Az Egyesült Államokban a karácsonyi moziszezon legnagyobb sikere a Will Smith főszereplésével elkészült I Am Legend – Legenda vagyok film volt. Hogy mitől ekkora siker, az rejtély, hacsak nem tényleg annyira népszerő moziszínésszé vált Will Smith, hogy tényleg dollárszázmilliókat lehet a nevével betermelni. Az I Am Legend ugyanis egy teljesen felesleges, unalmas remake.
Gyorsan l?jük is le a történet csattanóit: valamikor a közeljövőben egy doktornő kitalál valami csodaszert, aminek hála 10000 rákos betegből 10000-en gyógyulnak meg. A 100%-os gyógyulási arány frenetikus, az emberek el vannak tőle ájulva.
De hát ugye nincsen rózsa tövis, gyógyszer mellékhatás nélkül: mint kicsivel kés?bb kiderül, a cucc egyrészt vámpírokká változtat mindenkit, másrészt, vírusként terjed tova; viszont innentől kezdve legalább a madárinfluenzától nem kell tartani. Aki elkapja a fert?zést, az többet nem igazán vágyik a tavaszi napfény érintésére, mert csúnyán megég tőle a bőre, szépségversenyeken sem akar indulni, mert esélytelen rá, és mellékesen persze aggresszív állat lesz belőle, aki ki akar nyírni mindenkit. Ja, és persze nem csak az emberek hajlamosak megbetegedni, hanem az állatok is, főleg a kutyák.
Robert Neville New Yorkban él, immáron három éve. Nagyon úgy fest, hogy ő az egyetlen ember az egész világon, akire valamilyen oknál fogva nem hatott a fert?zés. Ott éldegél kutyájával, nappal felderíti az abszolút kihalt várost, eljár DVD kölcsönzőbe (mindig becsületesen visszaviszi az előző nap kivett filmet), és kísérleteket végez: a háza pincéjében felállított laborjában próbál ellenszert gyártani a saját véréből a vámpír-betegségre.
Az éjszakai bulikra azonban már három éve nem jár: ha megszólal napnyugta előtt nem sokkal az órája, Neville vészsebességgel pucol haza, élesíti a házát körülvevő biztonsági rendszert, bereteszel ajtót, ablakot, mindent, majd összebújva kutyájával és puskájával, rettegve álomba szenderül.
A Legenda vagyok két idősíkban játszódik: a mában Robert Neville meglehetősen magányos és egyhangú mindennapjait követhetjük nyomon, míg a három évvel korábbi múltban a családjától való búcsúzást, a New Yorkban ragadást, meg a fert?zés kitörésével járó káoszt tekinthetjük meg.
Az I am Legend eredeti, 1954-es Richard Matheson által írt regényváltozatát nem volt még szerencsém olvasni – a Wikipédia szerint a modern zombi és vámpír tematika egyik meghatározó darabja volt. Dícsérőleg szól róla Stephen King és George A. Romero is – írók és filmesek is abszolút elismerik. Világméret? apokalipszis és vámpírok modern köntösben – ha minden igaz, ebben a műfajban Richard Matheson az, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett az I am Legend regénnyel.
Eleddig már volt két filmes feldolgozása a m?nek: Vincent Price főszereplésével 1964-ben "The Last Man on Earth" (Az utolsó ember a Földön) címmel készítettek belőle filmet, melyben Matheson részt vett, mint forgatókönyvíró – csak aztán annyira átírták a scriptet, hogy ő inkább nem adta hozzá a nevét. A "The Omega Man" 1971-ben került bemutatásra, Charlton Heston és Anthony Zerbe volt a két húzónév – ebből végül mindenféle vámpíri elem kimaradt.
A Will Smith-féle változat tulajdonképp egy korrektül elkészített darab: ténylegesen jól bemutatja Neville mindennapjait, anélkül, hogy különösebben agyatlan akciófilmet csináltak volna belőle. Bár van jópár akciójelenet, megkímélik a nézőt attól, hogy Resident Evil vagy Blade stílusú gyakáshegyeket kelljen látnunk. Érz?dik, hogy inkább megpróbáltak rámenni a készít?k arra, hogy átéreztessék velünk, hogy is élhet, hogy is érezheti magát egy 3 éve magányos fickó egy totálisan ellenséges világban.
Lehet, én nem voltam túlságosan empatikus hangulatomban a sajtóvetítésen, mindenesetre ez szerintem nem sikerült túl jól. Korrekt lett, de unalmas. Annak ellenére, hogy Will Smith valószínőleg élete legjobb színészi teljesítményét rakta bele ebbe a filmbe. Lehet, hogy az eredeti regény annak idején világmegváltónak számított, a mostani filmváltozat azonban egyáltalán nem az.
I am Legend – Legenda vagyok trailer
?szintén szólva, a film készítésének történetét taglaló Wikipédia bejegyzés is izgalmasabb, mint maga az elkészült m?: főszereplőként szóbakerült már Tom Cruise, Michael Douglas, sőt Arnold Schwarzenegger is, akit nem más, mint Ridley Scott rendezett volna. Aztán Schwarzenegger potenciális főszereplőből átavanzsált producerbe, aki Michael Bayt akarta volna rendezőnek, és Will Smitht főszereplőnek. Valahol félúton Guillermo del Toro neve köztudatba került, mint lehetséges főnök. A végeredményt látva nekem úgy tűnik, hogy a sok bába között elveszett a gyermek, és igazából halvány lilája sem volt a stúdiónak, hogy az alapanyagból mit is szeretne csináltatni, akciót, horrort, akcióhorrort, befordulós-vívódásos-lelkiz?s filmet, vagy mit… így aztán mindegyikből jutott egy-egy csepp a pohárba, színtelen, szagtalan, ízetlen, nem túl tápláló, de fogyasztható italt összemixelve belőle. De akkor inkább adok 100 Ft-ot egy dobozos kóláért, akármilyen kommersz is, mint 1000 Ft-ot egy semmilyeníz? koktélért. I am Legend – Sayed véleménye A szerző legfrissebb blogbejegyzései
module=merras}]]>
