A World of Warcraft-ot okolják a szülők 13 éves fiuk haláláért – jelentette ma az Index."Megint ölt a számítógépes játék" – szól a cikk címe. Sajnálom, hogy azáltalam a legjobbnak tartott magyar sajtótermék, az Index.Hu is lehozilyen szenzációvadász marhaságokat – most pl. jól összeválogatták, hogyki milyen játékba halt bele.
A szülők természetesen a játék fejlesztőjétől, forgalmazójától akarnaknémi kártérítést legombolni, mert szerintük az ő lelkiismeretüketterheli minden egyes ilyen haláleset. Mintha ez a játékgyártó felelőssége lenne, holott nem. A szerepjáték hőskorában is előfordult hasonló eset, Gary Gygaxnek ismeg kellett küzdenie hasonló problémákkal. Amerikában külön egyesületetalapított egy szülő, aki az AD&D szerepjátékot okolta fiacskájahaláláért, és komoly lobbitevékenységet folytattak, "lerántva a leplet"a szerepjáték káros voltáról. (Másik oldalról meg ugye bizonyosegyházak is agitáltak, mely szerint a szerepjáték az a sátánizmushozvezető aszfaltút.)
A szerepjáték lufi (külföldön legalábbis) már kipukkadt, azóta tudjákaz emberek, hogy ez csak egy hobbi – ha valaki esetleg emiatt halnameg, akkor nagyjából a bélyeg-, és lepkegyűjtésbe is belehalt volnaelőbb-utóbb, ami ugye jó ideje elismert szabadidős tevékenység. Nem a játékok maguk, és nem a játékgyártók, fejlesztők okolhatók az ilyen esetekért. Ők a normális többségszámára hozzák ki a legújabb fejlesztéseiket, legyen szó számítógépes-,szerep-, vagy kártyajátékról. Azon normális többség számára, aki eltudja választani a valóságot a képzelettől, aki tudja, hogy néhány órátazért illene aludni is ma éjjel, mert munka vár holnap. Annak, aki akármár 13 évesen is tudja, hogy nem kellene a World of Warcraft valamelyikakciójelenetét utánozva a mélybe vetnie magát, mert a karaktere lehet,hogy túléli, de ő maga nem.
Azon többségnek fejlesztenek játékokat, akik nem csinálnakpszichológiai esettanulmányba illő hülyeségeket, inkább dolgoznak isvalamit napközben – mert ezek fogják megvenni a következő játékokat is. Az tény, hogy a játék is okozhat függőséget, és ezt a függőséget illikkordában tartani. Régen a szerencsejátékok függősége állt középpontban,most a számítógépes játékokra vetül a rivaldafény. Ami azért annyiranem is lenne baj, ha nem bulvároldalról közelítenénk meg  a témát,hanem komoly alapokról kiindulva – mondjuk valódi orvosszakértők,pszichológusok bevonásával.
Kína például – mint a hivatkozott cikkből is kiderül – egész merész ésbátor lépéseket óhajt tenni az ügyben. Vitathatók ugyan a megoldásilehetőségeik, de azért előrelépés a témában. Külön magánklinika nyíltjátékfüggőknek például, ami szerintem jó dolog. A kormány pedig be akarvezetni olyan törvényt, aminek – szerintem – az alapkoncepciója jó.Eszerint bizonyos, játékban töltött idő után a játékos karaktere elkezdveszíteni az életerejéből, majd újabb idő elteltével meghal, és csaktöbb óra szünet után lehet újra játszani – a törvény szerint egyilyesfajta programelemnek benne kell lennie minden játékban. A problémaaz, hogy ez is csak tüneti kezelés, amit ráadásul a kínai játékiparszív meg nagyon. Mert legfeljebb a játékfüggő addig elővesz egy másikjátékot, és azzal nyomul, amíg le nem jár az időkorlát. Visszatérve a halálesetek kérdéskörére. A gyártók csak minél jobbjátékokat akarnak csinálni, amit a lehető legnagyobb példányszámbanakarnak eladni. Az már a játékos felelőssége, hogy mennyire él, vagyépp él vissza az elétárt lehetőséggel. Amikor arról ment a polémia,hogy a szerepjáték miatt lett öngyilkos valaki, akkor azt mondtam, hogyoké, én elhiszem – de akkor az a bizonyos illető előbb-utóbb amúgyisbekattant volna valami teljesen más dologtól.
A játékgyártók perelése legfeljebb újabb precedens teremtésére jó,legalábbis ha sikeres az ellenük való hadakozás – mert akkor én akövetkező héten beperlem a Harry Potter írónőjét is, meg a filmetkészítő stúdiót is. Hiszen életveszélyes a sztori a gyerekekre nézve:bármikor dönthet úgy, hogy megmutatja a haverjainak, hogyan kell aseprűvel repülni, és kiugrik az iskola ötödik emeletéről.
Ez kábé olyan, mintha minden egyes késelésért a késgyártókat tennénk felelőssé. Érdekes, hogy az Index cikkben viszont szerepel két darab valódi felelős, csak épp az ő saruk nincs kiemelve a témában.
Az egyik eset oroszországban történt, ahol az iskolai szünetmegkezdésekor egy gyerek gyakorlatilag beköltözött egy játékterembe,enni és aludni járt haza csak. 10-12 órát töltött egyfolytában ajátékgépek előtt – "a szülők viszont semmi rosszat nem láttak ebben, mondván, hogySzergejnek a megfeszített tanulás után joga van a pihenésre ésszórakozásra."
A másik eset hasonló: egy dél-koreai férfi egy internetkávézóban 49 órát játszott folyamatosan, majd belehalt a dologba. "Annyira beleélte magát a játékba, hogy két napon át szinte semmifolyadékot és ételt nem vett magához, nem aludt és visszautasítottminden kísérletet arra, hogy eltávolítsák a billentyűzettől."

Feketén-fehéren kiderül, hogy ki itt a felelős. Egyrészről, az azostoba szülő, aki szerint rendben van, hogy a gyerek 10-12 órát töltfolyamatosan a játékteremben, napról-napra, állandó jelleggel. A másikfelelős viszont a játékterem, illetve az internetkávézó. Aki ilyenhelyet üzemeltet, annak tökéletesen tisztában kellene lennie ajátékszenvedély árnyoldalaival is. És ha azt látja, hogy valaki már 6-8órája ott ül, igenis fel kellene szólítania a távozásra. Ha nem távozikmagától, mint a dél-koreai férfi, akkor ki kell dobni – vagy épp mentőthívni hozzá, mert ez egyértelműen kóros dolog, amihez már szakemberkell.
Ha valaki botrányosan részeg a kocsmában, azt jobb helyeken nem szokáskiszolgálni, inkább hazaküldik – ez pontosan ugyanolyan eset. Azért tegyük hozzá nagyon gyorsan, ezek kirívó esetek – a játékosoknagy többsége (habár sok komplett idióta van ebben a rétegben is) elégnormális ahhoz, hogy tudja, hol a határ. Aki nem, annak egyébként isnagy valószínűséggel orvosi segítségre lenne szüksége, mert ha nemjáték, akkor alkohol, drog, tévé vagy mozifüggő lenne belőle, szinténhasonlóan halálos szinten.
]]>