A minap Kánai András a blogjában megszületett egy bejegyzés „Mitől jó egy SF regény?” címmel. A szerző várta a kommenteket. Vásárhelyi Lajos egy hosszabb lélegzetvételű gondolatkísérlettel reagál most az SFportal.hu hasábjain a bejegyzésre. Figyelem! Az alább olvasható regényötlet szabad. Akinek tetszik, vigye és írja. „Hát ez van, de azért amit nem kell, azt senki ne vegye komolyan!!!” 1. Ötlet A szokásos és végzetes. A földi életet egy vírus kipusztulásra ítéli. A férfiak többet nem találnak élvezetet a szexben, inkább fáj nekik. Ha erőltetik, eszméletüket vesztik, ami halállal is végződhet. Ám a fertőzés hatására nagyon megnő az IQ-juk. A nők ugyanakkor agresszívek lesznek, más sem érdekli őket csak a szex. Ha csak felületesen kezeljük a dolgot ez egy vidám fél-pornó, vagy tán egészen pornó is lehet. Az olvasónak ezek a témák mindég megcsiklandják az agyát! Ha a szerző fárad egy kicsit is a téma kidolgozásával – és nem világfájdalmasítja el a dolgot -, nyert ügye van. Olvasás közben az apró hibákra úgysem figyel oda senki. A regény címe, mondjuk: A hasadék zuhanása Ha viszont a szerző komolyabban veszi, akkor felvetődhet az a kérdés, hogy az intelligens haladásért oda lehet-e adni az emberiség biológiai jövőjét? Kutatások a halhatatlanság irányában. Vagy a kibernerotikus szex megalkotása, főleg a női tömegek megnyugtatására. Az emberek későn veszik észre a bajt, amikor már a pornó ipar majdnem csődbe megy, és egyre kevesebb gyerek születik. A gyermekkultusz fellángol. Társadalmi mozgalmak indulnak el, az egyház sem boldog, pedig megvalósul régi álma, a férfiak szexuális absztinenciája, és a bűnös nőstények bűnhődése. Meghirdetik a megtisztult férfiak mozgalmait. A másik oldalon vegyszerekkel kényszerítik a férfiakat közösülésre, eretnek női mozgalmak lángolnak fel. Az orvostudomány keresi, hogyan gyűjthetne be érett spermát a mesterséges megtermékenyítéshez. Átalakul a kultúra: a film, a művészetek, és a divat. Megjelennek a mazochista férfiak bordélyai. Gépi segítséggel társadalmivá válik a gyermekek születése, felnevelése. Óvoda-kommunák! Szinte minden az új generáció körül forog. Nincs apa, anya, csak ember! A vírus beépítődik az örökítő anyagba, ha kiveszik, elpusztul az egyed. Kettéválik a társadalom nőkre és férfiakra, csak egészen öregkorban tudnak újra egyesülni, amikor már egyik fél sem aktív nemileg. Tehát ez az ötlet, ki lehet mélyíteni sokféle irányba és hagyományos eszközöket használva ki is lehet bontani irodalmilag. Persze tovább is lehet gondolni, mert még sok út maradt. Csak annyi kell, hogy végig gondoljunk valamit. Nem nehéz és nem is fáj! 2. “Wow!” Az író lepjen meg. Ne az elején kezdje a történetet és próbálja jól szerkesztve, de nem lineárisan végigmondani a mesét. Írjon olyanról, amit még nem olvastam, vagy amiről még nem olvastam így. Ezt megteheti, ha olyan szereplőket választ, akik nem hétköznapiak, vagy nagyon is azok, esetleg valami extrém helyszín, vagy nyelvileg egy már a halandzsát súroló előadásmód. Attól nem hatódok meg, ha két tudós menekül a Földről és ők elmesélik egymásnak, hogy mi is történt, ott ahol szörnyűvé váltak a dolgok. De ha ezt két klónozott fehér patkány teszi, miközben reggel szórakozás képen bejárják labirintusukat, akkor meghökkenek és elgondolkodok. Persze csak akkor, ha az író nem esik ki a szerepből. (Mert ha igen, a labirintus végén nem kap sajtot). Tehát ők lennének az igaziak, akik kommentálják a történetet. Csak töredékesen tudnánk meg, hogy ők látják a jövőt, és ezért minden fehér patkány elmenekült a Földről. Intelligensebbek lettek a vírustól, mint az emberek, és szaporodnak is. Titokban felépítettek egy flottát, és most mennek egy cél felé ahonnan hívást kaptak. Mindez homályosan és töredékesen, kommentárokban. A szerző tehát állítsa össze a kliséket újfajta elrendezésben, hívja föl a figyelmem újszerűnek tűnő összefüggésekre. Próbáljon gondolkodni, és végig kísérni gondolatokat, elméleteket, hogy hova is fejlődnek azok, mi lesz a végső kicsengés. Ezt azonban nem elmesélve, hanem a szereplőkkel cselekedtetve. Bizonyítsa be, hogy az emberiség számára szex csak átmenet, előjáték, segédanyag volt egy magasabb rendű cél elérésére, és esetleg a vírust Isten küldte, hogy így koronázza meg a teremtést, megtisztítván az emberiséget a „hús bűnétől”. „A teremtés utolsó utáni napja”. Emeljen ki a mindennapokból. Vágjon mellbe eredeti helyszínekkel, szereplőkkel, kalandokkal. Pergő cselekmény, sziporkázó párbeszédek, és más logikával gondolkodó szereplők, esetleg valami jövőbeli hedonizmus, valami, amit az olvasó eddig nem talált, pedig lelke mélyén vágyott rá. (Magán mennyország megtalálása, esetleg találkozás Istennel, akinek a terve most működik és a szereplők (mi) lennénk az első nyertesek!) 3.Világteremtés Tegyen úgy a szerző, mintha tudná, miről beszél. Időzzön el részletekben, írjon le soha nem volt szokásokat, esetleg teremtsen új divatot. (A puritán férfiaknak sötét testhez simuló ruha, ami jelentéktelenre zárja testük nem használt részét, és mellé aranyozott fejékek, amik kiemelik az új tudást és irányt). Menjünk el egy kiber-ovodába, hogy saját szemünkkel lássuk az ujjá alakuló világot. (Asimov is állandóan végig cipeli hőseit a teremtett világában, és azok akkor ott kommentálják is azt valamihez viszonyítva). Vesszenek össze a szereplők egyes irányzatokat értékelve, vagy elitélve. Keveredjenek bele hőseink egy szuper feminin felvonulásba, ahol vadul ünneplik a húst és a női szerelmet, esetleg férfi bábokat égetnek! Beszélgessenek egy meghasonlott pappal, akinek már nem ízlik ez a nagy puritánság, és főleg a gyermekek efféle „istentelen” nemzése. Találkozzanak az újfajta szórakoztatással. Lem is nagyon szereti a szereplők kalandozása közben bemutatni világait. Legyenek érthetetlen és számunkra misztikus események. Mivel a mi mostani és valódi világunk sem áll össze teljesen logikus egységgé, mert akkor a tudománynak és a politikának nem kellene naponta új és új elemeket feldobni, kitalálni. Itt is csak a logikus látszat a fontos, és azt még azzal is meg lehet támogatni, hogy ellenvéleményekkel kikezdjük. Miért nem jó, ha a feminek műbabákat szülnek. Robot gyerekek nevelése. Szex-andronok gyártása programozása, mint a bűn napi megtestesülése (hiszen nem szakadhatunk el a feldobott ötlettől). 4. Intellektualizmus Komoly szó, de csak annyit jelent, hogy a jó SF-regény elgondolkodtató. Ez annyit jelent, hogy minden vidámsága ellenére a szöveggel és a végiggondolásokkal el kell érni azt, hogy az olvasóban felvetődjön a kérdés, hogy biztos-e a biztos, és úgy van-e az úgy van. És hogy csak azok az utak és célok léteznek, amiket mi utaknak és céloknak hiszünk? Pl. tűnjön ki, hogy a robotok által kommunákban nevelt gyerekek valóban közösségi és szolidáris lények lesznek, és a társadalmat egy még be sem látható szellemi irányba térítik el. Tehát minden bensőségesebb lesz, és nem technikával akarnak problémákat, kérdéseket megoldani. Új tantrajoga terjed a nők között, ami lecsillapítja és kielégülté teszi őket. A gyakorlatokat egy andron találja ki, és a világhálón terjeszti. A fájl megnyitásával azonnal hat. Lassan körvonalazódik egy földi paradicsom képe. Az egyházak tiltakoznak, kialakul a „Ne itt” mozgalom. Megszületnek az első gyermekek, akiknek dicsfény veszi körül a fejüket, nemre való tekintet nélkül. Meghirdetik a „Nagy Eljövetel”-t! Gondolom ennyi már elég intellektuális és elgondolkodtató? 5. Szórakoztatás Kapcsoljon ki! Érdemelje ki az időmet, amely úgyis elég korlátos. A jó sci-fi regénynek van egyfajta sodró lendülete, amely a kíváncsiságomat táplálja. Nevessek rajta, izguljak, ne hagyjon érzelem nélkül. Ez nagyon egyszerűen megvalósítható, csak szerkesztés kérdése. A következőképpen oldható meg. Felmerül egy probléma A pontban, és megoldódik B pontban. De mielőtt megoldódna, a C pontban újabb probléma, rejtély merül fel, ami majd D pontban oldódik meg. Tehát fent kell tartani a feszültséget, mert az olvasó ilyen könyveket a kielégítetlen kíváncsisága miatt olvas. Hogy ha minden rejtély megoldódik, (vigyázni, hogy csak a legvégén, mint Agatha Christie-nél) akkor boldogan és elégedetten dőljön hátra. Gondoskodni kell róla, hogy az olvasó tényleg elégedett legyen. A szerző sajátítsa el a párhuzamos szerkesztést, és mindég azt a szálat ejtse, ami közel van a megoldáshoz. Zsoldos Péter mondta, hogy addig egyetlen könyvéhez sem kezdett hozzá, míg nem volt legalább 30 oldal vázlata. Bár szerintem az már az én mesélőkedvemet megölte volna. 6. A scifi az legyen scifi A science fiction alapja a science, vagyis a tudomány, amely rendkívül sokrétű lehet. Az bizony! Ezért nem olvasták el sokan Lem-től Az Úr hangját, vagy a Solaris „tudományos” részeit kihagyták. Nem tudomány kell, vagy nem csak az, hanem annak a látszata. Hiszen a lapos föld elméletének is vannak logikusan érvelő védői, vagy napjaink büszkesége a „kreacionizmus” logikusan érvel. Tehát ki kell találni nem létező tudományos irányzatokat és bevetni a logikát a tételek bizonyítására. Bebizonyítani, hogy a vírus éppen jókor jött, mert a férfiak között – akik a teremtéstől fogva felsőbbrendűek -, már nagyon terjedt a femininség. És ez aláásta magasabbrendűségüket. Hiszen a teremtő maga is férfi. Az oldalborda csak egy csont, abból nem lehet semmi okosat kihozni. Pótanyaggal nem lehet világot építeni. Egyes tudósok ajánlják, ha már a fehér patkányok olyan hihetetlen gyorsan és rejtélyesen eltűntek, hogy a laborokba telepítsenek be nőket, hogy valami hasznukat vegyék! Bizonyítékokat gyűjtenek alsóbbrendűségükre. Még egy andron is felsőrendűbb mint egy nő, hiszen közelebb áll a férfihoz, mert ő találta fel. Egy nő erre nem is lenne képes. Iskolákat és irányzatokat és vitákat felvillantani. A divatos eszmékről kicsit többet is. 7. Spekuláció/extrapoláció Ha egy regény kitalál valamit, akkor annak következményeit vigye végig, gondolja el a szerző, hogy az adott ötlet milyen változásokkal jár. Lehetőleg a legvadabb dolgokat dobja be, mert ha valami csak egyszerűen logikus az nem érdekes. Olaf Stapledonnál Az utolsó és első emberek-ben, a Holdat az emberi intelligencia felsokasodása zuhantatja le a Földre. Nem kell mindent megmagyarázni, csak hihetően bemutatni. Mondjuk, a vírust, amikor tachion mikroszkóppal kinagyítják, egy megadott nézetben Marilyn Monroe-ra hasonlít. (Lásd: Mars-arc, mert mindenhol és mindenben magunkat keressük). Hülyén hangzik, de az írónak az a feladata, hogy ezt beadja az olvasónak. „Tudományos elmélet”! És végig gondolni, hogy hová vezet az, ha az emberek többé nem használják a szexet! Mi célja marad akkor, és milyen gusztustalanok és mégis érdekesek maradnak az üzekedő állatok? Meg a régi céltalan pornófilmek, amiket nagy múzeumokba gyűjtenek, és mutogatnak a fiataloknak okulásul! 8. Irodalom A science fiction irodalom, tehát szükség van szinte költői leírásokra, nem fűrészpor-ízű dialógusokra, és ötletes irodalmi megoldásokra. Nagyon igaz, ki kell találni a nyelvet. Például a ma pornográfnak ható kifejezéseket használja a szerző más összefüggésekben, ahol azok elvesztik nemi jellegüket, mint az emberek. Pergesse a képeket, mint egy jól vágott film, használjon bevágott emlékeket. Ne feledje, hogy hősei emberek, akik 1.) beszélnek, 2.) gondolkodnak, 3.) valahogy kinéznek, 4.) cselekszenek és 5.) vannak valahol. Ezt mind egyszerre. Bonyolultnak hangzik, de a mindennapi életünket kell csak megfigyelni. Mi is így csináljuk. Figyelni és lemásolni azt. Szélsőséges jellemeket a nyakukba akasztani, hogy messziről megkülönböztethetők legyenek, ne csak a neveik legyenek mások. Szétnézni a modernnek kikiáltott irodalomban, ma mi is a divat, és úgy megoldani a szöveget. Parti Nagy Lajos, Eszterházy Péter, Nádas Péter, Krasznahorkai László. Lopni csak minőséget érdemes. Esetleg ha valami jövendölés vagy szent könyv kerül elő, Bibliát olvasni és pofátlanul kimásolni a fordulatokat, képeket. Hogy az olvasónak maradjon valami az agyában, a Bölcsességek Könyvéből, vagy Murphy valamelyik törvénykönyvéből idézgetni, szlogenszerűen. Egyes szereplőkkel szerepjátékokat játszatni. Mint legutolsó regényében Nemere, aki úgy ábrázolja sf-írót, mint akinek visszatérő baja, hogy nem hagyják írni. Ez még humoros is lehet. Versfordulatokat lopni egy-egy leíráshoz. Esetleg elővenni Krúdyt és az ő nyelvezetével megírni a szöveget. Hiszen annak idején Márai Sándor is írt egy Krúdy utánzatot, majdnem olyan jó volt, mint az eredeti. Mindezt azért, hogy azt a nyamvadt olvasót szórakoztassuk!!! Ezek jutottak így hirtelen eszembe, de várom a ti kommentjeiteket is.]]>