Félve nyitottam be a rácsos kapun. De ma muszáj volt eljönnöm.Az éjszaka vele álmodtam.Azt, hogy mosolyogva jön be hozzám. Nálam a megérzés forditva működik.Ha valakiről, akit szeretek és nagyon beteg, azt álmodom, hogy meggyógyult, nemsokára meg fog halni.Már harmadszor történik meg velem ugyanez.Mézeskalácsházikó.Å álmodta meg ilyennek.Picike, csak egy helyiségből áll. Boltives ablakaiban muskátli virágzik.Az apró épületet védőn öleli a felette tornyosodó hatalmas diófa.Megfogom a kilincset.Belépek a nehéz tölgyfa ajtón.Orromat megcsapja az orvosságok keserű illata.Vékony teste szinte elveszik a paplan alatt.Szeme lecsukva pihen sápadt arcában.Arccsontjai kiállnak, orra horgasan kiemelkedik sovány arcából.A paplan alól a katéter csöve kigyózik a vizeletes zacskóba.Csak a hasa dudorodik ki ebbe a végzetes örök terhességbe.Rosszindulatú daganat.Ami nől, növekszik és szivja el belőle az életet.Soha nem lehetett gyereke. Å nem mesélt róla, én nem faggattam.Az apja mellette ül a fotelben.Vékony, magas, hajlotthátú parasztember. Szemével becézi egyetlen gyermekét.- Kislányom, édes kislányom!Az öreg, munkában elkérgesedett ujjak beletúrnak a rövid, göndör, fekete hajba. Barázdált arcán egy tétova könnycsepp gördül le.Együtt vannak.Ma még igen.Csöndösen behúzom az ajtót.Nem zavarom őket.Búcsúznak egymástól. Ide most nem hiányzik senki sem.Másnap, az üzletbe menet meglátom a gyászjelentést.M.O. elhúnyt.élt 36 évet.Temetése holnap lesz a keleti temetőben.]]>
