168 Óra: A képregény lebutított műfaj a nem olvasók számára. Azokszámára, akik nem tudnak végigböngészni egy kisregényt, ésképzőművészeti ismereteiket sem a reneszánsz alapozta. A képregényelébünk tesz egy vonalas rajzot, és a hős szájából kijövő légbuborékbaannyit írnak: JAJ!
Bölcs István
Írja ezt a sokat tudó kollega a Sin City kapcsán. Hogy a képregényekkelszembeni véleménye mennyire zsigeri, mennyire előítéleten alapul, aztszerencsére elárulja a következő mondatával:

Magamnak nem sok szerencsém volt ehhez a műfajhoz. Mi is tehát a bevezető sorok értelme?
"A hamburger lebutított ennivaló azok számára, akik nem tudjákértékelni a jó kaját. Azok számára, akik nem tudnak magukkal mitkezdeni a konyhában, képtelenek felverni két darab tojást is.
Igaz, magamnak nem sok szerencsém volt a hamburgerhez, mert be nem mennék egy gyorskajáldába." Szeretem az ilyet, amikor valamiféle prekoncepció alapján megítélünkvalamit – és azon lendülettel azokat is, akik szeretik ezt a valamit.Én is estem ilyen hibába, például 14 évesen fel nem tudtam fogni, hogymiért szeretik egyesek a heavy metal zenét. Akkoriban úgy gondoltam,hogy hörgésből, meg a fellengzősen zenének titulált zajkeltésből áll azegész, a metálrajongók meg igénytelenek, ostobák, fordított pentgrammástetoválásuk van, és sátánisták. Ráadásul büdösek, mert nem fürdenek, éskülönben sincs sapka a fejükön.
A különbség az, hogy:
a., fiatal voltam, és bohó, ráadásul azóta leszoktam a szemellenző viseléséről
b., végül hajlandó voltam néhány próbát tenni a metálzenével, és azótaimádom – ergo, rájöttem, hogy hülye voltam, ez sokban hozzájárult aszemellenző levételéhez
c., ha a fentiekben vázolt véleményemet leírtam volna a suliújságban, nagy valószínűséggel kihúzta volna a főszerkesztő. Amit a 168 órában olvashatunk a Sin City kapcsán, az színtisztaelőítélet. Tudom én vagyok naiv, de mindig is úgy gondoltam, hogy akiújságírásra adja a fejét, az ne előítéletektől vezérelve fogja a kezébea tollat. Mert az ilyesmi az objektivitás kárára megy, amire meg nemártana törekedni. Az utca népének nyújt könnyített feladatot a képregény, megkíméli és egyben elzárja őket az erőfeszítéstől.- írja Bölcs István, folytatva a képregényolvasók finom lehülyézését.Az állítás alátámasztásával ismételten adós marad a szerző.Légbőlkapott, jólhangzó szöveg, amire nyilvánvalóan okosan bólogatnak ahasonló mentalitású kollegák. A mondat üvölt a folytatásért, amiben kilehetne fejteni, hogy "jajj-jajj, a képregények leszoktatják afiatalokat az olvasásról, jajj-jajj". Ilyesfajta, nyilvánvalónak látszóösszefüggést azonban sem a mozi, sem a tévé elterjedésével kapcsolatbannem sikerült még tudományosan igazolni – de az ún. "magas kultúra"harcos védői minden egyes esetben fel szoktak jajdulni. Kíváncsivagyok, egyszer mikor jön létre valamiféle ízlésrendőrség, ami kitiltjaaz újságstandokról a Playboytól kezdve a Garfieldig az összes lapot,talán csak az Élet és Irodalmat meghagyva. Nem a médiummal van bajom, hanem a műfaj eredendő bűneivel.
Ezek a képregények izgalmukat sokszor éppen a brutalitást, szadizmustbemutató fordulatokkal gerjesztik. Statikus voltukban sem lelkesítenek.Amint azonban megmozdulnak, durva hatásaik megsokszorozódnak. – hangzik a durva általánosítás a szerzőtől. Elképzelem Garfieldot, ahogy egyik kezében láncfűrésszel, másik kezébenlángszóróval nekilát hétfő reggel valamiféle ennivalót vadászni. Jonazt mondja neki, hogy fogyókúráznod kell, cicus, nem kapsz kaját – erreGarfield félelmetes kung-fu tudását bevetve fejberúgja a gazdit, hogyelájul. Jonból lesz az ebéd (ezért kellett ugye a láncfűrész meg alángszóró).
Mert a képregények ugye brutálisak, szadisták, ettől olyan izgalmasak.És ha még filmet is készítenek belőle, jujj… még most is reszketvegondolok vissza a Garfield moziváltozatára.
Javasolnám a http://www.kepregeny.netcímen található honlap átböngészését. Mert itt ingyen is el lehetolvasni egy csomó képregényt, nem kell érte az újságosnál egy fillértsem kiadni – és akkor talán a Garfieldhoz hasonló brutalitássalrendelkező munkákat is megtalálná a szerző. Volt hajdan egy híres graffiti, hogy egy másik populáris műfajnálmaradjunk, amely tehénlepény-fogyasztásra akarta rábeszélni az utcajárókelőit, mondván: "Kétmilliárd légy nem tévedhet." No de, hogy mégjegyet is váltsunk hozzá… Ezt az idézetet akár én is írhattam volna a hasonló sajtómunkásokkiváló írásaival kapcsolatban. (Kíváncsian várom amúgy a grafittisekrőlszóló, nyilvánvalóan hasonlóan jól megírt cikkét.) Kedves Bölcs István, van egy mondás, amivel gratulálni tudok írásához:
Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Miyazaki Jun
Az eredeti cikk megtalálható a 168 Óra honlapján:
Sin City, a bűn városa
]]>