Aleksandar  Zograf a nemrég zajlott Átjáró Nap – II. Magyar Képregényfesztiválvendége volt.
A HVG interjúja.
{mosgoogle center}
hvg.hu: Pszichonauta – látomások aBalkánról című, most megjelent, első magyar nyelvű kötetében olvashatóegy képregény Budapestről.  Ebben nagyon pontosan ragadta meg avárosunk hangulatát. Milyen a viszonya Budapesthez?  Aleksandar Zograf: Barátságos. Sokszor jártam itt, 1999-ben pedig itt is bemutattamkiállítás formájában egy képregény sorozatot  a Budapesten élővajdasági magyar művész, Tricepsgalériájában, a Black-Black nevű helyen. Amikor a NATO akció elindultSzerbia ellen, neki támadt az az ötlete, hogy állítsuk ki a munkáimat,és addig hagyjuk a falon, amíg a Milosevics rezsim létezik. Úgy tűnt,ez lesz a történelem leghosszabban nyitva tartó kiállítása. De aztánegy évig volt csak nyitva, mert megdőlt a rezsim. A pince tökéleteshely volt, modellezte az otthoni viszonyokat, a megnyitó előtt éppenbeázott, tele volt törmelékkel és sárral, mintha csak hadszíntér volna.Budapestre egyébként a nyolcvanas évek óta rendszeresen járok. 1986-banvoltam itt először egy zenei eseményen, a HungaroCarrot fesztiválon.

Az egyik első nagyobb, alternatív zenei esemény volt… Jött egy jugoszláv zenekar is…

– Igen, Szlovéniából a Miladojka Youneed.Jó kis fesztivál volt. Azóta is sokat jövök ide, ez a város mindigmeglepetésekkel teli. A kilencvenes években pedig megnőtt mifelénk ajelentősége. A szankciók idején vízum nélkül jöhettünk, azt hiszem, aszerbiai emberek hálásak a magyaroknak ezért. Sokan ide emigráltak, idemenekültek a délszláv konfliktus elől. Szerbiában a felmérések szerinta szomszédok között a legjobb megítélése Magyarországnak van.

Ami a városokat illeti, a munkáiból látszik, erős a kötődésea városához, Pancevóhoz, magyar nevén Pancsovához. Milyen ez a város? – Ipari város a Vajdaságban, közel Belgrádhoz. A bombázások alatt főcélpont volt az üzemek miatt. Igazi közép-európai város, amelybe azipar vonzására nagyon sokfelől jöttek emberek. Vajdaságbanhuszonvalahány különböző identitás találkozik, vallási, kulturálisszempontból rendkívül kevert vidék. Amúgy Pancevo vidéki kisváros, aholalig történik valami. Azon a helyen élek, amelyről a munkáim isszólnak. és annak ellenére, hogy a világ minden táján megjelennek, alighagyom el a városomat. Az amerikai Fantagraphics-náltalán én voltam az első európai művész; a képregényes színtéren nemkell, hogy személyesen ismerd az embereket, ahhoz, hogy meg tudjjelenni. A hely, az ország nem határoz meg annyira, hogy ne lehessenakárhol publikálni. A kilencvenes évek elején egy rajzfilmstúdiónakdolgoztam, épp egy gyereksorozaton, repülő mackók voltak a főszereplők.Koprodukció volt egy nyugati stúdióval közösen és nagyon jól fizettek.Akkoriban kezdtem szétküldeni a saját képregényeimet , kapcsolatokatkeresni, és amikor megéreztem, hogy ez működhet, azonnal kiléptem amunkahelyemről. Pedig őrültségnek tűnt, hogy bármiféle sikertelérhetek; a háború küszöbén voltunk, elszigetelve mindentől. Folytatás a HVG.hu-n!
]]>