1888 őszénborzalmas gyilkosságok tartották rettegésben London lakóit. A rendőrségtehetetlenül szemlélte az eseményeket, bárhogy igyekeztek is, nem sikerült azelkövető nyomára bukkanniuk. Miközben a szenzációhajhász újságok címlapjánszörnyű, megcsonkított holttestek szerepeltek, a lakosság körében pedigvalóságos lincshangulat uralkodott, a Scotland Yard különös leveleket kapott,melyeket maga a gyilkos így írt alá: Hasfelmetsző Jack, a pokolból.
A viktoriánus koriAngliáról legtöbbünkben valamiféle romantikus kép létezik, Charles Dickensmeséinek figurái, az öltözködési szokások, a lányregények szereplői, akikelsőként léptek a mai modern nők útjára. Viharos szerelmek, az úri osztálylenyűgöző, csillogó világa, bálok és estélyek nap nap után, sétalovaglás akastélykert ködös pázsitján. Pedig mindez csupán a kornak egy apró szeletkéjevolt, sőt még ezt a kicsiny részt is jobbára romantikus lelkületű íróinknak ésművészeinknek köszönhetjük, akik életükben ki nem tették lábukat jólmegszokott, polgári környezetükből. Az élet másik, árnyas oldala rejtve maradtaz úri és középosztály számára, vagy inkább nem vettek róla tudomást. Elvégreki az, aki inkább az utcagyerekek éhező, elgyötört tekintetén elmélkedik, minthogy elolvasson néhány sort a reggeli újságból? Ki gondolkodik azon, hogyprostituáltak százai miért űzik megalázó foglalkozásuk, mikor helyette csudajódolgokat lehet művelni, például kandalló mellet ücsörögni és felolvasni abibliából? és egyáltalán, ki az a bűnös lélek, akinek akár csak gondolatszintjén is megjelenik elméjében a nemiség, mint olyanő Ki foglakozik azzal,hogy bűnözők, koldusok és csavargók nap mint nap véresre püfölik egymást anyomornegyedek sikátoraibanő Senki. Legalábbis aki tehetett volna valamit, az biztosnem.
Ãm egy nap olyasmitörtént, ami valóságos bombaként robbant a közömbösség állóvizében. Bár akegyetlen gyilkosságot Whitechapel nyomornegyedében követték el, ahol bizonyárasok emberölési ügy nyomta a hatóságok vállát, mégis ez az ügy oly megrázó ésbrutális volt, hogy a közvélemény azonnal felfigyelt rá.
1888 augusztusában,a hajnali órákban találtak rá az idős prostituált, Mary Ann Nicholsholttestére. Az asszony torkát átvágták, hasát felmetszették, és belső szerveiteltávolították. A rendőrség ugyan nyomozni kezdett, ám eleinte meglehetősenkevés energiát fektettek az eset felderítésére. Nem gondolták, hogy az ügynekfolytatása lesz. Nyolc nappal később azonban újabb holttest került elő aWhitechapel mocskos sikátorainak egyikéből. Az áldozat szintén prostituáltvolt, a negyvenhét éves Annie Chapman. Gyilkosa hasonlóképp végzett vele is,megölte majd belső szerveit eltávolította. Ekkorra kiderült, hogy valószínűlegsorozatgyilkossággal kell szembenéznie a helyi hatóságoknak. A félelemeluralkodott a városban, a rendőrség hatalmas nyomás alá került. Hogy legalábbnémi eredményt felmutathassanak a közvélemény számára, örömmel fogadták amagánnyomozók és polgárőrség tagjainak jelentkezését, akik segíteni próbáltaknekik az ügy felgöngyölítésében. Ãm annak ellenére, hogy valóságoshajtóvadászat indult a gyilkos után, detektívek nyomoztak a városban és szinteminden utcasarokra rendőrt állítottak, a hatóságok bizony semmivel sem jutottakelőrébb.
Az orvosszakértőknek a holttestek vizsgálata után annyit sikerültmegállapítaniuk, hogy a gyilkos minden bizonnyal bal kezes és egy kb.
Továbbra ishiábavalónak bizonyult minden erőfeszítés a rendőrség részéről, a gyilkosságoktovább folytatódtak. Szeptember végén egy negyvenöt éves prostituált, ElizabethStride lett a Hasfelmetsző áldozata. Azonban a gyilkost ezúttal megzavarták,végzett az asszonnyal, ám szokásos rituáléjára, a csonkításokra már nem tudottsort keríteni. Elizabethnek sorstársaihoz hasonlóan elvágták a torkát, kezeiközt édességet és szőlőt találtak. A szemtanú csupán lépteket hallott, majdlátott egy sötét alakot elsuhanni a sikátorban, ennél több információt nemsikerült kicsikarni belőle. Ãm nem csupán Elizabeth Stride volt az egyetlenhalott aznap éjszakára. Mivel a gyilkos nem fejezhette be előző munkáját, cirkaegy órán belül újból áldozat után nézett. Az idős Catherine Eddowes ezúttal tökéletes alanynak bizonyult, megcsonkítotttestére csupán néhány órával később találtak rá. Mindez bőven hozzájárult aHasfelmetsző alakja köré szőtt mítoszhoz, hisz úgy átsiklott a nyomozók ésrendőrök gyűrűjén, akár egy árnyék, szinte az orruk előtt követte el agyilkosságot.
Az utolsó gyilkosságra november 10-én került sor, a huszonévesprostituált, Mary Kelly volt a Hasfelmetsző áldozata. Mind közül leginkább ezaz ügy borzolta fel a kedélyeket, hisz nem máshol, mint az otthonában törtek ráa fiatal lányra, ráadásként az elkövetés módja is sokka
lta brutálisabb volt azelőzőeknél. A lányt valósággal szétdarabolták, testrészeit és belső szerveitpedig szétszórták az egész lakásban. Ezzel a gyilkosságsorozat véget ért, arendőrség pedig semmiféle eredményt nem tudott fölmutatni. Amúgy szegény MaryKelly vált a legismertebbé a Hasfelmetsző áldozatai közül. Néhány regényben ésfilmadaptációban meg is úszta a gyilkosságot, egy időutazásos sorozatbanmegmentették támadójától, a Johnny Depp féle Hasfelmetsző sztoriban (from Hell)pedig lakótársát ölték meg helyette.
Hogy valójában ki volt maga HasfelmetszőJack, voltaképp még manapság sem tudják. Sok elmélet létezik, azóta több mintszáz év telt el és ezidő alatt számtalan nyomozó, riporter, író vállalkozottarra, hogy időt és pénzt nem kímélve a század egyik legnagyobb bűntényéneknyomába ered. Az egyik leghíresebb és legvitatottabb elmélet nem másról szól,mint hogy magában a királyi udvarban kell keresni a brutális gyilkosságokelkövetőjét. Viktória királynő unokája, Clarence herceg volt a gyanúsított,kinek labilis elmeállapota már régóta kedvelt témája volt a pletykalapokhasábjainak. Az arisztokrata származású gyilkos ötlete akkor merült föl anyomozók gondolatai közt, mikor a két prostituáltat ölték meg egyetlen éjszakaleforgása alatt. Ugyanis a hajnali órákban az egyik őrszem rendkívül elegáns,gazdag úriemberrel futott össze Whitechapel koszos sikátoraiban. A férfi egyprostituálttal találkozott, és bár a környéket lezárták, a rendőr futni hagyta.Valószínűleg néhány csengő ezüst shilling jóvoltából. Ha valójában a hercegkövette el a gyilkosságokat, úgysem fogjuk megtudni, hisz a királyi udvarféltve őrzi titkai, még ennyi év után is.
A következő elmélet is a királyi udvar felőlközelíti meg az eseményeket, bár ezúttal nem a trónörököst kiáltják kigyilkosnak, ő maga inkább áldozat ebben a történetben. Az elmélet szerint agyilkosságsorozat valódi célja nem volt más, mint hogy a legutolsó áldozatot,Mary Kellyt eltegyék az útból. Egy szabadkőműves összeesküvésről van szó,Marynek pedig azért kellett meghalnia mert tanúja volt a trónörökös Albertherceg és egy alacsony származású lány házasságának. (Ezt az elméletet dolgozzaföl a legutolsó és szerintem legkiválóbb Hasfelmetsző film, A pokolból. Adrogos nyomozó főszerepét Johnny Depp alakítja, az őrült doktor szerepét pediga Gyűrűk urából is ismert Ian Holm játsza. A film címét minden bizonnyal a régiborítékokon lévő írás ihlette.)
Közvetlenül a gyilkosságok után elterjedtazon pletyka is, miszerint egy helyi ügyvéd volt az elkövető. Montague John Druittállítólag be is vallotta tettét, aztán pedig a Temzébe ölte magát. Druitt egyigencsak szabadkőműves gyanús szervezet tagja volt, amit Az Apostolok névvelillettek. Gazdag, arisztokrata származású, nőgyűlölő férfiak „klubja” volt ez,akik minden bizonnyal a királyi udvarral is kapcsolatban álltak. Mint előkelőszervezet, rendkívül vigyáztak hírnevükre, így az is felmerült velükkapcsolatban, hogy ők vették rá Druittot az öngyilkosságra. Sőt, talán meg isölték. Utána pedig lefizették a rendőrséget, hogy simítsák el az ügyet. Amibizonyos, a hivatali szervek két hét nyomozás után lezártnak tekintették aHasfelmetsző aktáit és a közvéleménynek semmiféle magyarázattal nem szolgáltak.
London nemzetközi kikötőjét tekintve nemcsoda, ha a gyanúsítottak közt felbukkant egy tengerész is. Trevor Mariott, anyugalmazott brit nyomozó ennek az elméletnek a fonalát vette föl és elérteredményeiről könyvet is megjelentett az utóbbi években. Mariott szerint aHasfelmetsző matróz volt, erre utalnak a gyilkosságok helyszínei is, melynekmindegyike közel esett a dokkokhoz. Az idős nyomozó még a hajót is fellelte,amelyen a Hasfelmetsző dolgozott. A Sylphe nevű teherhajó mindig akkorhorgonyzott a londoni kikötőben, mikor agyilkosságok történtek, ráadásként egy ízben Nicaraguában is feljegyeztekhasonló esetet. Fiatal lányt öltek meg a Hasfelmetsző módszerével. és csodákcsodája, a Sylphe épp a kikötőben tartózkodott.
Mind közül a legérdekesebb elmélet arrólszól, hogy a Hasfelmetsző bizony nő volt. Ian Findlay, a molekuláris biológia atyja kidolgozott egyolyan módszert, amellyel rendkívül régi és hiányos DNS mintákat lehetettvizsgálat alá vonni. Nosza rajta, Findlay Londonbautazott azzal a céllal, hogy megvizsgálja a leveleket, melyeket több mint százéve kapott a Scotland Yard, magától a Hasfelmetszőtől. A bélyegek alatt és a borítékon talált mintákbőven elegendőnek bizonyultak egy alapos vizsgálathoz, melynek eredménye azlett, hogy Jack barátunk bizony nő lehetett. Száz éve, a gyanúsítottak közöttvalóban szerepelt nő is, egy bizonyos Mary Pearcey, akit 1890-benfelakasztottak, mivel megölte szeretője feleségét. Hát, ha megnézzük szegényMary Pearcey arcképét, mindenre gondolhatunk, csak épp arra nem, hogy nő volt.
Patricia Cornwell angol írónő azok közé tartozik,akik még mai századunkban is a Hasfelmetsző titkának kulcsát keresik. Nemkevesebb, mint 4 millió dollárt költött az ügy felderítésére és arra akövetkeztetésre jutott, hogy a sorozatgyilkos nem más volt, mint Walter RichardSickert, az impresszionista festő. A gyanú tehát már a művészeteket is elérte.Cornwell felvásárolta a művész szinte összes fellelhető festményét, azíróasztalát, festőkészletét, majd még ráadásként azokat a leveleket is,melyeket a Scotland Yard kapott a Hasfelmetszőtől. Ezeket aztán DNSvizsgálatnak vetette alá, hát valószínűleg így jött ki a 4 milliós összeg. Avizsgálatok során végső soron találtak valamiféle egyezést, ám az orvosokszerint ez oly minimális volt, hogy akár véletlennek is nevezhetnénk. Cornwellennek ellenére kézpénznek vette Sickert bűnösségét és könyvét is megírtaelméleteiről. Az ügy nem lehetett valami kifizetődő számára, mivel regényévelaligha keresett négymillió dollárt.
Egy másik, mostanában elég divatos elméletszerint Jack barátunkat nem máshol, mint az Egyesült Ãllamokban kell keresnünk,pontosabban földi maradványait. Ezúttal a történet egy bizonyos Francis J. Tumbletyről szól, akiamolyan kuruzslóként kereste kenyerét az Újvilágban. Tumblety pontosan agyilkosságok idején járt Angliában, az ellene szóló „bizonyítékok” pedig akövetkezők voltak. Eme férfiú nőgyűlölő személyisége több ízben ismegmutatkozott, társaságban gyakorta hangoztatta nézeteit. Különösképpen aprostituáltak irányában érzett ellenszenvet, ennek oka az lehetett, hogytulajdon feleségéről is kiderült, hasonló foglalatosságot űzött férje hátamögött. Ráadásként Tumbletynek igen furcsa hobbija volt, pincéjében tartósítottemberi méheket tárolt. A Hasfelmetsző pedig szintén ezekre a testrészekreutazott. Tumbletynek amúgy az emberélet sem sokat számított, bár orvo
snakhivatta magát, effajta képzettséget sosem szerzett. Az Ãllamokat mindenféleösszekutyult csodaszereivel járta, amiket aztán jó pénzért rá is sózott agyógyulni vágyó, naiv emberekre. Ãllítólag néhány bele is haltak a kúrába.Aztán felettébb gyanús körülménynek számított az a tény is, hogy Tumblety bizanéhányszor pornográf tartalmú újságok szolgáltatásait is igénybe vette, márpedig ez döntő bizonyíték volt perverz, istentelen, torzult személyiségére. Adoktor Londonban töltött ideje alatt is különösen viselkedett, ha hinni lehet apletykáknak, egy nap házvezetőnője kileste, amint véres ruhában tért hazaéjszakai csatangolásából. Hogy ezt a rendőrség miért nem vette fontolóra, arrólnem szól a fáma. Még utolsó mozzanatként annyit lehet hozzátenni az ügyhöz,hogy állítólag Tumblety halála után igencsak különös tárgyakat találtakhagyatékában. Hasfelmetsző Jacknek volt még egy hobbija a méhek gyűjtésénkívül, személyes tárgyakat is elvett áldozataitól. Tumblety holmijai közt állítólagaz egyik meggyilkolt prostituált gyűrűit találták meg.
Végeredményként elmondhatjuk, hogy fogalmunksincs, ki is volt a Hasfelmetsző valójában. és valószínűleg nem is fogjukmegtudni sohasem. Persze ha valakinek van kedve hozzá, folytathatja a nagyelődök munkáit, már ami a nyomozást illeti. Csupán pár millió dollárra leszszüksége hozzá, no meg némi nyelvtudásra. Sőt, magának a Hasfelmetszőnekoriginál kéziratai is megvannak valahol. Hogy pontosan merre járnak éppen, aztnem lehet tudni ebben a nagy kavarodásban. Talán épp a pokolban…
