Neill Blomkamp filmet készített egy robotról a District 9 helyszínein. Nem kellett volna. A robotfilmeknek aztán bőven van előzményük, aminek az a hátránya, hogy nehéz újat adni, a régi momentumokat meg könnyen felismeri az ember. A Chappie egy kicsit Rövidzárlat, meg Wall-E, egy kicsit Én, a robot (szigorúan a film), meg Robotzsaru (akármelyik rész). Hangulatában felrémlett itt ott még az AI – Mesterséges értelem is, illetve hát olyan volt mintha annak kicsit csökevényesebb változata lenne. A lélekkel megfertőzött robot/android témakörben ezerszer jobb akár a ST-TNG Datája vagy akár a nemrégiben elmeszelt Almost Human Dorianja. A történet egyszerű, mint a faék: van egy fegyvergyártó vállalat, amely emberszerű robotzsarukban gondolkodik. Elkészítenek pár tucatot, a johannesburgi rendőrség meg berendeli őket. Ám van egy gonosz tudós, aki mééég brutálisabb zsarukat szeretne, ám mivel félreállítják (miféle vállalatvezetés, amely nem akar még keményebb fegyvert gyártani?), lekapcsolja a kis robotzsarukat. Pechére időközben egy MI-kutató kollégája a 22-es robotzsaruba lelket táplál… a kis robizsarucska meg a konfliktus pár napja alatt felcseperedik. Megismétlem: fel-cse-pe-re-dik. A 22-est felneveli három gengszter, kap fukszokat, tanul laza járást, fegyverhasználatot… és van gumicsirkéje. A filmben tulajdonképpen semmi nem működik: ordító logikai hibákkal van tele, olyanokkal, amik éppen csak ki nem bökik a néző szemét… fogalmam sincs, a rendező miért nem vette észre… ja hogy a forgatókönyvet is ő írta egy Terri Tatchell nevű hölggyel egyetemben. Például kijelentik, hogy a robotzsarukat nem lehet lekapcsolni, fél óra múlva meg megteszik az összessel. De hogy miért nem lehet aksit cserélni egy robotban, az is örök kérdés marad már, akárcsak az, hogy egy robot agyhullámai hogyan hasonlíthatnak egy ember agyhullámaihoz. Ööö… vannak a robotnak egyáltalán agyhullámai? A színészi játék mindemellett pocsék, a karakterek sablonosak, sem Sigourney Weavernek, sem Hugh Jackmannek nem ez lesz élete csúcsszerepe. A gengsztereket megformáló. Yolandi és Ninja sem viszik túlzásba, egyszerűen hozzák a káoszt. Erre a magyar forgalmazó rátett még egy lapáttal: Yolandi magyar hangjától végig a hideg futkározik a néző hátán. Nem lehet hozzászokni… csak megszökni. Fogalmam sincs, mi volt Blomkamp koncepciója. Talán meg akarta mutatni, hogy az emberi világ milyen kegyetlen a felnövekvő intelligenciákkal, legyenek azok gyerekek vagy robotok. Talán akciófilmet akart kis vígjátéki betétekkel. Talán csak a gangszermozgás tetszett neki. A fene se tudja. A mozin sajnos nem jön át a „miért”. ]]>
A szerzőről
sheenard
Szélesi Sándor író, szerkesztő, forgatókönyvíró. Az Átjáró SF irodalmi magazin főszerkesztője volt, a Mysterious Universe sorozat egyik "szülőatyja", többszörös Zsoldos-díjas, 2007-ben az ESFS a legjobb SF írónak választotta. A kezdetek kezdetétől az SFportal szerkesztője.