Luc Besson új sci-fijét, a Lucyt: pedig annyira bíztam benne, hogy esetleg meg tudja ismételni Az ötödik elem sikerét a rendező, és ismét előrukkol valami friss és jópofa filmmel. De nem jött össze. Besson ugyanis úgy döntött, hogy véresen komolyan veszi azt a mítoszt, mely szerint az emberek az agykapacitásuk mindössze 10%-át használják ki. Bár én rendszeresen összefutok olyanokkal, akik szerintem agyhalottak, egy ilyen mítoszra ma már nem lehet komoly scifit felépíteni. A film cselekményét Besson megpróbálja valamiféle evolúciós kontextusba helyezni, az elő-emberektől fogva egészen a címszereplő Lucyig bemutatva a fejlődést. Az áltudományos blablát pedig megpróbálja Morgan Freeman szájába adni, aki fapofával képes bármilyen baromságot előadni – elvégre jó színész. A történet lényege lejön amúgy az előzetesekből: a Scarlett Johansson által játszott Lucy bajba keveredik, és arra kényszeríti őt a távol-keleti maffia, hogy a gyomrába varrva csempésszen át Európába egy zacskó drogot. A zacskó azonban kiszakad, ennek hatására pedig a korábbi butuska, szőke liba elkezdi használni az agyát: szépen pörög felfelé a kihasznált agykapacitást mutató számérték a film során. Ahogy pörög felfelé a mutató, Lucy egyre elképesztőbb dolgokra válik képessé: előbb csak olyan ügyes és okos lesz belőle, hogy akár a Fekete Özvegyet is le tudná nyomni simán egy közelharcban, később képessé válik a telekinézsire, meg hogy egyszerre két laptopon gépeljen eszméletlen sebességgel. Sajnos mindezt sikerül teljesen érdektelen módon előadni: Besson képtelen arra, hogy valódi feszültséget teremtsen a karakter kapcsán. Nem izgulunk igazán Lucyért, mert nagyon hamar arra a szintre jut, hogy senkinek nincs esélye ellene. A tétnélküliség pedig elrontja az akciójeleneteket is – amik mondjuk korrekt, széklábfaragós iparosmunkák inkább, nulla újdonsággal. Gyanítom, hogy Párizs önkormányzata és a Peugeot már kidolgozott valami közös, akciófilmes csomagot: pár millió euróért kapsz egy csomó kocsit, amit összetörhetsz, a közepes csomagban ezt már megteheted az Eiffel-torony lábánál is, és persze pár napra lezárjuk a belvárost, hogy forgathass. Nagy nemzetközi stúdióknak 2-t fizet, 3-at vihet akcióban. Erre biztos van valami titkos webbolt is, Besson valószínűleg ott vásárolta be a filmhez a párizsi jeleneteket. Scarlett Johansson ebben a filmben sem kap nagyon lehetőséget arra, hogy a színészi képességeit csillogtassa: a Winter Soldierben több lehetősége volt erre, pedig ott sem egy Oscar-díjas alakítást kellett hoznia. A Lucy első pár percében nagyon hitelesen hozza az ostoba libát, aztán amikor megkapja a drogzacsit, akkor remekül retteg – és ennyi volt. Pillanatok alatt alakul át emberfeletti szuperlénnyé, aki már nem is igazán érti az átlagos humanoidokat. Morgan Freeman számára pedig a tudós szerepe csak egy n+1. hakni, de amúgy sem izgalmas az ő karaktere sem. A Lucy sajnos ismételten csak egy két szék között a pad alá-típusú film: az akciószál átlagos, de korrekt iparosmunka, a Bessont láthatóan jobban foglalkoztató sci-fi szál pedig egy értelmetlen katyvasz. Mintha fognék egy rakat Coelho-idézetet, és megpróbálnék belőle komoly sci-fit gyártani. Félreértés ne essék, sosem követeltem meg egy sci-fitől az abszolút tudományos pontosságot és rendben lévő technikai alapokat: azt viszont igen, hogy ha marhaságra is épül, képes legyen kikapcsolni a hitetlenségemet. Ha jól van felépítve egy film, akkor simán elhiszem, hogy játékmackók segítségével le lehet rombolni azt az űrbázist, ami képes bolygókat pusztítani, és nem kezd el lázadozni a logikai érzékem. Besson viszont rossz alapokra építkezik, rosszul – és emiatt sem a történet, sem a karakterek nem működnek. ]]>
A szerzőről
Merras
Az SFportal társalapítója, szerkesztője. Kedvenc sci-fi sorozata ennyi idő elteltével is a Babylon 5. Több, mint 15 éven keresztül számtalan sci-fi rendezvény szervezője volt. Bár továbbra is mindene a sci-fi, aktivitása alább hagyott, mióta egy belvárosi kerület önkormányzati képviselőjeként dolgozik. Manapság főleg D&D szerepjátékkal üti el a kevés szabadidejét.