Vasárnap reggel 7 óra 42 perc 22 másodperckor becsapódott a SMART-1 a Hold felszínébe. Az ionhajtóművel ellátott szonda mély krátert ütött a Föld kísérőjének porában, nem kevés anyagot kilökve a holdfelszín fölé. Az amatőr csillagászok által is észlelhető apró villanással holdat ért szonda az ESA mérései szerint  a nyugati 46,2 és a déli 34,4 foknál fejezte be útját. Így végéhez ért Európa első Hold-expedíciója.
A 2004. november 15-én Hold körüli pályára állt első európai holdszonda az „utolsó pillanatokban” még némi izgalomra adott okot. Szeptember 1-jén 15:09-kor automatikusan biztonsági üzemmódba kapcsolt. Ez általában akkor fordul elő, ha a fedélzeti berendezések valamelyikénél rendellenes működést észlelnek a műszerek. A váratlan esemény elhárítása majdnem hat feszült órába került az ESA darmstadti irányító központjában (ESOC) dolgozó szakembereknek. Az ütközés nem volt nagy erejű: a szonda sebessége csupán 2 km/s volt, a felszínen ütött kráter 3-10 méteres átmérőjű és 1 m mély. Ekkora sebet produkál egy kb. 1 kg-os meteorit, ha a Holdnak ütközik. A felénk eső oldalon a Lacus Excellentiae egyenlítő melletti sötét része lesz a szonda pihenőhelye az elkövetkezendő évmilliókban. Giuseppe Racca projektvezető szerint a küldetés minden célkitűzése sikerként könyvelhető el. A 366 kilogramm súlyú SMART-1 szondát három évvel ezelőtt állították földkörüli pályára egy Ariane rakétával, s ezutánelektromos hajtóművével megkezdte hosszú, 14 hónapos utazását a Hold felé. A Hold-Föld távolság 385 000 kilométerét a földkörüli pályája fokozatos tágításával, egyre nagyobb köröket leírva tette meg. Megközelítőleg 100 millió űrbeli kilométert hagyott maga mögött mire a Hold gravitációja foglyul ejtette. Ionhajtóműve mindeközben csupán 60 liter xenon üzemanyagot fogyasztott el. A szonda ezután 16 hónapon át tanulmányozta a Hold felszín morfológiáját és ásványi összetételét látható fényben, röntgensugarak segítségével és infravörös tartományban. A hatalmas mennyiségű információ feldolgozása több hónapot fog igénybe venni, így a következő időkben a Föld hű kísérőjét illető számos eredménnyel is találkozhatunk, amit a SMART-1 megfigyeléseinek köszönhetünk. A megfigyelések közül például már most kiemelhetjük, hogy  a szonda röntgensugarú D-CIXS műszerével elsőként mutatott kis kalciumot és magnéziumot a Holdon, továbbá alumíniumot és szilíciumot is észlelt. Az elképzelések alapján a Hold a Földből szakadt ki egy bolygónkat ért hatalmas becsapódás hatására. A katasztrófát okozó égitest anyagaiból állhat össze a Hold: hogy így van-e, most elképzelhető, hogy fény derül rá. ]]>