MsoNormal”>A kezdetek, az elsővárosok kialakulása után az ókori világ építkezése rohamos fejlődésbe kezdett.Az épületek funkcióiknak megfelelően díszesedtek, és újfajta épületek alakultakki. Az ókori világ lakóinak már nem csak a fedél volt a lényeg a fejük felett,hanem más, a kényelmüket is szolgáló építmények is életük részeivé váltak.



Rend és harmónia – Hellász
Ha felemlegetjük azókori Görögországot, mindenkinek a filozófusok és az olimpiai játékok jutnakeszébe. Tény, Hellász termelte a világnak a leghíresebb filozófusokat, de anagyszerű építményeik mégis csak sokadszorra ugrik be az embernek.

A Parthenón talánminden idők legtekintélyesebb építménye. Varázsa időtlen, akárcsak apiramisoké. E templomot Athén városállam őrzőjének, a bölcsesség istennőjének,Pallasz Athénének szentelték. Képviselte mindazt, amit a görögök ki akartakfejezni utolérhetetlen építészetükkel. Noha ma romos a templom, mégis egész jóállapotban fennmaradt Kr.e. 436-os befejezésétől egészen 1687-ig, amikor avelenceiek megtámadták az akkoriban török fennhatóság alá tartozóGörögországot. 1458-ban a törökök átalakították mecsetté, és lőporraktárként isfunkcionált, ami aztán felrobbant. (Az eset több helyről is ismerős lehet, de említsünkmeg egy magyar vonatkozást: hasonló történt a török uralom alatt aszékesfehérvári Bazilikával is… helyén ma a Romkert áll.) A Parthenónban ma akörnyezetszennyezés teszi a legtöbb kárt.

A templomotPeriklész megrendelésére kezdték el építeni a görögök perzsák felett aratottgyőzelmének dicsőségére, Kr.e. 490 és 480 között.

Pheidiász szobrászkapta a feladatot, hogy a perzsák által megrongált templomokat helyrehozza.Pheidiász Iktinosz és Kallikratész építészeket kérte fel, akik tizenegy évet (Kr.e.447-436) fordítottak a pompás dór templom tökéletesítésére.

Ahogy mindenműalkotásnál, az épület külseje fontosabb volt, mint a belseje. Mivel azéghajlat megengedte, a görögök a szabadban töltötték az idejük nagy részét, ígya kolonnád – a külső oszlopsoros folyosó, amely minden oldaláról körülvette atemplomot – mindennél fontosabb volt. Az oszlopok közt átsugárzó napfényvarázslatossá tette az épületeket. Hogy templomuk tökéletesnek lássék, Iktinoszés Kallikratész az entázis néven ismert technikát alkalmazta, azaz leheletnyitdeformálták az oszlopokat és architrávokat az épületfronton és az oldalakon. Etorzítás (a Parthenón épületegyüttesében egyetlen egyenes vonal sincs) hatásáraa szem egyenest lát ott is, ahol valójában görbület van. Ez a briliáns megoldásnem csak a tervezőktől igényelt nagyfokú matematikai tudást, hanem azépítőmesterektől is kiváló szakértelmet.

Mint valamennyitemplom, a Parthenón is ragyogóan színes volt, vörös, kék és arany színekbenpompázott. Olyannyira megszoktuk már, hogy romos épületnek lássuk, hogy szinteeszünkbe sem jut, hogy valójában azért tervezték, hogy nagy, színesszertartásokat celebráljanak oszlopai közt. A görögök társadalma nem éltcsendes életet. A lakóházak többnyire jellegtelenek és egyszerűek voltak, szűk,kanyargós utcácskák mentén sorakoztak, és vezettek a város fölötti akropolisz(Fellegvár) és a templomok kavalkádja által közrezárt agorához (piactér,vásártér) amely a nyüzsgő élet színtere volt.

A szimbolikus templom
A Parthenón éstestvértemplomai a görög társadalom és kultúra legjellegzetesebb vonásaitfejezik ki. A templom egyszerre volt gyülekező- és imahely, szimbolizálta agörög hadihajót, a szövőszéket (minden háztartás alapja), és a népet, adémoszt, noha Athén és a többi városállam csak részben voltak demokráciák. Azoszlopok az embereket jelképezték, akik körülállták Pallasz Athénét, akinekszobra a Parthenón szívében állt. A szövőszéket a templom oszlopsoroshomlokzati falai jelképezték, a hadihajót a főbejárat és az oszlopokszimbolizálták, amelyek az entázis révén ugyanúgy dagadtak, akár szélben avitorla. A görögök számára nem csak egy templom volt a Parthenón, hanem acivilizációjukat összetartó valamennyi érték szimbóluma is. A Parthenónmeglehetősen gyorsan fejlődött ki a kb. 150 évvel korábban megjelent dórstílusból, amelyet vélhetőleg a Kr.e. 590 körül épült Heraion (Héra templomaköré csoportosuló szentélyek és lakóházak akropolisza) építése sor építésesorán alkalmaztak először. A dórt a Kr.e. 1000 körül a Balkán-félszigetre bevándoroltazonos nevű népcsoport házépítési stílusának nevezhetjük. A legkorábbi görögépítészet Minosz király Kr.e. 1625 és 1375 között Kréta szigetén épültknosszoszi palotájának maradványaiban tanulmányozható. Ez azonban labirintusiépítészet, inkább érvényesül benne a rémálmok világa, semmint a ráció; a görögépítészet hatalmas változásokon ment keresztül egy évezred leforgása alatt.

Antik görög oszlopsor
A görög építészetlegjellegzetesebb motívuma az oszlopsor – az oszlopok és szerkezeti formáktípusai és stílusai, valamint a belőlük következő szerkezeti és díszítő elemek.Dór, jón és korinthoszi oszlopokként ismerjük őket, amelyek egymást követőenfejlődtek ki. Eredetileg mindhárom Görögország különböző területéről származik:a jón a Jón-szigetekről, a korinthoszi kései építészeti megoldás. A görögoszlopfők természeti formák reprezentánsai voltak: a jónnál a kosszarv, akorinthoszinál a stilizált akantuszlevelek. Ezek adják a görög – és később arómai – templomok és középületek különböző jellegét: a dór oszlopok komolyak ésmaszkulin jellegűek, míg a korinthoszi oszlopok könnyedséget és nőiességetmutatnak.

A görög szellemiség
A görög építészet amezopotámiaitól és az egyiptomitól eltérően komoly, mégis meglepően könnyed.

A görög társadaloma fénypontján, a Kr.e. 5. században a legmagasabb szinten produkáltépítészetet, matematikusokat, filozófusokat, művészeket, drámaírókat, szellemesés szatirikus elméket. A ci vilizáció valójában ekkor kezdődött el: az emberekmegtanultak nevetni saját magukon. A templomok kiemelkedő építményei voltak avárosoknak, noha a szó szoros értelmében nem voltak magasak. A görögökkiválasztottak és tökéletesítettek egy, a számukra megfelelő szerkezeti- ésformarendszert. A városállamokból nem hiányozhattak a templomok alatt húzódóagora az oszlopcsarnokával, amely mögött üzletek, műhelyek, irodák rejtőztek.Fontosnak számítottak még a sportcsarnokok, gyülekezési csarnokok, iskolák ésszínházak is.

A görög mintapolgáregészséges, klasszikusan sokoldalú ember volt.

A Polükleitosztervezte, és körülbelül Kr.e 350-330-ban épült epidauroszi színház 13000nézőnek adott helyet 55 soros kő nézőterén, amely körülölelte az orkhesztrátvagy táncteret, és szemben helyezkedett a szkénével, vagyis a színpaddal. Aszínház még ma is használható, akusztikája tökéletes.

Az ókori Róma
Ami Parthenón volta görögöknek, az Pantheon a rómaiaknak. Ez az épület a római építészet csúcsa.Átfogóan megmutatja a görög és római építészet közti különbségeket. A Pantheontvélhetőleg maga Hadrianus császár tervezte. Mély benyomást kelt a fenomenálistervezői munka, ám, míg a Parthenón szépsége tökéletes, addig a Pantheonnyersnek hat. Ennek egyszerű oka van: a rómaiak számára az építészet sokkalgyakorlatiasabb ügy volt, mint a görögöknek.

A rómaiak voltak azókori világ „vagányai”: gyakorlatias, katonáskodó nép. Meghódították az akkorismert nyugati világot, kiváló úthálózatot építettek, nagyvárosaikba bevezettéka vizet. Közfürdők, utcai illemhelyek, szennyvízcsatornák követték egymást.Tömblakásokat (insulának nevezték, ami szigetet jelent) építettek, előszörépületfából, vályogtéglából, majd betonból. Mérnökileg megtervezettinfrastruktúrájuk sokkal fejlettebb volt bármilyen korábban ismertnél.

Etruszk és görög hatás
A rómaiaklényegében átvették a görög és etruszk építészetet. Az etruszkok Itália középsővidékén éltek, míg a rómaiak le nem igázták őket. A görögök által befolyásoltépítészetük színpompásabb és kezdetlegesebb volt. A rómaiak nagyszerűenhasználták fel a dór, a jón és a korinthoszi oszlopokat, kibővítve kétsajátjukkal: a toszkánnal és a kompozittal. Mivel a beton lehetővé tette, hogyoszlopok nélkül építkezzenek, azokat díszítésre használták leginkább. Végüllapos vagy féloszlopokat díszítettek, amelyek részét képezték a falnak, ezeketpilasztereknek nevezzük. Noha a rómaiak számos templomot emeltek, legjobban avárosépítéshez értettek. Ezek a városok elterjedtek az antik világban, ésfénykorában (Kr.u. 200 körül) a Római Birodalom Londiniumtól (a mai London) Leptis Magnáig(Líbia) csaknem ugyanolyan városokból állt.

Róma városa – a birodalom szíve
Fénykorában Rómalakossága meghaladta az egymilliót. Valamennyi lakos tömbházban, insulábanlakott. A 64-es római tűzvészig ezeket javarészt fából és vályogtéglábólépítették lelkiismeretlen építők, így a tűz vagy a szerkezet összeomlásamindennapos eset volt. A 64-es tűzvész után törvény írta elő, hogy a házakattűzbiztos betonpadlóval- és falakkal kell megépíteni.

A kereskedő-,iparos- és katonacsaládok szívesen laktak két udvar közé csoportosuló városiházakban. Ezek jellegtelenné tették az utcákat, belül viszont békések voltak. Alakóházak ugyanolyan felépítésűek voltak: középpontja a fedetlen átrium volt,amelyet lakószobák vettek körül.

A nagyföldbirtokosok és a császárok lakóházai merőben eltérőek voltak, a legnagyobbés legpompásabb Hadrianus villája volt Tivoli közelében egynapi útra Rómátóldélre. Nyári lakok, könyvtárak, fürdők és szórakoztatóépítmények helyezkedtekel a mintegy négy kilométer széles kertekben. Egyértelműen a rómaiak fejlesztettéktökélyre a tájépítészetet, amelynek kifinomultsága csak fokozódott a nagycsászárok uralma alatt.

]]>