Zsoldos Péter-díj két zsűritagjának, Sárdi Margitnak és Mandics Györgynek az értékelése Kasztovszky Béla GRIN című regényéről.A regény sokféle témát dolgoz egybe: idegen civilizációval való érintkezés, idegen alkalmazkodása az emberek-hez, találmányok sorsa, egyén és tömeg, közösségvezetési stílusok, tehetség és szervezet, magánéleti problémák. A többé-kevésbé egyszerre megoldódó feszültségekből egy békeszerető, nagyon humánus világkép bontakozik ki. Az epikum lezárulta azonban nem jelenti a feszültség megoldódását: az, hogy az emberiség megismerheti az extra hosz-szú élet titkát, az emberi társadalom óriási feszültségeit vetíti előre. A regény jelenetei nem annyira az epikus feszültség, mint inkább a lélekábrázolás szükségletei szerint haladnak előre, ez némiképp töredezett, epizódikus szerkezetet eredményez: az ábrázolást nem cselekvések, hanem belső tör-ténések sokszor állóképszerő megjelenítése vezeti. A töredezettséget erősíti a feszültségkeltés küls?dleges módja, az információvisszatartás: a szereplők a regény utolsó tizedéig elhallgatják egymás és az olvasó elől ismereteiket, fölfe-dezéseiket, ezt egy – végül modorossá váló – nyelvi technika, a félbenhagyott, töredezett mondatok jelzik. Az olva-sót majdnem mindvégig az az érzés kísérti, hogy a szereplők olyan ismeretek, következtetések birtokában vannak, vagy olyan nyelven beszélnek olyan témáról, amelyekből őt kihagyták. Az így keltett várakozás hasonlóképpen kül-s?dleges: az olvasó az utolsó cselekményötödig nem a szereplők sorsáért aggódik, hanem a megértésért küzd. A sok elhallgatott mögöttes ismeret miatt a szereplők nem kapnak igazi mélységet. Az ifjú zsenik ábrázolása ritkán össze-tett, többnyire egy-két uralkodó vonatkozásra sz?kül. Teljesebb személyiségeket akkor látunk, amikor a nehéz-ségeket, sorsukat is figyelhetjük, így Sebastiano Borneo és Jonathan Gold esetében. A jövőbeli világ ábrázolása – a sziget kivételével – jelzésszerű, s az idegen bolygó jellegéről nem tudunk meg semmit. A küls? világ rajzának elhanyagolása a párbeszédekre tolja át a hangsúlyt, a párbeszédek azonban informá-ciószerzési taktikák, a szereplők beszéde nem egyéni, nem jellemez. A szereplők sorsának alárendelődve, de mind-végig kíséri a művet a szerző mélységes bizalmatlansága az emberi belátás, a társadalomvezetés iránt, amely ellen csak a kevesek „összeesküvése” védelmezi a humánumot. Sárdi Margit Egy földönkívüli itt ragad a földön, s egy furcsa földi lesz belőle, a földiek tudatos segítségével. Tudása inspirálóan hat a földi technikára, s képesek eljutni a földönkívüliek bolygójára. Ki ?? A földönkívüli-földi? A Föld árulója, vagy megmentője? Az idegenek ügynöke, vagy éppen ellenkez?leg: a hídember, aki képes megakadályozni a világok harcát? Kasztovszky a második megoldást választja, eddigi művei következetes ideológiája meghosszabbításában. ő egy lehetséges Zsoldos-díj esélyes. Tele van érdekes sci-fi technológiák leírásával, a Földhöz adaptálódott ITI-fiziológia hihető kidolgozásával, s más, gyengébb években biztos nyertes is lenne. Pechére a m?vének van egy olyan vonása, amely megfosztja szememben az első helytől. Ez pedig regénye vontatottsága, regény-struktúrája tudatos felépítésének hiánya. A történet csendesen és véletlenszerően csordogál előre, egy-egy kérdést követve, majd ha azt megoldotta, pihenő, jön az újabb kérdés, annak kifejtése stb. Ez olyan láncra főzött novellasort eredményez regénystruktúraként, ami csak akkor működik, ha az egyes elemek egy szerves terv szerint főz?dnek fel, s ez a terv a m? végére evidenciaélménnyé válik. Itt nem ez történik, hanem csak egy történet különféle lehetséges kitér?i, magyarázatai főz?dnek egybe. Ez ezen a szinten picit kevés. Mandics György]]>
