Vélemény: Harry Potter és a rettegés iskolája

Ebben az évben az iskola a Trimágus tusának adott otthont, lázba hozva a tanulókat, akik még csak álmukban sem mertek belegondolni, hogy ez az év – legfőképp a tanév vége, egészen más lesz, és a sötét idők eljövetelének árnyéka borul majd a varázslóvilágra… Én már az első könyv után, ahogy elolvastam a másik négy könyvet, tudtam hogy ez már rég nem gyerekmese. Valami több annál. Harrynek a “homlokára van írva“, hogy élete soha nem lesz normális, sem pedig békés. Rowling vagy teljesen elvan tévelyedve a gyerekmesékkel kapcsolatban, vagy egyáltalán nem érdekli már, hogy kik veszik kézbe a könyveit? Amikor olvastam a negyedik könyvet, szó szerint rettegtem. Bele sem merek gondolni, hogy a gyerekeknek milyen élmény lehet a negyedik, sőt az ötödik, de a hatodik könyv is – végtére is már megjelent és hamarosan jön magyarul is. Képes egy gyermeki elme ennyi tragédiát felfogni? Egy biztos, hogy ezt a filmet nem fogja minden gyerek látni, de amit talán még a nagyobbak is feszült idegekkel fogják végignézni. Maga a film nagyon jó. A látvány, a zene, a könyv remekül van megfilmesítve és reménykedem benne, hogy ez így is marad, ami a következő részeket illeti. Mert bizony az ötödik könyvnél nem egy fejezetnél téptem a hajam és vágtam volna a könyvet az írónő fejéhez. Csak hogy példát mondjak: Harry-ből miért kellett pszichopatát faragni? Ha még meg is van rá a magyarázat, a könyv mégiscsak gyerekeknek íródott… vagy mégsem? A sok szenvedés és küszködés ellenére akkor miért nem lehet meghagyni az olvasók Harry-jét egy jóravaló fiúnak, aki az eltelt évek során feldolgozza sorsát és szülei halálát, és legyőzi Tudjukkit? Remegett a kezem, amikor a temetős jelenetet olvastam anno, pár éve. Így kissé feszülten, enyhén borzongva vártam azt a jelenetet a moziban ülve, ami aztán hajszál pontosan úgy volt a filmben, ahogyan én azt elképzeltem. Ez is ritka nem? De akkor is – az a kis csonka lény (ami komolyan visszataszító), nem hiszem, hogy a gyerekeket kellemes álmokkal ajándékozná meg. De ez a mai világ, ez 2005. Állítólag ma már ez a természetes. Ma már nem a farkas eszi meg a nagymamát, hanem a nagymama eszi meg a farkast. Na de visszakanyarodva magához a filmhez, azok járnak jól, akik a filmekkel együtt nőnek / nőttek fel. Hozzáedződnek a borzalmakhoz. Egy valamire nagyon büszke voltam. Hogy azért mi magyarok is tudhatunk valamit. Márpedig azt, hogy nem is olyan rossz hely ez a Kárpát-medence, mert végtére is egy igazán veszélyes sárkányfajnak adunk otthont, a Magyar Mennydörgőnek. Valójában ez volt az, amit a legeslegjobban vártam: Harry jelenete a sárkánnyal. És nem csalódtam. Jól odapörkölt az a sárkány, hogy utána a jó öreg iskolán legyen mit renoválni.

Volt sok vicces, “sírvanevetős” jelenet, amelyeket felváltottak a szomorú, könnyfakasztó percek, legfőképp a vége amikor Harry visszatér Cedric testével, és az örömből hirtelen bánat lesz és fájdalom. Az a néhány perc elhitette velem, hogy Daniel Radcliffe igenis már most remek színész, sőt eddig is az volt. Belevitte azt a kis halvány pluszt a karakterébe, aminek segítségével az ember tényleg átérezheti azt a fájdalmat, félelmet és kétségbeesést, ami a lelkében tombol.
Így Cedric halála, Harry megpróbáltatásai, a bimbódzó szerelmi szálak (nem beszélve, hogy a gyerekek felnőttek és bizony túltengnek a hormonok), Voldemort visszatérése, és a félelem képei, mind-mind egy sötét thrillert (vagy horrort) vetítenek elénk egy olyan világról, amiben néhány éve még szívesen éltünk volna, de most, látva a negyedik részt, örülünk hogy muglik vagyunk. De vajon hova vezet mindez? Mi jöhet még ezutánő
Attól tartok mire megérkezik az ötödik rész, a korhatáros karika ugrani fog egyet a 12-ről a 16-ra.