Március 24-én lenne 178 éves Jules Verne, vagy ahogyan legtöbben ismerik, Verne Gyula. A kiváló francia író nem „csak” onnan ismerszik meg, hogy legtöbb fiatalkori szépirodalommal kapcsolatos emlékünk hozzá kötődik, de egyben ő volt a tudományos-fantasztikus irodalom úttörője is.

1830-ban, egy nantes-i kispolgári családban született. Tengerészcsaládból származó anyja hatására már egészen fiatalon érdekelni kezdte a hajózás, a hosszú tengeri utazások távoli, még felfedezetlen tájakra. Ezen a szenvedélyen Paul nevű öccsével osztozott, ketten együtt nézegették a hajókat a kikötőben, lapozgatták az egzotikus útikönyveket. Jules egyszer el is akart szökni otthonról, hogy munkát vállaljon egy óceánjárón, de végül –  persze nem önszántából – mégis hazakerült.

Ãœgyvéd édesapja mindig is a maga utódját látta benne, ezért a fiú csak úgy tudott Párizsba jutni, hogy ígéretet arra, elvégzi a jogi egyetemet. A valóságban viszont messze elkerülte azt, helyette színházba és irodalmi társaságba járt. Miután otthon kitudódott a kicsapongása, apja nem pénzelte tovább, így a fiatal Vernére anyagilag nehéz évek köszöntöttek. Kénytelen volt mindig is meglévő mesélő képességeit latba vetve írásművekkel próbálkozni, eleinte kevés sikerrel. Ekkor még elsősorban a színházi világra koncentrált, de kisebb megbízásai éppen arra voltak csak elegendőek, hogy mindennapi betevőjét megteremthesse velük.

élete akkor vett gyökeres fordulatot, amikor megismerkedett és összebarátkozott az általa oly kedvelt Alexandre Dumas-val. A világhírű író felfedezte benne a tehetséget és további írásra sarkallta. A Monte Cristo grófja szerzője mellett az amerikai Edgar Allan Poe volt nagy hatással Vernére. A léghajó akkori feltalálása új lendületet adott neki, és tulajdonképpen írói kibontakozását hozta magával: Jules a tudomány csodáján (az első repülő szerkezetet sikerült megalkotniuk a Montgolfier-fivéreknek, ami addig évszázadokon át csak sci-fi-be illő álom volt) felbuzdult és mindenáron afrikai felfedezőútra akart indulni egy ilyen járművel. Az utazásból végül nem lett semmi, de a rengeteg összegyűjtött adatot, tervet az felhasználhatta az 1863-ban, sok huzavona után kiadott Öt hét léghajón című művében.

Verne a regénnyel azonnal világhírnévre tett szert, ami önbizalmat adott neki, és későbbi írásaival anyagilag is egyenesbe hozta magát. Ennek kedvező fogadtatása után kiadója azonnal húsz évre szóló szerződést írt alá vele. E dokumentumnak köszönhetően csak az írásra kellett koncentrálnia, s az anyagi biztonságot is megteremtette családja számára.

{mospagebreak title=A felfedezések, a kortársak és a magyarok}Mindig mohón figyelte az akkoriban robbanásszerűen fejlődő természettudományt, és lecsapott az új felfedezésekre. Sőt, korát meghazudtolva regényeiben olyan fantáziálásokba bocsátkozott, amelyek a későbbi évtizedek során sorra megvalósultak: Ilyen volt Némó kapitány eletromos-meghajtású tengeralattjárója, a Nautilus (Némó kapitány, 1869), az űrrakéta (Utazás a Holdra, 1865), vagy éppen a számítógép (Egy amerikai újságíró naplója 2890-ből, 1889). Utóbbi művének New York-i helyszínén például hatalmas felhőkarcolók magasodnak az ég felé, a járda mozog, és a levegő tele van repülő szerkezetekkel. Az emberek kezében videótelefon, a felhőkön pedig hirdetések vannak.

Az Utazás a Holdba és annak folytatása az Utazás a Hold körül az űrrepülés lehetőségeit vetítik előre. A Bégum ötszázmilliója nevet viselő munkájában egy a világot elpusztítani képes csodafegyverről ír, elítélve az akkori német militarizmust.

Az 1870-ben megjelent 80 nap alatt a Föld körül című regényével ismét visszatalált gyermekkora nagy szerelméhez, a hajózáshoz, amely már több művében is kulcsszerephez jutott (Tizenöt éves kapitány, A rejtelmes sziget). Sőt, sikerei nyomán azt is megengedhette magának, hogy saját vitorlást vásároljon, és további műveit a tengeren ringatózva vesse papírra.

„Kitűnő társasági csevegő volt. Úgy mesélgetett távoli tájakról, mintha maga járt volna a messzeségekben, amelyekről olvasott. Szenvedélyesen olvasott a felfedezésekről és az egzotikus szokásokról. Izgatták az új tudományos felfedezések.” – írta róla Hegedűs Géza kultúrtörténész. Verne persze utazni is szeretett. Miután honoráriumai lehetővé tették, vitorlást vásárolt, s azzal utazgatott a Földközi-tengeren.

Verne – bár sohasem járt hazánkban – kedvelte a magyarokat. Ennek tudható be, hogy több magyar-témájú regénye is született. Ilyen A dunai hajós, a Várkastély a Kárpátokban a Storitz Vilmos titka és a Sándor Mátyás. A Sándor Mátyás főhőse egy magyar úr, aki az 1848-1849-es szabadságharc hőseként elmenekül börtönéből, hogy álnéven álljon bosszút sérelmeiért. Ezekben a művekben a szabadságért harcoló alakokat mintáz meg, ami saját jellemére nézve is árulkodó: Verne a való életben is harcolt a gyarmatosítás és a rabszolgaság ellen. Műveit kortársai is kedvelték, pályatársai közül Zola, Balzac és Georges Sand is méltatói közé tartozott, csakúgy mint XIII. Leó pápa, aki még magánkihallgatáson is fogadta. Magyarországi népszerűségét jól jelzi, hogy azon kevés alkotók egyike kinek neve „lefordítva” is él a köztudatban. A hazai irodalomra is hatást gyakorolt, Jókai Mór egyes művein is érezni prózája nyomait (ezen összehasonlítást egyébként Jókai is felvállalta).

Kora és a világirodalom egyik legkiemelkedőbb írója 1905-ben hunyt el. Hatvanöt regényt, harminc színdarabot és számos egyéb kisebb terjedelmű írásművet hagyott hátra. Verne műveiből megszámlálhatatlanul sok filmfeldolgozás készült, s regényeit már közel 150 nyelvre fordították le. Aligha van olyan írástudó ember ma a világon, aki ne olvasta volna legalább egy könyvét, és ma is a gyerekkor legmeghatározóbb irodalmi élményeihez tartoznak a Verne-regények.

]]>