesebb az X-Mennél. és én már aztis szerettem…

]]>